Nyári ínyencségek

Még valamikor a 60-as években íródott ez a cikk a MÁK nevezető pozsonyi diáklap „Internátusi kajálda“ című rovatába (pontosabban 2005 szeptemberében). Gondoltam feldobom, hogy ne nagyon pangjon az oldal. Jó szórakozást!

Így szemeszter elején, mint az újság felelősségteljes rovatvezetője, aki éppúgy otthonosan érzi magát mindúgy a piszkos konyhákban, mint a pókhálós pincékben és a szocreál kocsmákban, amelyeknek faláról meg Lenin képe mosolyog felénk, kötelességemnek tartom, hogy jótanácsokkal halmozzam el az éppen mégcsak szárnypróbálgatásokkal próbálkozó elsős barátainkat. Akik már otthon is bicskával ették a fagylaltot és a töpörtyűs pizza a legkedveltebb eledelük, azoknak nem lesznek gondjai. Rosszabb a helyzet azokkal, akiknek a lábán csak egy báli cipő van, és azt hiszik, hogy a pápa a fehér herceg. No, ők ne menjenek túl közel a rezsóhoz, és csak akkor fogjanak főzőkanalat, ha nem főzni akarnak vele. Amúgy nem kell semmitől sem félni, mert az első napok, esetleg hetek idegen légkörét nemsokára úgyis felváltja az otthonos környezet, és a szobánk úgy fog kinézni, mint egy disznóól.

Augusztusban egy hetet a Balatonnál töltöttem. Szélcsendben való vitorlázáskor jól esett a hattagú banda aznap előtt elfogyasztott bablevese. Azzal a bablevessel szemben a krasznahorkai déhás babgulyás is vetekedhetett volna. Az mennyei volt. Nemcsak azért, mert közelebbről láthattuk a csillagokat, amikor este megemelkedett a sátor, hanem sűrűségét tekintve is elsőrangú éteknek minősült. Mint a manna, nemcsak a kanál állt meg benne, hanem a légkalapács is. őrs szakácsunk megtett minden tőle telhetőt, hogy ne felejtsük el. Jó főztjéért térdenállva kellett volna csókokkal halmozni el mindkét kezét. Ilyenkor sajnálja az ember, hogy szakácsunk nem volt nő.

A krasznahorkai tábor másik szenzációs eledele – a jéggelhűtenikellettvolna fácánlevest és a snapszerparti közbeni nőkön való szemek legeltetését leszámítva – a paprikáskrumpli volt, amelyet ott-tartózkodásunk alatt kétszer is megízlelhettünk. A babgulyáshoz hasonlóan itt is különcsapatot állítottunk fel a légkalapács használatára. A 20 kilo krumpli nem kis gondot okozott a szevezők számára. Mekkora öröm volt, amikor megtudták, hogy minden adag elfogyott, és főznek mégegy üsttel. Az erős paprikán és a házi tormán megedződött egyéneknek enyhén pikáns eledel kiszedte a náthát a többi táborlakóból, és megindított egy második hullámot a sörcsapok felé.

A nyár örökzöld slágere – idén az “Esik eső, nagy sár van a zútont” vagy a “B*sznak a verebek a jegenyefánt” leszámítva – mégiscsak a gulyás maradt, amely marha-, birka- esetleg nyúl-változatban volt jelen. Ilyenkor még azok is főzőkanalat fognak, akik nem is értenek hozzá. Na, az a marha. A birka- és a nyúlgulyás, avagy Kéménden a pörkölt, már nagyobb szaktudást érdemel, mert a hús egyedi ízét már egy kevéske fűszerrel is el lehet rontani. Ilyen például a botswanai maniókagyökér, amit nem teszünk a gulyásba. Még szerencse, hogy gulyásfőzésnél sosem az evészeten van a hangsúly… Akárcsak a halászlénél, amely köztudottan veszélyesebb étel, mint a gomba. A halászlé egészségre ártalmas tulajdonsága az engedély nélküli halászásban rejlik. A leleményes halász nem fizet ki ezreket engedélyért, hanem szerez egy megbízható társat, vesz egy jófajta sportcipőt, vagy kifúratja pincsijében a hengereket. A frissen operált egyének jobban teszik, ha a pecabot mellé visznek 5 liter bort és egy liter házipálinkát. Akinek nincs türelme végigülni jópár órát, az csak az öt liter bort vigye és a házit. Kapás így is lesz.