Rossz Időkben Sörkóstolón

Kedd délután a biológusoknál volt jelenésünk lent a világvégén. Valami megbeszélésünk volt ott, meg le kellett csekkelnünk egy impedanciós mérőberendezést, amit majd mi is kihasználnánk bioszenzoraink teszteléséhez. De hát nem töltött el örömmel a látvány, mert speciális mérőfeje van, aztán lesz vele elég munka, hogy optimalizáljuk. A biológusokkal amúgy nem nagyon vagyok kibékülve, mert én momentán 10 perc alatt végeztem volna, meg el sem kellett volna ugornom, ha leküldik a manuált, ehelyett 2 és fél órán keresztül kellett hallgatnom egy szép kis monológot. Hát minden részvétem a főnökasszony férjéé. Biztos nem lennék a helyében. De egy szempontból érdemes volt oda elnézni, mert tele volt fiatal csajokkal. Szóval volt mit nézegetni a laborokban.

4 órakor végeztünk, mondom még gyerek az idő, aztán épp útba esett egy faintos kocsma, amiről csak csupa jót meséltek az ismerősök, de még nem volt időm és alkalmam elugrani oda. A neve Rossz Idők (Zlý časy). Sajnos a két kollégát nem sikerült rábeszélnem, ők ballagtak hazafele, de én még vettem a fáradtságot és leteszteltem a kocsmát (mert mégsem vihetem legközelebb a bandát olyan helyre, amit még nem teszteltem le személyesen előtte). Így is tettem. Este 7-től amúgy is egy másik programom lett volna, de az utolsó pillanatban ugrott, és így annyi időm lett, mint a tenger. Gondoltam beugrok egy fél órácskára, lecsekkelem a hangulatát, bedobok egy könnyed söröcskét meg valamit a fogak alá, aztán ballagok is hazafele. No, szép dolog a teória.

Lemegyek a lépcsőkön, alig nyitok be a terembe, aztán szemből már kiabálnak rám, hogy „Tibore, pripoj se!” Részlegünk öreg szekciója, azaz „rada múdrych” avagy a „bölcsek tanácsa”, ahogy a harmadik sör után már elneveztük a bandát, épp előttem érkezett oda pár perccel, és a rendelésre vártak. Mondjuk tudtam, hogy mennek ki sörre, emlegették, de mondtam nekik, hogy programom van aznap estére, szóval nem esedékes, aztán nem is kérdeztem, hogy hova mennek. Így utólag mondjuk egy cseppet megörültem, hogy elhúzódott a megbeszélés, mert mégiscsak hogy nézett volna ki, ha előbb érkezek, aztán én már ott sörözök munkaidőben. Ccc. Pedig a jó munkamorál számomra a legfontosabb. De azért ilyen csodálatos időzítésre én sem számítottam, hogy előttem érnek oda 2 perccel.

Itt van egy pillanatfelvétel a bölcsek tanácsáról (nélkülem, mert vlkinek a gépet is kellett fogni) a 3.-4. sör után:

A rendelést érkezéskor gyorsan megtettem. Jött a csaplárosné, hogy mit hozzon. Mondom búzasör jó lesz. Ekkor felsorolt 4-5 fajtát úgy, hogy egyet sem jegyeztem meg belőlük, csak nagy szakértő módjára elismerően bólogattam. Mondom, azt az elsőt kérném, aminek olyan szép hosszú neve van, de aztán jöhet a többi is ebben a sorrendben. Így is történt. Míg én csak a búzasörökre specializáltam magam, addig a többiek körbekóstolták a csínyját-bínyját, de aztán utánam kezdték rendelni a söröket, mert rájöttek, hogy nekem van a legszerencsésebb kezem választásnál. Bár az első búzasör nem ezt tanúsította.

Zvíkov Rarášek pšeničné pivo (39 Kč) – nic moc, sárgára festett szódavíz bublinkák nélkül. Kezdésnek mondjuk jó volt kiöblíteni a szájszagot. Meg aztán biztos lehet benne az ember, hogy ezután már csak jobb sörök jöhetnek.

Dobřanský Hospodář pšeničné (45 Kč) – no, ez már olyan, mint a manna. Ennek már van íze is és aromája. Könnyed nyári felfrissülés téli estéken. Mindenkinek melegen ajánlom (bár hidegen kell fogyasztani).

Velen světlé pšeničné (32 Kč) – ha az előbbi manna volt, akkor ez a manna tökéletesített formája. Az ár-minőség-íz tökéletes kombinációja. A banda öregebb fele rögtön el is nevezte „mladá tínédžerkának“ (fiatal tinilánynak), ami a kánikulás nyári estéken az üde felfrissülést testesíti meg. (Mert körbeadtam körözni). Bár itt egy cseppet vitatkoztam velük, mert a tinilányok szeleburdiak és kiszámíthatatlanok, míg ez a sör inkább egy érett szenvedélyes lányt jutattja az ember eszébe, akivel minden pillanat élvezetes.

Herold Weizen (35 Kč) – szintén tökéletes választás nyári romantikázáshoz. Az ár-íz-minőség kombinációban előkelő helyet foglal el. Szóval szintén szívből ajánlom (de csak a Velen után).

Matuška Weizenbock (55 Kč) – ebből a fajtából csak egy kicsit dobtam be, mert 55 Kč-t sokalltam érte. A banda persze rögtön kérdezte, hogy rosszul-e vagyok, vagy csak hülyéskedek. Mondtam nekik, hogy ez csak optikai csalódás. Aztán az idő meg is mutatta félésem megalapozottságát. Hasonló szinten van, mint a Herold, szóval az 55 Kč-t sokallom érte, annyit biztos nem ér. De amúgy standard finom búzasör, de az áráért cserébe már felsőfokon kellene franciául beszélnem utána. A Hoegaardent is olcsóbban iszom nála, az meg bevállt standard materiál.

No, mivel kimerítettem a búzasör kategóráját, levezetésképpen egy Opat sváteční 17° kvasnicový következett. Ezt a többiek igencsak dicsérték, és valaki hármat is bedobott belőle egymás után. (Noha, másnap a munkában panaszkodtak, hogy ez nem volt nagyon jó ötlet.) Én is csak egy kicsivel kísérletezgettem. És tényleg igazuk volt, csúszott mint a manna. Nem érződött rajta a 17 fok. Lehet, hogy azért, mert kellőképpen le volt hűtve. Finom kis söröcske volt elalvás előtt.

Másnap ebédnél aztán még panaszkodtak a többiek, hogy talán az a fernet nem kellett volna a végére, de ki emlékszik már ilyen részletekre?

A többiek azért több sört kóstolgattak meg. Valamelyikből én is ittam, szóval nyugodtan mondhatok róluk pár mondatot.

Matuška Raptor IPA (55 Kč) – érdekes ízkombináció. Abban egyetértettünk az elbíráló bizottsággal, hogy egy kissör még elmegy belőle, ami aztán kitart életünk végéig.

Herold tmavý špeciál (39 Kč) és Herold Granát polotmavý (35 Kč) – a Heroldra nem panaszkodtak, állítólag hozták a standardot. Bár a Herold barnasör három emberből csak kettőnek jött be.

Porter 19° (39 Kč) – mondjuk csak egy emberke specializálta magát barnasörökre, ő nagyon nem panaszkodott. Bízzunk az ítélőképességében. (Igaz, másnap nem találkoztam vele).

Aztán az itallapról még kóstolásra került a Černá raketa IPA (55 Kč), Zkouřenej Nuselák (39 Kč), Rambousek Ramses-fíkový (45 Kč), Pardubický granát (32 Kč), amiről így tudok. De asszem azt a Rambousek Ramsest nagyon nem ajánlották, a többi sör fogyasztható volt (persze nem lehetett őket összehasonlítani a búzasörökkel;-). A banda nagyja az Opat sváteční 17° kvasnicový-t fogyasztgatta, az finom materiál volt, de a búzasörök is hozták a standardod. Abban egyetértettünk a tanáccsal, hogy azért hetente mégsem járnánk oda, de évente egyszer belefér.