Naplóba – Kb. ez történt 2008-ban

napló, emlékbe, magamnak meg a haveroknak, meg esetleg a szülőknek;)

**************************************************

Hááááát a blog elsődleges célja az volt, hogy pár írást összedobjak a bandának a közös élményekről, utazgatásokról és sörözésekről, hogy legyen mire visszaemlékezni nyugdíjas évekeinkben, ill. hogy ne kelljen mindenkinek külön-külön mesélnem az egyes történéseket, és otthon se harapófogóval húzzák ki belőlem a szavakat. Meg aztán mindenről egyszerre amúgy sem lehet beszélgetni, úgyhogy ez a „napló” lett belőle/vagy lesz belőle. Vagyis ez a teória, aztán majd meglátjuk, hogy a kezdeti lendület mire lesz elég. De azért mindenképpen szeretnék pár élményt (amelyek közül párat lejjebb megemlítek) hosszabban is kifejteni, hogy nyugdíjaséveinkben is majd tisztán emlékezzünk rájuk és meséljünk róluk unokáinknak egy habos mellett;-)

Nos, milyen volt a 2008-as év? Hát, elég szódavizes. Szívesebben ültem volna egész évben valami csöndes kis halastó partján pecabottal a kezemben, meg egy láda ser társaságában;) De valahogy ez nem jött össze. A 2007-es évet faintosan elbúcsúztattuk a helyi csemadokosok által szervezett szilveszteri bálban, hajnalig tartó táncikálással meg nótaszóval, ahogy illik. Volt egy szécsénkei, a Kriszti, meg egy besenyei vendégmunkás, a Peti, akik májra dolgoztak, Kérről a Rado húzta külön kívánságra csak nekünk a talpalávalót, meg asszem rajtunk kívül volt ott valami 250 emberke, akik közül 24-en az asztalunknál ültek. Jó kis parti volt. De idén lajtosabb szilveszter elé nézünk, szaunázással meg maratoni pingpongpartival remélhetőleg, egy kis borkóstolóval serezéssel kombinálva meg miegymás, aztán vagy a szőlőhegyen kötünk ki nótaszó mellett, vagy átnézünk valami lányos házba;) Majd meglátjuk, hogy mit dob a gép.

Szóval, amit a képarchívumból kihalásztam, meg amire sikerült visszaemlékeznem (ill. amire szerettem volna visszaemlékezni, mert a kettő nem ugyanaz;), szóval a 2008-as évem képekben, meg pár mondatban magamnak archívba, meg a bandának:

Január 15.

Lizsó, elismert felvidéki értelmiségivel, csináltam egy riportot a MÁK-ba. Jelen volt még a Peti is, aki biztosította a felnőttfelügyeletet és a beszélgetéshez szükséges segédeszözöket. Helyszín a „Ponorka“ nevezetű köpködő. (A kép kicsit csalóka, mármint ami a serek számát illeti, mert ténleg csak hárman voltunk;)

Január 23-24.
Kiugortam Brüsszelbe egy gyors fordulóra. Majd összedobhatok róla egy képösszeállítást. Pár óra „szabadidő“ alatt lecsekkeltem az egész várost. Reptérről Atómium, onnan főtér, hotel, első nap négytől este 11-ig hivatalos akció, másnap egész nap hivatalos akció, majd éjfélre vissza Pozsonyba. Azért sikerült legurítanom két Duvelt, meg egy Hoegardenn-t a főtéren. Nehogy, má;)

Február 13.
Volt egy pozsonyi diákbál is a JAIK szervezésében. Szép kis este volt, annak ellenére, hogy másnap reggel munkába kellett mennem. Vittem pár tombolaajándékot, egy-két faintosabb bort saját fogyasztásra. A táncpartnerekkel sem volt probléma;)

Február 24.
Volt lent Pozsonyban egy görög diák a Pireuszi Műszaki Egyetemről. Ottani haver, Panayotis Giannakopulous (róla még szó lesz), aki ezeket a Leonardó meg ilyesmi-olyasmi programokat csinálja, kiküldte a főnökhöz. Gyerek kijött papírok meg minden nélkül;) Két hét után haza is ment, mert kegyetlen lassan és eléggé darabossan dolgoznak az egyetem adminisztrációs részlegén. De nem is az, hanem nálunk nincs angol nyelvű tanítás, aztán egy hétig szenvedtünk a főnökkel, meg az egyik haverral, amíg leegyeztük a dékánnal a dolgokat, meg egy két professzorral, akiknek a tantárgya rokon volt az ő tanulmányaival, és akik hajlandóak lettek volna tanítani őt. No, mindegy. Szóval egy hét kínkeserves egyeztetések után elintéztük, ami még nem volt az egyetemen, aztán a gyerek meggondolta magát és hazament, azzal az ürüggyel, hogy egyedül Pozsonyban egész szemeszterben azért cseppet magányos lenne, aztán majd visszajön szeptemberben, meg hozza két haverját;) Hát. Mondjuk ismerem a görögöket, voltam kint 3 hónapot, szóval nem lepődtem meg dolgon. A gyerek, mint később kiderült, vissza is jött szeptemberben két kísérettel, akik közül az egyik a volt athéni főnökömnek a fia volt. Írt is, hogy alkalomadtán nézzek rájuk, de hál istennek szeptember óta már Prágában züllöttem.

No, szóval amíg a görög haver (Dimitri Kalomiris) itt volt Pozsonyban, a haverral (Krisztivel) bemutattuk neki a várost, meg elvittuk hokimeccsre. Slovan-Trencsény meccs volt. Nem volt egy jó ötlet, mert először látott életében hokimeccset, aztán még utána is az eltávozása napjáig énekelte, hogy „My sme Slovan, my sme doma“;-) Amúgy nagy Greenpeace-s (akárcsak minden fiatal Görögben). Ő asszem benne van valami „mentsük meg a barnamedvéket“ csoportban. Bár Görögben nincsenek barnamedvék. Mindenesetre ürügynek jó, ha ki akar ugorni az ember a bandával pár serre.

Február 29.

Három szülinapot ünnepeltünk egyszerre, meg lezártuk a február végét. Nagy hepaj volt:) 9-10 személyes meghitt hangulat, pezsgő, tánc, nótaszóból csak egy kis magánakció, meg egy lefejelt ajtófélfa;)

Március 8.

Részt vettünk egy lagziban is. Unokatestvérem ment férjhez. Cseppet praxoltam a vőfélységet és megsirattam a rokonságot. A tánc mellett az öregekkel is muszaj volt szítdobni a nótaszót.

Március 28.

Kriszti nyert két jegyet a Nemzetközi Teniszcsarnokba Goran Bregovic koncertre, aztán nem tudta senkinek sem elpasszolni. Kényszerből elnéztünk rá, azzal az ürüggyel, hogyha rossz lesz, akkor otthagyjuk, aztán megyünk serre. De nem volt rossz. A bárban vettünk egy karton sert, aztán beültünk a VIP szektorba (annak ellenére, hogy állójegyek voltak;) Hiába, aki tud, az tud. Mi már öregek vagyunk az ugrálásra.

Március 30.

Csináltam egy csendes kis nyugodt hétvégét. Vettem a hátizsákomat, teleraktam pár dobozossal és lecsekkeltem pár dombocskát a Kis-Kárpátokban. Hááát... Gondoltam, hogy egy lélekkel sem futok össze, de jópárral sikerült, és közülük hármat még ismertem is;) Csapolót nem találtam.

Április 4-11.

Kiugortunk Nottinghambe lecsekkelni a Forest stadionját, meg az ottani serkínálatot. Céges akció. Erről majd összedobok egy hosszabb cikket, mert van mit mesélni.

.... és itt egy kép, amely azt bizonyítja, hogy az utolsó fontunkat is serre költöttük;)

(áááá ... csak vicceltem)

Április 19.

Babalátogatás Újvárban. Egyik ritka szép pillanatok egyike, amikor összeül a régi banda. Hát erről is érdemesebb lenne többet írni;) De asszem a maradék mondanivaló nem tűri meg a nyomdafestéket;)

Május 9.

Mariannal a régi szép idők emlékére leugortunk Paksra leellenőrizni a reaktorok állapotát, megebédelni a kantinban, hazafele meg letesztelni a magyar serek állapotát. Neki volt ott egy kis elintéznivalója a „DéHás” nyári szakmai gyakorlatokkal kapcsolatban. (A vezérigazgatóval bedobni egy felest, vagy valami hasonló;)

Május 10-11.

Májusban a régi szobatársakkal is megálltunk pár serre és megnéztük a régi helyeket, hogy mennyit változtak azóta. Béla feljött Budapestről, Peti Galántáról, Laci Ružinovból, én meg Paksról;) Én voltam a fény az út végén.

Május 30.

Egy másik bandával a Vox Juventae-s felvidéki pályázat zárókonferenciáját szerveztünk meg a pozsonyi Bonbon hotelben.

Belőttük a projektort, meg biztosítottuk a technikai hátteret...

... hogy aztán este a Bazsant feszten pihenjük ki a nap fáradalmait;)

Az is egy érdekes este volt, mert a Bonbon Hotel után először még a Česká Pivnicában volt jelenésem, és csak utána értem ki a helyszínre. Ládamászás idén nem volt. Mármint a részemről. De jó sok diákommal futottam össze, akik egymás után hozták a sörököt nekem. Asszem jó nevelést kaptak;) Nanoelektronikát meg kvantumfizikát tanítottam nekik, ill. gyakorlatoztattam. Szemeszter közben az volt az egyik legkellemesebb pillanat, amikor azt mondta az egyik diák, hogy én jobban elmagyarázom a tananyagot, mint a tanító az előadáson. Bár jópárszor elragoztam magamat, de fasza gyerekek, kijavítottak, aztán folytattuk tovább. Respekt meg volt.

Április-Június
A munkahét legszebb pillanatai minden kétséget kizáróan a szerdai véres focimeccsek voltak a Dunai-utca gimi pályáján, és az azt követő serezések a Prešporská Kúriában .... hehe... tonhalas pizza,mi:)

Június 5-8.

Csorba-tó. Szokásos akció. Letná škola vákuovej techniky. Ezt a nyárit a csehekkel szoktuk szervezni közösen. Az előadások mellett azért időt szakítottunk egy kis túrázásra is. Csak az volt a baj, hogy mint az egyik szervezőnek, ott kellett lennem minden előadáson. Szopacs.

Május-Június X.?
Májustól többé-kevésbe viszonylag rendszeresen teniszezni jártam a haverral, hogy a foci mellett legyen egy kis könnyedebb testmozgás is;) Egy alkalommal (június vagy július lehetett) Szencen volt egy maratoni teniszcsata lubickolással kombinálva. Este visszafele Pozsonyba, meg megismerkedtem három szerb gyerekkel, aztán úgy alakult, hogy slapkiban, fürdőgatyában meg teniszütőkkel éjfélkor még az Irish Pub-ban söröztem;)... No, az is szíp kis nap volt.

Június 16.

Labdarúgó Európa-bajnokság a sógoroknál. Ilyen lehetőséget nem is hagyhattunk ki, és kiugrottunk az Osztrák-Német rangadóra Bécsbe. Szigorúan alkoholmentes partival csupa nőkísérettel;-) Erről majd egy hosszabb cikket érdemes lenne összedobni emlékbe.

Június 24-27.

Leugrott Pozsonyba Panos is (Panayotis Giannakopulous). Régi cimbora.

S ha már lent volt, akkor meg is álltunk egy habosra.

Hogy aztán másnap frissen és kipihenve érkezzünk meg Liptovský Ján-ra egy konferenciára (mondjuk erről is többet lehetne írni alkalomadtán).

Július 2.

Železná studienka. Csináltunk egy kisebb tábortüzet:) … Céges akció. Nagyon nagy parti volt ... Szintén hosszabb élménybeszámolót igényel. Itt pl. egy utánfutót amortizáltunk:

Én már reggel óta a helyszínen biztosítottam az előkészületek problémamentes folyását, ami közel sem volt az. Mert pl. amikor dél fele a tábortűz már jól szét volt futtatva, az egyik havernak cseppet átkattant a tűző napsütésben, aztán arra a kérdésére, hogy „Na, öntsem a tűzre ezt a kanna vizet?”, én hanyag elenganciával meg egy fehérfröccsöt kortyolgatva azt válaszoltam államnyelven: „ha öntsd”. No.... Két órán keresztül nem öntöttünk neki egy kortyot sem, mi meg mehettünk vissza az erdőbe száraz gallyakért újraéleszteni a tüzet.

Többnyire a csapoló közelében találhattak meg a többiek;) Muszaj volt józan emberre bízni a csapolást;)

Két hordó sörünk volt, de viszonylag gyorsan elfogyott. Foci közben azért kiizzadja az ember, bár mondták a kollégák egy hétre rá, hogy úgy fociztam, mint a terminátor;)Az utolsók között hagytuk el helyet valamikor éjfél fele (bár ketten voltak, akiket otthagytunk aludni a fűben... szép csillagos volt az ég). Na. Csak az volt a kellemetlen a dologban, hogy másnap hajnali négykor meg mentünk Prágába kétnapos szolgálati útra, aztán még be is kellett valamit pakolni, meg három óra alatt ki is kellett volna aludnom magam. Kellemetlen út volt.

Július 12.

Havernak van jachtja, aztán cseppet szétfuttattuk a Dunán. Szép kis nap volt. Szombat délelőtt nála volt meló, Honkának a lapátjából raktuk fel a haverokkal az 50-70 kilós vasablakokat a műhelyében, aztán délután meg a megérdemelt pihenő egy láda serrel olyan láblógatós meg stírölgetős stílusban Párkányból le Szentendréig, a Duna-kanyarba, onnan meg vissza. Egy zászlót azért sikerült elhagynunk. Meg egy alkalommal kikötöttünk lecsekkelni a magyar serek színvonalát, meg bedobni egy babgulyást, hogy hazafele is jó szelünk legyen. Erről is lehetne többet írni, vagy legalább is szép képekkel feldobni.

Július 18-20.
Hétvégén leugortunk nosztalgiázni Gímesre a nyári DéHá táborba. Lacit rábeszéltük egy ingyen fuvarra, meg még a Kriszti jött, akivel meg is bontottunk egy üveg bort, miután beszálltuk Pozsonyban a kocsiba, hogy levezessük a munkahét fáradalmait:) Mondjuk az első éjszakára nem igazán emlékszek. Másnap mondták, hogy részt vettünk a műveltségi vetélkedőben és holtversenyben megszereztük a második helyet;) Volt minden. Paintballban kiélvezhettük elfojtott gyerekkorunkat;) Szíííítszedtük az ellenfelet. Olyan jól ment, hogy a havert a saját csapatból kétszer is kilőttem. Igaz, nekem sem kellett már fodrászhoz mennem hajfestésre. Meg ha jól emlékszem, akkor még hangfalakat is szereltem a bicskámmal. A bicskámnak amúgyis nagy hasznát vettem, főleg amikor a kullancsokat szedtem ki magamból.

Vasárnap hazafele felvettünk egy „stoppost“ is ;-), beugortunk Mlynany-ba, az arborétumba, hogy felszedjünk még egy kullancsot ;-) ....

... majd megcsodáltuk a koloni vendégszeretet és dedikáltattunk pár könyvet karácsonyi ajándéknak vagy csak emlékbe. A kullancsok és a törött szemüveg ellenére az egyik legszebb nap volt az évben:)

Július 24.

Megnéztünk egy thébai kiállítást, majd a Viva Musica fesztivál keretén belül meghallgattuk John Williams filmzenéivel egy komolyzenei koncertot.

Július 26-27.

Az első kürti pincefesztivál. Kétnapos akció. Több mondatot érdemelne. Mink az első nap egy gulyás- meg halászlépartival kezdtünk, nem kevertük (legalább is én), tisztán csak ser. Másnap, vasárnap, azért megkóstoltam a borainkot is, annak ellenére, hogy ki sem akartam nézni a hegyre, mert estére Pozsonyban szerettem volna lenni. Aztán vasárnap este hétre értem ki a szőlőhegyre azzal a naivsággal, hogy legurítok egy kofolát, aztán egy óra múlva megyek haza kialudni magamat. De aztán úgy alakult, hogy behoztam a szombati lemaradást, mármint ami a borokat illeti, aztán hajnali kettőkor még hangfalakot pakoltam, hajnali hatkor meg már vonatoztam vissza Pozsonyba...ccc... A szombat este volt a legcsodálatosabb, amikor a Pepesékkel nótáztunk este 8-tól hajnali kettőig. Annál több nem is kellett, faintos kis nótázás volt. Csepp negatív élménye a dolognak, hogy nem csináltam sok fotót, mert már szombat koradélután amortizáltam a gépet:-)

Augusztus 9.

Hétvégi akció. Kitti magyarországi csaj, Pozsonyban volt kint tanulmányi úton, aztán elugrott Pozsonyba a barátja is meglátogatni őt. Még a gímesi déhátáborban ismerkedtünk meg, őt is furikáztuk vissza Pozsonyba. Gondoltam összedobunk valami rövid egynapos szlovákiai körutat a számukra. Szereztünk egy kocsit (cégi autó ingyen benzinpízzel... iga, Lágyó;), aztán felugortunk először a trencséni várba (itt kellemes meglepetés ért, mert alkalmunk volt megcsodálni a Stanley-kupát, és ez nem is volt benne a szervezésben), majd egy rövidke séta a bajmóci kastély körül serezéssel kombinálva. A napot a koloni templom megtekintésével és egy kedves látogatással koronáztuk meg;)

Augusztus 10.

Red Bull Air Race párosverseny Bessenyei Péterrel, meg egy osztrák versenyzővel. Majd egy belvárosi séta, és a legvégén egy tonhalas pizza a nap megkoronozására.

Augusztus 13.

Felugortam Prágába egy gyors fordulóra. Hagytam nekik vizeletmintát, aztán este meg vissza Pozsonyba.

Augusztus 15-16.
Szécsénkei legénybúcsúztató. Asszem Besenyőről mentünk kocsival a Golha Petivel, meg a Májkival. Aha, meg a Jutkával. Jó kis hepaj volt kint a focipályán, gulyás a katlanban, nótaszó ezerrel.

Augusztus 17-18.

Megálltam otthon is egy napra, majd vasárnap Pozsony, hétfőn hajnalban meg Prága cseppet huzamosabb időre.

Augusztus 27-31.

27-28. Pozsonyban meló, 29-ike Szécsénke, majd 30-án lagzi Kassán. Szép kis nap volt. Megint egy cseppet vőfélyeskedtem (tesó, már felégethetnéd a DVD – t az esküvőről nekem is;). Mondják, hogy az újasszonytáncnál már nagyon mosolyogtam meg akadozott a beszédem;), de szódavízzel még biztos elmentem. (Azt nem szeretem a keleti lagzikban, hogy az első öt órában csak a pálinka folyik, aztán meg nem hallgattam a szivemre és nem sereztem lagziban, mint a többiek, hanem mint becsületes szőlőtermesztő lecsekkeltem az ottani bort is, ami ugyan ismerős lehetett, főleg Jutka jóvoltából, mert már szereztünk általa régebben is némi tapasztalatot;).

Augusztus 31.- Szeptember 1.

Előbb nagyon meg kellett magam erőltetni, mert hirtelen nem emlékeztem rá, hogy hogyan jutottam Kassáról Prágába, de aztán eszembejutott:) Kassáról Szécsénkére lagzisbusszal, 3 óra alvás, majd kocsival Újvárba (asszem), majd onnan vonattal Pozsonyba, hetfő hajnalban meg vonattal Prágába.... ccc... kemény ez az élet.

Szeptember 15-17.

13-14.-én otthon voltam, néha ott is meg kell állni. Aztán hétfőn benéztem melóba Pozsonyba, majd este repültünk a főnökkel Bukarestbe. Hát, sajnos nem volt időm lecsekkelni a román csapolt sört, csak üvegesre futotta. De azért ez is hosszabb bejegyzést érdemel (legalábbis képekkel).

Szeptember 18-26.

18-21. Pozsonyban meló, majd 21.-től 26-ig Balatonalmádi, Joint Vacuum Congress. Hát mondjuk ez is több szót érdemelne. Pl. összefutottam egy falubeli csajjal is. Aztán volt egy szép este a Sümegi vár alatti pincében középkori vacsorával, előtte meg várjátékok. Szlovák meg cseh partival voltam, de ez nem akadályozott meg benne, hogy eleresszek pár magyar nótát. Nagy hepaj lett belőle. Igaz ugyan, hogy rajtam kívül nemigen nótáztak. Asszem ekkor kezdett egy cseppet elegem lenni az össze-vissza életből aztán a haverral egy cseppet túlságosan is felöntöttünk a garatra... ccc... Másnap a haver délután négykor kezdett el bootolni, én azért ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak, mert aznap adtam elő, aztán még a prezentációt is be kellett fejeznem. Csunya világ van.

Október 5-8.

alatonalmádi után egy otthoni meg pozsonyi kitérővel azért visszakerültem Prágába. Október 5-én meg Pozsonyból repültem Londonba, hogy részt vegyek egy iskoláztatáson (van még egy harmadik munkahely is, ahova hébe-hóba bedolgozok... nehéz egyeztetni, de eddig még kidobja az időből). Kolléga az már kint volt, hotelban várt rám, aztán mentünk lecsekkelni a londoni serkínálatot. Mondgyuk ez a bejegyzést is több mondatot kíván.

Október

Hát, Prága is több mondatot kívánna. Azt szeretem benne, hogy kegyetlen kevés embert ismerek (relatíve) és végre vannak csendes kis hétvégéim is:) Bár az igazat megvallva eddig elég ritkán volt, mert sokat ingázok Prága meg Pozsony között. Valamikor októberben szervezett az ottani magyar diákság egy focitornát. El is kezdtem szervezni a csapatot, de elég silányan néztek ki a kezdetek. Aztán egy kocsmában (Hrádek), ha nem is a legelején, de aztán a végére összeformálódott valami csapat. A fiúk csak kocogni készültek, mondták, hogy nem focisták. Mondtam, hogy sebaj, szítszaladjuk magunkat, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle;) Öcccséim, a második helyet simán megszereztük. Az elsőre nem volt esélyünk. Bár a második helyért kegyetlenül leamortizáltam magam, de megérte. Egy hétig csak háton feküdtem, meg a jobb csuklóm is olyan állapotban volt, hogy a kilincset sem bírtam vele lenyomni. Kénytelen voltam bal kézzel emelgetni a serespoharat;)

Október

Az egyik nap ilyet találtam az irodában. Kollégát megkérdeztem, hogy mit ünnepelünk, azt mondja, hogy „Semmit. Miért, kellene valamit ünnepelnünk?” :) ... de csak húsz literes volt.

November 11.
Szereztem három jegyet a Slavia-Aston Villa meccsre. Csodálatos meccs volt. Erről jut eszembe, hogy valamikor augusztusban voltunk a bandával Artmedia-Juventus meccsen is. No, az ehhez képest egy pogácsaszaggatós meccs volt, de azért maradt meg az emlékemben, mert Prágából egyenesen a Slovan stadionba mentem. Késett a szekér, de a kezdést hajszálpontosan elértem;). Ja, a Slavia-Aston Villa meccset a „Kotel”-ból szurkolhattuk végig.

November

Szokásos hrádekbeli serezés a prágai jelenlegi és volt magyar diáksággal. Összedobtam nekik ott helyben egy 10-12 versszakos pogácsaszaggatós verset a krónikájukba.

November 27-30.

Ismét London. Magánakció a bandával, meg a testvéreimmel. Zsebbetours utazási iroda. Előtte ellátogattunk magyarbuliba, meg táncházban is kitáncoltuk magunkat. A táncház jó kis akció volt. Kár, hogy gyorsan vége szakadt. Londonról majd írok hosszabbat is a banda felkérésére. Az elsődleges célunk a londoni serek lecsekkelése volt, meg egy másodosztályú derbi a Crystal Palace és a Queen Park Rangers között.

December 18.

Valahogy így nézett ki az irodám karacsony előtt:) Amúgy négyen ülünk benne, azok közül senki sincs a képen. Készülődés a Vánoční besídkára. Kiosztottam a munkát a csajoknak;) … meg volt egy talán 2 éves kiscsaj is az irodában, ő a Krteket nézte a gépemen.

Jó kis hepaj volt. Egész nap borozgatás, énekelés. Én zártam a haverral este 10-kor, aztán mentünk levezetni a fáradtságot egy kocsmába serrel meg billiárddal;)

December 20-21.

Marian a Jutkával felnézett Prágába. Szolgálati útja volt, aztán lecsekkeltünk a cseh serkínálatot. Velük voltak még a Marian martini szlovák kollégái is. Nagy parti volt. Az U Fleku nevezetű kocsmában szét is dobtuk velük a nótaszót. Cseh, szlovák, magyar nóta, ami jött. Csak az volt a baj, hogy a harmonikás két magyar nótán kívül nem tudott semmi egyebet, a szánkról meg nem tudta leolvasni a kottát. Sebaj, prágai nótaszó kipipálva.

Aztán ami így hirtelen kimaradt magamnak lábjegyzetbe, amelyekről jó kis humoros írásokat lehetne írni: az a „törzshely szódavízzel“, indiai-libanoni resti, slovenská sporitelňa a rolóival, egy „uefa kupa meccs“;), szokások karácsonyi vásár, meg volt egy Bastionos esetem is egy stoppossal meg egy hajléktalannal Rusovcen, az is egy csodálatos nap volt, sok tanulságot lehet írni róla... Talán majd idővel. Mindenesetre ez a rövidke „karácsonyi szünet” elég volt arra, hogy egy cseppet összefoglaljam magamnak meg a haveroknak a 2008-as évet emlékbe. Aztán legközelebb majd bővebben írok az bécsi kiruccanásról, amikor lecsekkeltük az Osztrák-Német meccset.