Téli prágai képek

Már régtől terveztem, hogy kiugrok a városba csak úgy céltalanul, aztán csinálok pár képet emlékbe. De eddig mindig elhúzódott a dolog. Egyszer Zsolnán voltam, egyszer Pozsonyban (vagy többször), egyszer hazaugrottam, egyszer diákbál volt (mondjuk ez sem volt valami nyugodt hétvége, mert másnap másnaposan dolgoznom kellett menni, sőt még vasárnap délelőtt is). De a hétvégéim amúgyis mindig érdekesen alakulnak, szóval nem unatkozom.

Tehát a szombat reggeli lassú bootolást és reggelit követően, minekután az óra már lassan 11-et mutatott, bedobtam pár cuccot a táskába vészhelyzetre, aztán felugrottam az első villamosra, ami jött. Nagyon nem volt betervezve az uticél. Gondoltam, majd meglátom, hogy mit dob a gép.

A villanyos többek között ilyen nyugodt kis völgyben is elhaladt:

Aztán cseppet később jött a "Výstavište." Azt kell tudni róla, hogy közvetlenül a Sparta hokistadionja mellett van. Prágában az egyik fő kiállítóközpont (és nemcsak azért, mert a Sparta hokistadionjában sok kiállítás történik). Meg persze az állatkert is mellette van.

A "Čechuv most"-nál ledobtam magam a szekérről, és manuális fokozatba kapcsoltam a rendszert. Gondoltam egy kis testmozgás nem árthat meg. Rögtön készítettem is egy "panorámaképet".

A nap folyamán még csináltam pár "panorámaképet", amelyek művészi értékét növeli, hogy jobban hasonlítanak Picasso Guernica-jára, mint egy tájképre (pl. a prágai várról készített képösszeállítás). Ez abból a prózai okból történhetett, hogy amikor még készítettem a képeket, akkor még nem tudtam, hogy panorámaképek lesznek belőlük. Csak másnap tudtam meg;) ... De nem lettek olyan rosszak. Szódavízzel elmennek. A panorámaképek jobban adják vissza a táj varázsát.


Közben megörökítettem a soros EU-elnökséget bizonyító motívumot is a "Letenské sady" nevezetű faintos kis parkban:

Még egy panorámakép a jónépnek:

Parkrészlet:

Szeretem a parkokat. Nem kell sokat keresni a vécét.

Előtérben az a nagy épület valami cseh minisztérium. Láttam már ott tüntetni grínpisszeseket, arabokat, meg sokmindenki mást. Az első híd a Mánesuv most, a második a Károly.

A prágai vár:

Várárok (gy.k;) ... nem véce:

Szent Vitus:

A vár főbejárata előtti panorámakép (a házak azért vannak ilyen érdekes dőlésszögben, mert restaurálják):

A strahovi kolostor:

Egy amerikai zászlót is találtunk a törzsolvasóknak:

Hátterben a Petrín:

Tipikus városi turista egy literes francia bordóival:

A vár közelében is lehet olcsó sert kapni: 25 koronáért Staroprameň elvételre ("to take away";)
Ahogy néztem, az étlap is elég szivetmelengető volt. De épp nem voltam se szomjas, se éhes (meg az igazat megvallva a Staroprameň sem motivált). Úgyhogy tovább is álltam.

Ez már a strahovi kolostor kapuja. Jól szituált kocsma a frissen házasodott párnak. Míg az asszony a templomban imádkozik, addig a férj nyugodtan gyónhat a csapolónál.

Hohóóó!!!!!!!! Special beer!!!! Biztos tudták, hogy jövök.

"Zabíjačkával" kombinálva maga a Mennyország! Amúgy jó kis cseh népzenével csalogatták oda a naiv embereket, akik azt hihették, hogy valami koncert van és szétdobhatják a néptáncot. De csak magnóskazettáról nyomatták a muzsikát. Sebaj.

(Hogy a nőolvasóim is tudják, hogy mit éreztem, amikor megpillantottam a táblát: szóval olyan érzés volt, mint amikor ők meglátják az árleszállítást a ruhaüzletben;)

Már régen vártak tárt kapuval:

A disznó, ahogy nézem, nem élte túl a dolgot:

Bedobtam egy special beer-t. És mivel kint frisebb volt a levegő, logikus, hogy kiültem a teraszra. Ritkán sörözök kint hóesésben szétgombolt kabátban, aztán gondoltam, kiélvezem egy cseppet az alkalom varázsát.

Jó kis ser volt. Szent Norbert volt a neve. Most más tudom, hogy miért nevezték el szentnek. 59 koronáért vesztegették, de simán megérte. Annyira megtetszett, hogy végigkóstoltam a kínálatot. Szerencsére csak kétfajta sörük volt. A másik is tökéletesen lefedte az elvárásokat.

A második ser után kezdett rémleni, hogy voltam már ebben a kocsmában 2006 szeptemberében, amikor egy konferencián voltam itt a bandával. Nagy hepaj volt. Jól felöntöttünk a garatra, másnap meg adtam elő nemzetközi társaságnak angolul. Az volt az első előadásom konferencián. Itt van egy kép az archívumból;) Jó kis parti volt.

Ja, még egy kép az archívumból. Ez már cseppet más disznó:

Fél óra-40 perc hóesésben való kinti serezés után az embernek szüksége van átmozgatni az átfagyott végtagjait, meg valami parkot keresni hirtelen, ha elfelejti kihasználni a kocsma adotta lehetőségeket. Szent Miklós templom (az a nagy kupolájú):

Ez már a Petrínen:

Ez az előbbi kép egy "barlang-galéria". Jó kis helynek néz ki, asszem idővel majd visszanézek. A jegyszedő csajjal egy cseppet eldiskuráltam. 70 Kc a beléptidíj, és annyi bort lehet meginni bent, amennyit csak akartok;) Nagyon vonzó kínálat volt, de aztán a jegyszedő csajnak mégsem sikerült rábeszélnie a belépésre. Mondtam neki, hogy egyedül nem sok értelme van a "képekben való gyönyörködésben". Meg aztán kanapét sem tudott bebiztosítani a művészetben elfáradt lelkeknek. De megígértem neki, hogy művészkedvelő partival visszanézek rövidesen. Érdemes kihasználni. Este 10-ig vannak nyitva. Csodálatos galéria azokból a képekből, amiket mutatott a belsejéből. Hangulatos kis hely. Hiba lenne nem kihasználni. Amúgy utánakerestem a neten, és ott nem reklámozzák, hogy ingyí bor van;). Habár lehet, hogy nem is, csak a csaj szeretett volna leitatni:) Na, mindegy.

Még pár távolabbi kép a várról:

Nem tudom, hogy az hogyan létezik, de minden út a Petrínből lefele a "Pivnice pod Petrínem"-be vezet.

Az egy faintos kis kocsma. A bibliában erről a kocsmáról mintázták a Paradicsomot. Nem érdemes ide jönni nővel romantikázni, mert csak félig van a söröskorsó, és a csapos már hozza is a következőt. Csak akkor áll meg az italhordással, amikor a vendég feje már az asztalon van;) Az ember észre sem veszi, és 20 perc alatt már öt sört megivott. Igaz ugyan, hogy Staroprameň-t csapolnak, de a jobbik fajtából, és a nakladaný hermelínük is fogyasztható. Be is tértünk egy fordulóra.

Hát egy órát késtem a Welsh Open snooker első elődöntőjéröl, de még valahogy összeszorított fogakkal kibirtam. Este fél hétkor írt a Kitti sms-t, hogy itt van Prágában, aztán ha én is itt vagyok, akkor nem lenne hülyeség kiugorni egy serre. Írtam is vissza, hogy OK, kilenckor a Rudolfinium környékén, de nyolckor módosítottam az információt, mert már nem voltam mozdítható állapotban;)

Azért vasárnap reggel összefutottunk egy füstös kis kocsmában egy kávéra meg egy serre hajnali fél tízkor, mert már fél 12-kor utaztak vissza Berlinbe. Szép kis vasárnapkezdet volt.