Söntéspult - Dr. Lelkes Lágyó újra rendel

Rossz Időkben Sörkóstolón

2011-02-11T08:43:00.004+01:00

Kedd délután a biológusoknál volt jelenésünk lent a világvégén. Valami megbeszélésünk volt ott, meg le kellett csekkelnünk egy impedanciós mérőberendezést, amit majd mi is kihasználnánk bioszenzoraink teszteléséhez. De hát nem töltött el örömmel a látvány, mert speciális mérőfeje van, aztán lesz vele elég munka, hogy optimalizáljuk. A biológusokkal amúgy nem nagyon vagyok kibékülve, mert én momentán 10 perc alatt végeztem volna, meg el sem kellett volna ugornom, ha leküldik a manuált, ehelyett 2 és fél órán keresztül kellett hallgatnom egy szép kis monológot. Hát minden részvétem a főnökasszony férjéé. Biztos nem lennék a helyében. De egy szempontból érdemes volt oda elnézni, mert tele volt fiatal csajokkal. Szóval volt mit nézegetni a laborokban.

4 órakor végeztünk, mondom még gyerek az idő, aztán épp útba esett egy faintos kocsma, amiről csak csupa jót meséltek az ismerősök, de még nem volt időm és alkalmam elugrani oda. A neve Rossz Idők (Zlý časy). Sajnos a két kollégát nem sikerült rábeszélnem, ők ballagtak hazafele, de én még vettem a fáradtságot és leteszteltem a kocsmát (mert mégsem vihetem legközelebb a bandát olyan helyre, amit még nem teszteltem le személyesen előtte). Így is tettem. Este 7-től amúgy is egy másik programom lett volna, de az utolsó pillanatban ugrott, és így annyi időm lett, mint a tenger. Gondoltam beugrok egy fél órácskára, lecsekkelem a hangulatát, bedobok egy könnyed söröcskét meg valamit a fogak alá, aztán ballagok is hazafele. No, szép dolog a teória.

Lemegyek a lépcsőkön, alig nyitok be a terembe, aztán szemből már kiabálnak rám, hogy „Tibore, pripoj se!” Részlegünk öreg szekciója, azaz „rada múdrych” avagy a „bölcsek tanácsa”, ahogy a harmadik sör után már elneveztük a bandát, épp előttem érkezett oda pár perccel, és a rendelésre vártak. Mondjuk tudtam, hogy mennek ki sörre, emlegették, de mondtam nekik, hogy programom van aznap estére, szóval nem esedékes, aztán nem is kérdeztem, hogy hova mennek. Így utólag mondjuk egy cseppet megörültem, hogy elhúzódott a megbeszélés, mert mégiscsak hogy nézett volna ki, ha előbb érkezek, aztán én már ott sörözök munkaidőben. Ccc. Pedig a jó munkamorál számomra a legfontosabb. De azért ilyen csodálatos időzítésre én sem számítottam, hogy előttem érnek oda 2 perccel.

Itt van egy pillanatfelvétel a bölcsek tanácsáról (nélkülem, mert vlkinek a gépet is kellett fogni) a 3.-4. sör után:

A rendelést érkezéskor gyorsan megtettem. Jött a csaplárosné, hogy mit hozzon. Mondom búzasör jó lesz. Ekkor felsorolt 4-5 fajtát úgy, hogy egyet sem jegyeztem meg belőlük, csak nagy szakértő módjára elismerően bólogattam. Mondom, azt az elsőt kérném, aminek olyan szép hosszú neve van, de aztán jöhet a többi is ebben a sorrendben. Így is történt. Míg én csak a búzasörökre specializáltam magam, addig a többiek körbekóstolták a csínyját-bínyját, de aztán utánam kezdték rendelni a söröket, mert rájöttek, hogy nekem van a legszerencsésebb kezem választásnál. Bár az első búzasör nem ezt tanúsította.

Zvíkov Rarášek pšeničné pivo (39 Kč) – nic moc, sárgára festett szódavíz bublinkák nélkül. Kezdésnek mondjuk jó volt kiöblíteni a szájszagot. Meg aztán biztos lehet benne az ember, hogy ezután már csak jobb sörök jöhetnek.

Dobřanský Hospodář pšeničné (45 Kč) – no, ez már olyan, mint a manna. Ennek már van íze is és aromája. Könnyed nyári felfrissülés téli estéken. Mindenkinek melegen ajánlom (bár hidegen kell fogyasztani).

Velen světlé pšeničné (32 Kč) – ha az előbbi manna volt, akkor ez a manna tökéletesített formája. Az ár-minőség-íz tökéletes kombinációja. A banda öregebb fele rögtön el is nevezte „mladá tínédžerkának“ (fiatal tinilánynak), ami a kánikulás nyári estéken az üde felfrissülést testesíti meg. (Mert körbeadtam körözni). Bár itt egy cseppet vitatkoztam velük, mert a tinilányok szeleburdiak és kiszámíthatatlanok, míg ez a sör inkább egy érett szenvedélyes lányt jutattja az ember eszébe, akivel minden pillanat élvezetes.

Herold Weizen (35 Kč) – szintén tökéletes választás nyári romantikázáshoz. Az ár-íz-minőség kombinációban előkelő helyet foglal el. Szóval szintén szívből ajánlom (de csak a Velen után).

Matuška Weizenbock (55 Kč) – ebből a fajtából csak egy kicsit dobtam be, mert 55 Kč-t sokalltam érte. A banda persze rögtön kérdezte, hogy rosszul-e vagyok, vagy csak hülyéskedek. Mondtam nekik, hogy ez csak optikai csalódás. Aztán az idő meg is mutatta félésem megalapozottságát. Hasonló szinten van, mint a Herold, szóval az 55 Kč-t sokallom érte, annyit biztos nem ér. De amúgy standard finom búzasör, de az áráért cserébe már felsőfokon kellene franciául beszélnem utána. A Hoegaardent is olcsóbban iszom nála, az meg bevállt standard materiál.

No, mivel kimerítettem a búzasör kategóráját, levezetésképpen egy Opat sváteční 17° kvasnicový következett. Ezt a többiek igencsak dicsérték, és valaki hármat is bedobott belőle egymás után. (Noha, másnap a munkában panaszkodtak, hogy ez nem volt nagyon jó ötlet.) Én is csak egy kicsivel kísérletezgettem. És tényleg igazuk volt, csúszott mint a manna. Nem érződött rajta a 17 fok. Lehet, hogy azért, mert kellőképpen le volt hűtve. Finom kis söröcske volt elalvás előtt.

Másnap ebédnél aztán még panaszkodtak a többiek, hogy talán az a fernet nem kellett volna a végére, de ki emlékszik már ilyen részletekre?

A többiek azért több sört kóstolgattak meg. Valamelyikből én is ittam, szóval nyugodtan mondhatok róluk pár mondatot.

Matuška Raptor IPA (55 Kč) – érdekes ízkombináció. Abban egyetértettünk az elbíráló bizottsággal, hogy egy kissör még elmegy belőle, ami aztán kitart életünk végéig.

Herold tmavý špeciál (39 Kč) és Herold Granát polotmavý (35 Kč) – a Heroldra nem panaszkodtak, állítólag hozták a standardot. Bár a Herold barnasör három emberből csak kettőnek jött be.

Porter 19° (39 Kč) – mondjuk csak egy emberke specializálta magát barnasörökre, ő nagyon nem panaszkodott. Bízzunk az ítélőképességében. (Igaz, másnap nem találkoztam vele).

Aztán az itallapról még kóstolásra került a Černá raketa IPA (55 Kč), Zkouřenej Nuselák (39 Kč), Rambousek Ramses-fíkový (45 Kč), Pardubický granát (32 Kč), amiről így tudok. De asszem azt a Rambousek Ramsest nagyon nem ajánlották, a többi sör fogyasztható volt (persze nem lehetett őket összehasonlítani a búzasörökkel;-). A banda nagyja az Opat sváteční 17° kvasnicový-t fogyasztgatta, az finom materiál volt, de a búzasörök is hozták a standardod. Abban egyetértettünk a tanáccsal, hogy azért hetente mégsem járnánk oda, de évente egyszer belefér.

Douglas Adams - Galaxis útikalauz stopposoknak

2010-10-10T10:16:00.006+02:00

„Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja…”

Ezekkel a mondatokkal esik neki a mégcsak akkor egyetemista Adams Douglas az olvasó röhögőgörcséért felelős agysejtjeinek. A fantasztikus kalandregény olvasása közben mindenképp legyen a közelben vagy 6 üveg sör és egy zacskó mogyoró, és a sajátos angol humor, a Monthy Python beütéssel megáldott adamsdouglasista-mozgalom szimbólumaként tisztelt tárgy, a törülköző se kerüljön látómezőnk hatósugarán kívülre. Mivel a törülköző, írja az Útikalauz: „...a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, heverhetünk rajta, felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, annyi esze van, mint egy cipőtalpnak - azt hiszi, ha ő nem lát téged, te se látod őt)... Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül "elvesztett". A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője…”, az fasza gyerek.

A történet főhősei: Arthur Dent, aki kezdetben semmit nem ért, de később még jobban összezavarodik; Trillian (Tricia McMillan), aki majdnem megtudta az élet értelmét, és többször is Arthur barátnője lett; Ford Prefect, aki az Útikalauz utazó szerkesztője és Arthur agyára megy azzal, hogy megmenti az életét. Zaphod Beeblebrox, aki fantasztikus srácnak képzeli magát, és a világmindenség elnöke lett, csak hogy ellophassa kedvenc űrhajóját, mellesleg a saját nagyapja. A műben, még szerepet kapott (aminek egyáltalán nem örül): Marvin, a depressziós paranoid android, aki „bolygónyi” aggyal rendelkezik, és bárkit az öngyilkosságra tud beszélni, még egy űrhajót is. Mindemellett sokszor aggódik amiatt, hogy depressziós viselkedésével zavar másokat.

Douglas olyan fogalmakkal gazdagította a jó könyvek olvasóinak szókincsét, mint pl. a negyvenkettő, amely egy szuperintelligens számítógép válasza a „Világmindenség, az Élet, meg Minden” kérdésére, és amire csak durván pár millió évet kellett várni a kérdezőknek; vagy a Bábel-hal, amely agyhullám-energián él, és akinek a fülében van, az azonnal megért bárkit, bármilyen nyelven is beszéljen; és a Valószínűtlenségi hajtómű. Ott van még persze a Vogon költészet is, amely a harmadik legrosszabb a világegyetemben, a legrosszabb költészet a Földdel együtt pusztult el (bizonyos lúzer Géza két oldalas verse a Mák c. újságban:-)

Az alkohol a GALAXIS Útikalauzban is szerepel. Megtudjuk belőle, hogy a legjobb létező ital nem a sör, meg a bor, de nem is a jól kifacsart szőlőszemekből készített borból a törkölypálinka, hanem a Pángalaktikus Gégepukkasztó. A Pángalaktikus Gégepukkasztó hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, amelyet vaskos aranytéglára erősítettek.

A könyvből „trilógia” lett, amelynek öt része a következő:

Galaxis útikalauz stopposoknak (1978 – rádiójáték; 1984. – könyv)

Vendéglő a világ végén (1980; Restaurant at the End of the Universe)

Az Élet, a Világmindenség meg Minden (1982; Life, Universe and Everything)

Viszlát, és kösz a halakat! (1984; So Long, and Thanks for all the Fish)

Jobbára ártalmatlan (1992; Mostly Harmless)

Zárszóként érdemes megemlítenem, hogy szívesebben írtam volna a Rejtő-könyvekről, melyeknek humora mégiscsak közelebb áll hozzám, lévén hogy nem kell átutaznom a fél galaxist, ha a kocsmába akarok menni egy fél deci önbizalomért, és ha nem akarom az agyamat egy lédús citromszelettel szétverni, amelyet vaskos aranytéglára erősítettek. A francia idegenlégió azonban mégiscsak távol áll a Vogon hadiflottától, és annak elsöprő erejű költészetétől, amely a világirodalomban nem kis nyomot hagyna, ha sikerülne kitörnie a lapok közül és elsöpörné nemcsak Géza, Grendel Lajos, hanem az én munkásságomat is. Egy a fő mindenki számára, mégpedig az, ami a Galaxis Útikalauz Stopposoknak fedelén is tálalható: Ne ess pánikba!

(A cikk még 2005. novemberében jelent meg a nagy becsben tartott MÁK c. diáklapban)

Ivan Szomjaska és a pálinkafőzés rejtelmei

2009-07-15T14:45:00.004+02:00

Ki ne ismerné, azt a híres dakota anekdotát, amelyben hosszú távollét után hazanéz a család fősulis gyermeke, és a kivételes alkalomból az édesanya egy tyúkot vág le neki. A párbeszéd, ami az édasanya és a fősulis fiú között zajlik le példaértékű. Édesanya: „Fiam, levágtam egy tyúkot a tiszteletedre. Mit főzzek belőle?“ „Pálinkát, idesanyám!“

Félre téve a viccet, volt idő, amikor még mi is fősulisok voltunk. Habár így visszagondolva, elég nagy vicc volt az egész. Bronz-kor. Nevezzük így. Akkoriban, még a 60-as években, mint a Mák felelősségteljes rovatvezetője vettem a fáradtságot és felkerestem a környék legismertebb és legnagyobb tudású mesterét, Ivan Szomjaskát, hogy fedje fel előttünk a pálinkafőzés rejtelmeit. Erről szól a következő írásom:

- Az élet kemény, mint a dinoszaurusz szar,- kezdi meg a felvilágosítást a mester, aztán mint derült égből a ruszki műhold terem a kezében egy literes üveg, amellyel megkínálja a ház vendégét, azaz engem.- Igyá, látom száraz vagy, mint a hóhér szeme!

Én persze köszönöm és mondom, nem lehet, autóval vagyok. Aszongya:

- Olyan ninccs!!! Akkor látott ez a falu zsernyákot, amikor Baumgartner kockás zászlót!

Ez az érv mindenesetre meggyőzött és ha nem is vagyok egy megrögzött pálinkafogyasztó, azért csak legyűrtem, mint Terminátor a gépolajat.

- Én megjósoltam, hogy ez lesz belőle, - tört hirtelen a szobába a szülői felhozatal anyai ága. – Az én kis Ivánkám sosem akart tanulni, azt mondogatta, hogy az iskola nem kocsma, hogy mindennap látogassa. Mindig részegen jött haza. És most nézze meg!

- Nem tudom, min csodálkozik az anyuka, a kocsmábú csak azok gyünnek ki józanú, akik ott dógoznak. Tuggya, riporter úr, kutyábú nem lesz szalmonella....Amúgy meg az vesse rám az első követ, aki maszületett bárlány. No, anyuka, tegye má’ hasznossá magát. Hozzon fel egy üvegge‘ a pincébű!

A kezdetleges sikertelenség és egy-két félrecsúszott pohárköszöntő után aztán mégiscsak sikerült rávennem Szomjaska urat, hogy mesélje el, hogyan kezdődött ez a nagy szerelem közte és a pálinkafőzés között.

- Tuggya a görcs,- feleli.- Az úgy vót, hogy egy napon a nagyfater Don-kanyart is megjárt kisüstyéve’ összefutott a tekintetem...márhogy újságba illően fejezzem ki magam. Oszt míne. Hát így... Akkortájt júniusban olyan herehervasztó meleg vót, hogy a nagymuter oszlásnak indút. Nem vót, aki befőzze a gyümőcsöket. Gondótam egy meredeket, mert én ilyet is tudok, oszt kifőztem mindet. Életembe‘ akkor dógoztam először eccerre nyóc órát. Meg is látszott kérem az eredmínye!

- És hogyan sikerült? – kérdeztem a mester, mire ő úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, az eszéért szeretem Pamela Andersont.

- Öcsém! Még aznap úgy e’tűnt bennem, mint Ciccolinában az óriáskígyó! Máskülönben ismered a mondást: „Ha nem tudsz fölérni a konkurenciáhó, akkor tegyed tönkre.“ Én is azon munkálkodtam akkoriban. Igyekesztem mindenki tartálékát fölemészteni mikor milyen sikerre’, valamikor csak másodcorra sikerűt. A múltkor, mikor 50°-os házipálesszal csúsztattam le a csilibabot, szerintem közel állt a bélésem az öngyulladáshó. De rólam, hál’ az égnek, úgy pereg le a másnaposság, mint gumicsizmáról az ökörhugy.

- És, ha megengedi egy kérdés erejéig, miből érdemes egyáltalán pálinkát főzni?

- Hm...Te, figyeljé má‘. A mútkor is volt nálam egy riporter, az is ilyen hülyéket kérdezett, és úgy beszédültem tőle, hogy aznap már innom sem kellett. Most is közel állok hozzá.... A pálinka nem olyan, mint a bor, hogy bármibű lehet csinálni. Sokéves tapasztalat kell hozzá. De akinek az nincs meg, annak elég egy üst is... No igyá még! De oszt hazafele nemhogy szítkapod a biciglitárolóm!

Nyári ínyencségek

2009-04-23T11:51:00.002+02:00

Még valamikor a 60-as években íródott ez a cikk a MÁK nevezető pozsonyi diáklap „Internátusi kajálda“ című rovatába (pontosabban 2005 szeptemberében). Gondoltam feldobom, hogy ne nagyon pangjon az oldal. Jó szórakozást!

Így szemeszter elején, mint az újság felelősségteljes rovatvezetője, aki éppúgy otthonosan érzi magát mindúgy a piszkos konyhákban, mint a pókhálós pincékben és a szocreál kocsmákban, amelyeknek faláról meg Lenin képe mosolyog felénk, kötelességemnek tartom, hogy jótanácsokkal halmozzam el az éppen mégcsak szárnypróbálgatásokkal próbálkozó elsős barátainkat. Akik már otthon is bicskával ették a fagylaltot és a töpörtyűs pizza a legkedveltebb eledelük, azoknak nem lesznek gondjai. Rosszabb a helyzet azokkal, akiknek a lábán csak egy báli cipő van, és azt hiszik, hogy a pápa a fehér herceg. No, ők ne menjenek túl közel a rezsóhoz, és csak akkor fogjanak főzőkanalat, ha nem főzni akarnak vele. Amúgy nem kell semmitől sem félni, mert az első napok, esetleg hetek idegen légkörét nemsokára úgyis felváltja az otthonos környezet, és a szobánk úgy fog kinézni, mint egy disznóól.

Augusztusban egy hetet a Balatonnál töltöttem. Szélcsendben való vitorlázáskor jól esett a hattagú banda aznap előtt elfogyasztott bablevese. Azzal a bablevessel szemben a krasznahorkai déhás babgulyás is vetekedhetett volna. Az mennyei volt. Nemcsak azért, mert közelebbről láthattuk a csillagokat, amikor este megemelkedett a sátor, hanem sűrűségét tekintve is elsőrangú éteknek minősült. Mint a manna, nemcsak a kanál állt meg benne, hanem a légkalapács is. őrs szakácsunk megtett minden tőle telhetőt, hogy ne felejtsük el. Jó főztjéért térdenállva kellett volna csókokkal halmozni el mindkét kezét. Ilyenkor sajnálja az ember, hogy szakácsunk nem volt nő.

A krasznahorkai tábor másik szenzációs eledele – a jéggelhűtenikellettvolna fácánlevest és a snapszerparti közbeni nőkön való szemek legeltetését leszámítva – a paprikáskrumpli volt, amelyet ott-tartózkodásunk alatt kétszer is megízlelhettünk. A babgulyáshoz hasonlóan itt is különcsapatot állítottunk fel a légkalapács használatára. A 20 kilo krumpli nem kis gondot okozott a szevezők számára. Mekkora öröm volt, amikor megtudták, hogy minden adag elfogyott, és főznek mégegy üsttel. Az erős paprikán és a házi tormán megedződött egyéneknek enyhén pikáns eledel kiszedte a náthát a többi táborlakóból, és megindított egy második hullámot a sörcsapok felé.

A nyár örökzöld slágere – idén az “Esik eső, nagy sár van a zútont” vagy a “B*sznak a verebek a jegenyefánt” leszámítva – mégiscsak a gulyás maradt, amely marha-, birka- esetleg nyúl-változatban volt jelen. Ilyenkor még azok is főzőkanalat fognak, akik nem is értenek hozzá. Na, az a marha. A birka- és a nyúlgulyás, avagy Kéménden a pörkölt, már nagyobb szaktudást érdemel, mert a hús egyedi ízét már egy kevéske fűszerrel is el lehet rontani. Ilyen például a botswanai maniókagyökér, amit nem teszünk a gulyásba. Még szerencse, hogy gulyásfőzésnél sosem az evészeten van a hangsúly… Akárcsak a halászlénél, amely köztudottan veszélyesebb étel, mint a gomba. A halászlé egészségre ártalmas tulajdonsága az engedély nélküli halászásban rejlik. A leleményes halász nem fizet ki ezreket engedélyért, hanem szerez egy megbízható társat, vesz egy jófajta sportcipőt, vagy kifúratja pincsijében a hengereket. A frissen operált egyének jobban teszik, ha a pecabot mellé visznek 5 liter bort és egy liter házipálinkát. Akinek nincs türelme végigülni jópár órát, az csak az öt liter bort vigye és a házit. Kapás így is lesz.

A költészet napjára

2009-04-11T09:15:00.000+02:00

Vörösmarty Mihály
A merengőhöz

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?…

Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör?
Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

Ortodox húsvét Göröben

2009-04-10T08:42:00.041+02:00

2007-ben abban a szerencsében volt részem, hogy résztvehet-tem a görög húsvéti ünnepeken, és megcsodálhattam annak minden varázslatos pillanatát. Még itt az elején érdemes leszögezni, hogy az ortodox világban a húsvét az év legjelentősebb vallási ünnepe, és ezt tükrözik a történések is. A csendes katolikus, protestáns világ hagyományos húsvéti szokásait felváltják a hangosabb és látványosabb megmozdulások. 2007-ben nálunk március 23-a környékén voltak a húsvéti ünnepek, míg az ortodox hívők április 27-én ünneplték. Ebben a cikkben az ottszerzett élményeimről ismertetem meg a lelkes olvasókat.

Panaglia. Így hívták a falut, ahol az ünnepeket töltöttem. Nem csoda, ha elsőre senkinek sem mond semmit, mivel elég picinyke falucska Evia szigetén, távol Athén zajos központjától valahol az Égei-tengeren. A lakosság télen 40 fő, nyáron felkúszik 1000-re, tavasszal meg gondolom a kettő átlaga. Egyik görög ismerősöm meghívására mentem (tanár a TEI Pireus egyetemen). Ő mondta, hogyha nincs jobb programom hétvégére, akkor töltsem vele és a családjával az ünnepeket.

Pár közeli kép a faluról és a környékről:

Ha már a környékről beszélek, akkor érdemes egy mondat erejéig megemlíteni, hogy rengeteg görög szigeten szélerőművekkel biztosítják a részbeli energiaellátást. És a legtöbb helyen ivóvízhiánnyal szenvednek, amit úgy próbálnak megoldani, hogy ivóvizet szállító tartályhajók járnak a szárazföld és a szigetek között. De ennyit a globális problémákról. Itt van még egy távoli kép a szélerőművekről a dombtetőn:

Voltam már magyar, cseh, szlovák, most meg csak egyszerűen „amerikánosz” vagyok. Legalábbis így szólítanak a helyiek a hátam mögött. Panaglia kellemes kis elrejtett falucska hegyekkel körbevéve egy csodálatos öböl partján. Az öböl a 2.vh alatt német tengeralattjárók bázisa volt, mélysége meghaladja a 100 métert. A szállásom Panosz ismerősének „hoteljában” volt elég jól szituált helyen: mellette a kocsma, az ajtó előtt 20 méterre a tenger. Szóval elvileg az ablakból is bele lehetett volna ugorni a tengerbe egy jó kis nekifutással. Panoszék „hétvégi” háza, ahol többnyire a teóriát vettük át, meg a test energiakészleteit és folyadékhiányát pótoltuk, az is ott volt egyperces gyaloglótávolságon belül.

Még mielőtt rátérnék a húsvéti szokásokra, csak megemlítek egy kellemes pillanatot. Mindjárt az első nap, ahogy szoktam, feltérképeztem a terepet. Épp az ismerősöm házát fotóztam messziről, amikor a hátam mögött elment két lengyel nőszemély, és kuncogva megjegyezték, hogy inkább őket fényképezhetném, mint a házat. Én persze rögtön hátrafordultam egy James Bond-os két vállra fektető mosollyal (vagyis akkor azt hittem, hogy az volt, de most már tudom, hogy még gyakorolnom kell), hogy: „Dobre... odkiaľ ste?” (márhogy elindítsam valamerre a kommunikációt, bár szivem szerint inkább azt mondtam volna, hogy „Dobre... ale bez šiat”). De valami elvont népség lehetett, mert egy csapolt sörrel jobban el lehetett kommunikálni, mint velük (a csapolt sör legalább néha visszaböfög). Másnap korareggel is láttam őket messziről, amikor slapkiban, fürdőgatyában, halászsapkával a fejemen, meg egy hanyagul átdobott törülközővel a vállamon kicammogtam a szállásról a partra azzal a céllal, hogy meglubickolok egy cseppet a tengerben. Az ablakból faintos szép napos idő volt, noha a tenger már nem volt olyan tükörsima, mint előző nap; eléggé felkorbácsolta a szél. Az alvászavarokkal küszködő helyiek jó melegen voltak felöltözve: hosszú nadrág, pulóver, kabát, némelyikükön sapka. Szóval cseppet kilógtam a sorból. Habár az is igaz, hogy lehetett vagy 10 fok. Summa summárum: faintos strandidő volt. A tenger vize tökéletes volt, öt centis, kb. ilyen hőfokon szeretem a sört is inni.

De hogy a húsvétról is ejtsünk már pár mondatot: szóval az ortodox világban ez a legfőbb vallásos ünnep; előrébb van még a karácsonynál is. Ottlétem alatt háromszor voltam templomban „szentmisén”. A legközelebbi templom a szomszéd faluban volt - autóval 10, gyalogosan 40 perc távolságra. Aki még nem volt ortodox templomban, az mindenképp írja be a naptárába. Pl. tippnek ajánlhatom Miskolcot; ott található Közép-Európa egyik legnagyobb ortodox temploma faintos kis múzeummal. Az én templomom mondjuk idillikusabb volt, meg egy cseppet kisebb is, mert így utólag visszaemlékezve az emberek többsége csupán kívülről gyönyörködhetett benne.

A húsvét, akárcsak nálunk, a nagycsütörtökkel kezdődik. Az e napi misén a hivők virágot hintenek a keresztre feszített Jézus körbehordozott képmására, ezzel fejezve ki a majdani feltámadásába vetett reményüket. Mivel ekkortájt már virágokkal telik a görög mezők, nem probléma teljes pompába öltöztetni a templomokat. Ők is ugyanezt teszik. Csodálatos látványt nyújtanak. Ugyanez vonatkozik Jézus „halotti ágyára“ is, amelyet szintén virágokkal díszítenek, és amelyet húsvéti körmenet alkalmával keresztülcipelnek a falun/városon a pénteki szentmise után. Ilyem szép kis hangulatos utcácskákban tekeregtünk (asszem ez a főutca volt):

A mi körmenetünk a falu „főterén” végződött (három-négy utca kereszteződésében), ahol már elő volt készítve a Júdás, meg pár liter benzin, hogy ne akadozzon az események menete. Szóval a nap fénypontja (már ideje volt, mert 3 órás „szentmise” meg körmenet után az ember igencsak megszomjazik) épp az a momentum volt, amikor lángra lobbantották a Júdásnak öltöztett bábfigurát. A szervezőket dicséret illeti (persze ha leszámítjuk a csapolók hiányát), mert amerikai filmekben nem látni akkora látványvilágot, amekkorát ezek produkáltak.

Jézus halotti ágya a háttérben pislákoló Júdással:

Júdás még frissen és egészségesen a délutáni órákban:

Még egy-két kép az egő Júdásról... Kedvem lett volna elővenni a szalonnát meg a kisbicskát.

A harmadnap, azaz szombat, a feltámádás ünnepe. Nálunk karácsonykor van az „éjféli mise”, ott húsvétkor. Csak annyi különbséggel, hogy nálunk a magukat kereszténynek vallók elenyésző hányada megy akkor a templomba, míg Görögben még a halotti ágyukból is felkelnek páran, hogy részt vehessenek rajta. A legtöbb ember kezében ott van a még meg nem gyújtott félméteres gyertya, a „lámbádá”, amelynek szerepe, hogy az örök világosságot jelképezve égjenek a kezekben a mise alatt. Nekem is volt egy. A láng, amellyel meggyújtják őket, egyenesen Jeruzsálemből érezik. Asszem örök emlékként marad meg emlékezetemben, mert elég csunya foltot hagyott a kabátomon.

A templomból aztán a gyertyák meggyújtása után kimentünk a főtérre, ahol továb folytatódott a ceremónia (még a szenttartás részeként). Éjfélkor megkondultak a harangok, petárdák repkedtek mindenfele (nem tudom ki volt az, de 10 pontos dobás volt, amikor a „pap” és „kántálók” közelében robbantott fel egy sorozat), aztán „Christus Anesti!” (Krisztus feltámadott!) éljenzéssel kölcsönösen köszöntöttük meg csókolgattuk egymást. Ha előre ismertem volna a forgatókönyvet, akkor jobban helyezkedek, mert a fehérnép közül csupán az idősebb korosztályhoz volt szerencsém. Mármint ami a csókolgatást illeti. Az éjfeli mise után aztán a jónép hazamegy lakmározni. Ekkor kezdődik csak a hepaj. Mink már a mise előtt letudtuk ezt a kötelezettségünket (az egyik vendéglátóm egészségügyi problémája miatt), de belegondolni is szörnyű, hogy hajnali kettőkör (én momentán akkor értem haza) még nekilátnak lakmározni és mulatozni az emberek reggelig..Vasárnap a báránysütés a hivatalos húsvéti szokás. Az emberek kimennek a természetbe, vagy otthon a kertben megrakják tüzet, aztán így lajtosan elvannak. Mink is (én meg Panosz), míg a többiek a lóbőrt húzták, meg is álltunk egy tengeralattelhárító-kommandósok által sütött bárány mellett. Nem ismertük őket, de hát sosem jelentett számunkra problémát édesanyánk intő mondatai ellenére szóbaelegyedni idegen emberekkel. Beöntöttek egy két pohárkával, aztán mingyárt szélesebben mosolyogtunk. Nagy parti volt.

Persze voltak olyanok is, akiknek már motorizált sütőjük volt. Mondjuk annak is meg van az előnye, de nem valami stílusos, és szerintem a birka sem ízlik olyan tökéletesen, mintha kézzel forgatnánk az izzó parázs fölött órákon keresztül 50 literes boroshordó társaságában, meg persze lajtos szöveggel és jó kis társasággal.

A motorizált konkurencia:
Nem minden birka került az áldozati asztalra. Voltak olyanok is, akik nem bírták az április napsütést és árnyékba menekültek:

Húsvéti ünnepek alatt Göröghonban így néz ki a „tojásos kenyér”:

Másik érdekes szokás a piros tojáshoz kötödik, amelyet (most így hirtelen nem tudom mellik nap) az ünnepi ebéd előtt vagy talán szoktak osztogatni a család tagjainak, és boldog ünnepeket kívánva mindenki a saját tojását a mások tojásához veri, és ha nem törik össze a tojás, akkor az azt jelenti, hogy egész évben egészséges lesz az illető.

Itt van pár pirostojás, meg tipikus görög édességek: (ez a kép már az athéni szobábom készült, a borosüveg mondjuk nem édesség, de le volt szállítva aprópénzre, aztán vettem is a raktárra nyolc üveggel belőle:

Még a szigeten az ismerősöm házában akadt meg a szemem egy üvegen magyar felirattal: „Különleges... blablabla.... minőségét korlátlan ideig megőrzi”. Le is teszteltük, hogy tényleg igaz-e a ráírt szöveg;)

Még egy-két tájkép ínyenceknek:

Készül az ünnepi ebéd:

Kikötőben hazafele ( ill. Athénba). Szép kis három nap volt.

Futottak még

2009-04-08T02:21:00.027+02:00

„Hát, már Dévénybe sem volt rövid az út – mégha odafelé busz is szállított. Pontban tízkor nekivágtunk mind a 2900-an – köztük a Körkép háromtagú különítménye, hogy az áprilisi kánikulában leküzdjük a 11625m-t. Tibi kolléga a lámpaoszlopokat kerülgetve verekedte magát előre, de kesőbb úgy látta, hogy ott elöl kicsi a valószínűsége, hogy női társaságba botlik, ezért – okosan - térd- és vizeletvisszatartási problémákra hivatkozva féltávon visszaesett. Nyomkereső a rá jellemző biztonsággal, egyenletesen vette a levegőt, és teljesítve célkitűzését - be is ért a célba. De a jó időhöz ez kevésnek bizonyult. Sör mellett be is vallotta, hogy túlságosan 0:0-ra játszott. Ami - valljuk be - ritkán jön be. Ami engem illet, testi épségemet nem kímélve küzdöttem - másfél perccel meg is javítottam a tavalyi időmet…de a 350 eurós első díj megnyeréséhez még egy kicsit javulnom kell. A rendezvény legnagyobb negatívuma, hogy a szervezők vízzel vártak ránk a célban. Ezért elindultunk másfele pótolni a leadott folyadékot. Délutánra tele volt a város zöldpólós, folyadékpótló, dülöngélő sportemberekkel. Csodálatos volt!”

A fent leírt mondatok Józsi memoárjából kerültek elő. Én azért még a Zsolti nevében is kibővíteném pár megjegyzéssel. Először is a Dévény-Pozsony futóversenyről volt szó, amelyen hárman indultunk a partiból. Az ötletadó és felbujtó Jclayton edzésterve túl erősnek mutatkozott, és ideje előtt kipontozódott. Zsoltit a Józsival ketten szedtük rá taktikusan a Bastion nevezetű vendéglátóipari-egységben, amikor a sör mennyisége túllépte a határértéket. Az edzéstervet Dr. Lelkes Lágyó állította össze, amelyet főleg a légzéstechnikára és a vérnyomás stabilizására („a bor felviszi, a pálinka leviszi, a sör pedig stabilizálja”) alapoztunk. Én személy szerint egész héten csak a vérnyomást próbáltam stabilizálni. Habár az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy egy héttel korábban letekertem egy gyenge 60 km-t, meg előtte azért kocogtam hébe-hóba hetente egy fél órát másnaposan, de az vajmi kevés. A Zsolti is indult egy CSOB-s női stafétában. Gondolom a Józsi vette csak komolyan a felkészülést, mert ő tavaly is volt, és tudta, hogy nem lesz egy leányálom. A Zsoltival mi csak a tudatlanok boldog lelkiismeretével készültünk a versenyre.

A kezdetek

A találkozót az oroszlánszoborhoz beszéltük meg. Nekem mondjuk fogalmam sem volt, hogy hol van az az oroszlánszobor, de amúgy sem lényeges, mert fél óra keresés után kiderült, hogy a szobor már régen nincs a helyén, mert restaurálják. Zsoltinál volt a felszerelés, szóval rá kellett várnunk, ő már a tömeget megelőzve pár nappal korábban protekciós módon megszerezte a pólót és a szükséges hozzátartozókat..Faintos félgatyás idő volt. Csináltunk is pár propagandista képet:

A rajthoz különbuszok szállítottak:

Megérkezésünk után rögtön nekiálltunk átvenni a teóriát:

Amúgy ismeretségben nem volt hiány, én is összefutottam 3 szlovák haverral, Józsi is atvette a teóriát párral, meg a Zsoltinak is akadtak ismerősei az indulók között. Nagy parti volt. Itt van még pár propagandakép indulás előtt:

A futás

A startnál természetesen tömegnyomor volt. A teória az volt, hogy egyszerre elindulunk, aztán mindenki futja a saját tempóját. Vagyis, hogy „taktikázunk”. Hát, én is próbáltam a tömegben maradni, de nem sikerült. Az első hat kilométeren kegyetlen gyilkos tempót diktáltam (a Zsolti csak a „0-0-ra játszott”, Józsinak meg több esze volt, mint pl. nekem). A féltávot teljesítettem 23 perc alatt, Józsinak 24-25 perc, Zsoltinak 33 perc környékén volt az ideje. No, legalább tudom, hogy 6-8 kilométerre elég tűrhető kondícióval rendelkezem;) Kb. a hetedik kilométernél fogott be a Józsi. Nem csak az ő, hanem az én legnagyobb meglepetésemre is. El is dumálgattunk lajtosan, hogy a térdeim kivannak, meg a csibéknek is dobni kellene, meg sörre se lenne hülyeség megállni, meg ilyen hasonlók. Miután a Józsi elhúzott mellettem, cseppet vissza is esett a motiváció, mert szerettem volna lefutni a gyereket. De hát ezt dobta a gép. Ekkor már megengedtem magamnak azt a luxust is, hogy leálljak az út mellé könnyíteni magamon (lehet, hogy nem kellett volna bedobni egy Redbullt és egy liter vizet indulás előtt;). Szerintem vesztettem vagy 2 percet, és a mezőny fele is elhúzott mellettem, amíg meglocsoltam az útmenti fákat. Szerintem én voltam az egyetlen, aki könnyített magán a verseny alatt, de ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Az érzés mindenesetre mindenért kárpótolt. Az erőmöt már csak a cél előtti sprintre összpontosítottam. Csak úgy stílusosan. Nincsen annál nagyobb élvezet, mint amikor az ember 12 kilométer után még sprintel egy 100 métert a célba éréskor. Az utolsó százon viccen kívül 15-20 embert előztem meg. Nagyon nagy stíl volt. Az emberek csak néztek, mint a moziban. A fiúk kérdezték aztán a verseny után, hogy mennyi volt az időm. De fogalmam sem volt, mert abszolút nem néztem az órát. Itt csak a stíluson volt a hangsúly. Meg ha az ember elmegy dobni a csibéknek féltávon, abból már jó idő nem lehet;) De én is meglepődtem, mert még simán befutottam 1 óra alatt. A hivatalos végeredmény:

Józsi, 333.hely, 00:53:09.4
Tibi, 565.hely, 00:56:28.9
Zsolti, 1292.hely, 1.09:23.3

A Zsolti aztán verseny végén megtudta, hogy még Monika Beňová is rávert vagy öt percet, szóval megvan neki a jövő évi motiváció. Én ezzel az idővel elégedett vagyok. Első nekifutásra szép eredmény. Legalább az vigasztal egy cseppet, hogy felkészülés és edzés nélkül 281 női induló közül csak 31-en előztek meg:) A Zsoltit mondjuk többen. Ez még jobban vigasztal;) Mentségére legyen mondva, hogy még nem futott ekkora távolságot, és a Józsival csak nagy nehezen szedtük rá az indulásra, de asszem nem bánta meg. Minden induló és célba érkezett egyén csupa kellemes élménnyel távozott. Mert a cél elérése volt a lényeg, és nem az idő. Az időn már csak javítani lehet. De hobbifutóknak kondi nélkül ez egy csodálatos eredmény. A célbaérés utáni pillanatfelvételek:

A célbaérésünkkor sajnos a legnagyobb megrökönyödésünkre a szervezők csupán ásványvízzel vártak. Hiteles információink szerint a múlt évi futáskor sört kaptak a célbaérők. A bandát szerintem csak ez motiválta. Mélységesen csalódtunk a szervezőkben. De nem estünk kétségbe, és igaz ugyan, hogy a versenynek már fél tizenkettőkör vége volt, de délután négykor még vígan sereztünk, és vettük át a teóriát a futásról és az élet más apró örömeiről. Abban megegyzetünk, hogy jövőre ugyanitt ugyanekkor, és még rábeszélünk pár emberkét az indulásra. Hisz sosem az eredményen van a lényeg, hanem a részvételen. Csodálatos kis nap volt.

Az elnökválasztási kampány tetőzik: Újra előkerült a magyar kártya!

2009-04-01T10:31:00.002+02:00

A tegnapi JOJ televízióban lejátszódott vitaműsorban, ahol már csak a két talpon maradt elnökjelölt: Ivan Gašparovič és Iveta Radičová mérette össze intellektuális tudását, hogy melyikük lenne kettőjük közül az ideális elnökjelölt, újra előkerült a magyar kártya. A körkép csapata is jelen volt, hogy hiteles beszámolót nyújtsunk azoknak az olvasóknak, akik a szombati „Föld órája” nevű akció után még mindig nem kapcsolták be a tévét, és ezért tehát a vitaműsor után riportot készítettünk számukra a két jelölttel. Először Gašparovič elnök urat kérdeztük meg.

Elnök úr, hogyan került elő a magyar kártya?
Először is szeretném elmondani a polgároknak, hogy a Slovan kiesése óta mély depresszióban vagyok, de reméljük, hogy ez a természeti csapás nem befolyásolja majd a népszerűségemet. A magyar kártyát Radičová asszony hozta először szóba, amikor lepaktált az MKP-val (a Magyar Kártya Pártjával, Strana Maďarskej Karty, szerk. megj.)

De megbízható szemtanúk szerint az ön zsebéből került elő!
Nos, igen. Mivel nálam mindig van magyar kártya. Gyerekkorom legkedvesebb játékszere volt, és mindig szeretek vele játszadozni. A snapszer az egyik legkedvesebb játékom, mert ott nem mindegy, hogy milyen lappal kezd az ember, és nagyon kell figyelni a lapjárást. Legalább annyira, mint közúton a radarokat.

A snapszer az ugye a 66?
Igen. De nem összekeverendő a 69-cel, amit ugye kocsmai asztalon is lehet játszani, de többnyire intim hálószobákban szoktak, és persze speciális magyar kártya szükségeltetik hozzá. Visa vagy Visa Electron.

Ön milyen ellenfélnek találta Radičová asszonyt?
Még kezdő a magyar kártyában. Az igaz ugyan, hogy ő is nagyon összetudja keverni a lapokat, de az osztáshoz nem ért. A jó lapjárás az osztó könyök- és csuklómozdulatain múlik. Ezért az autóversenyzésben és magányos éjszakákon szerzett tapasztalataim ilyenkor felértékelődnek.

Hogyhogy?
Hát természetesen nem mindegy, hogy hogyan veszünk be egy kanyart a kocsmában.

Radičová asszony, önt nem lepte meg, amikor Gašparovič úr előhúzta a magyar kártyát?
Nem, számítottam rá. Ő mindig ilyen kis kópé, hogy a legváratlanabb helyzetekben húzza elő.

Akkor gondolom kellőképpen fel volt rá készülve?
Igen. A kürti szőlőhegyen szerzett tapasztalataim elégségesnek bizonyultak hozzá, hogy méltó ellenfele legyek Gašparovič úrnak. Ott felkészítettek nemcsak a snapszer, hanem a máriás, vagy magyarosan az ulti szabályaira is. Az a játék cseppet jobban tetszik, mert ott kis lapokkal is nagyobb esélyem van nyerni. Míg a snapszerban Gašparovič elnök úr rendelkezik egy utcahossz előnnyel, mert ott a disznók többet érnek.

Aha. És azt tudta, hogy a magyar kártya valójában sváci?

Mármint, hogy Svájc is hasonló gondokkal küzd, mint Szlovákia? Nem. Nem tudtam. De ha Svájc is a magyar kártya lévén ért el olyan szintet, amilyen jelenleg van, akkor elég szép jövő elé néz Szlovákia.

Fuss, Forrest, Fuss!

2009-03-18T23:29:00.003+01:00

Avagy alapozás a Dévény-Pozsony futóversenyre (április 5.)

Ki ne emlékezne a több Oscar-díjat nyert Forrest Gump című filmre, ahol Tom Hanks játszotta a főszerepet, és legemlékezetesebb pillanataira, amelynek az alapját (ha nem számítjuk bele azt az autós szexet, amelyet brutális közbeavatkozással hiúsított meg) a futás képezte. Dr. Lelkes Lágyó is csupa szép emlékekkel emlékezik vissza erre a filmre, mivel a futójelenetekben, kevesen tudják, de ő helyettesítette a főszereplőt. Akkoriban elég jó kondíciónak örvendett, mivel elég sokat futott a lányok után, és még nem ismerte a cseh és belga sereket sem. Mára azonban mindez a múlté. Hiába a maratoni távon szerzett négy világbajnoki cím és három olimpiai aranyérem, az emberek elfelejtették őt. Vagy tegye fel a kezét, aki emlékszik a sikereire!.... Na, ugye.

Nos, Dr. Lelkes Lágyó, a futózseni, a maratoni táv koronázatlan királya, idén április 5-én újra megmutatja a benne kételkedőknek, hogy képes még csodákra. Megpróbálja a lehetetlen, és felkészíti a versenyre a Körkép vegyesfutócsapatát, név szerint Tibit, Józsit, Zsoltit és az idegenlégiós Blackburn Gézát. És megpróbálja a legjobb tudása szerint átadni a fiúknak a lányok után való futás alatt szerzett tapasztalatait a sikeres Dévény-Pozsony táv megtételéhez. Az alábbi beszédtöredékek az első közös edzésükről hangzottak el az edző úr, Dr. Lelkes Lágyó szájából:

„Gyerekek. A sport az egy tiszta játék. Nincs helye benne semmi csalásnak. Szóval Józsikám, kérlek vedd le a talpaidról a sítalpakat, Tibikém, te pedig tedd félre azt a sörösüveget.”

„Ne féljetek. Olyan futózsenit faragok belőletek, hogy ezután állandóan csak a lányok után fogtok futni. Hisz ott az elő bizonyíték! Tom Hanksből a Forrest Gump forgatása alatt egy igazi lúzerből mekkora nőcsábászt faragtam! Azóta csak romantikus filmekbe hívják őt a lányok után szaladgálni!...”

„...Tudom, tudom... Ez jó kérdés volt, Gézukám. Látom, hogy te már edzésben vagy. Aszondod, hogy mit kezdünk majd annyi nővel?...”

„Meghívjuk őket serre???! Na, ne. Ezt meg kimondta?“

„...Ja.... hogy valakinek füzetni is kell.“

„Nos, hogy továbbhaladjunk: a futásnál a legfontosabb a tökéletes légzés. Ki csókolódzott már életében? No, fiúk, azért több jelentkezőt vártam. A következő edzésre mindenki hozzon magának egy lányt, hogy gyakorolhassuk a légzéstechnikát.”

„Nem. A mutert nem lehet.”

„Neeem!!! Több kifogást nem akarok hallani! Hogy akartok így lányok után szaladgálni! Én vagyok az edző, nem?!”

„A második fontos dolog a tökéletes vérnyomás. Ha problémátok akadna, akkor sose feledjétek el: a bor felviszi, a pálinka leviszi, a sör pedig stabilizálja!”

„...A 10-es vagy a 12-es??! ... Ez meg milyen kérdés volt?!...”

„...És cipőtök legalább van?”

„Hétmérföldes?!.... Na ne vicceljünk gyerekek. Kit akartok azzal szájon csókolni?...“

„...Szintén ne feledjétek: azért jó, ha négyhetes zokniban futunk, mert akkor a lányt könnyebben elszédítjük!...“

„...Hogy mit kezdetek egy elszédített lánnyal?! Fiúk, ha má’ legyen egy kis fantáziátok!”

„Meghívjátok serre???!!!!.... Ezt meg megint ki mondta???!!!!...”

„Hogy jobban elszédül tőle?! … Na ne... Ti javíthatalanok vagytok.... És legalább hogy álltok a kondícióval?“

„Micsoda??? Hogy egy ventilátort már felszereltetek a nappaliban?????“

„Hagyjuk. Inkább arra válaszoljatok, hogy ti ezt a futóversenyt tényleg komolyan gondoljátok? Vajon mi motivál titeket?“

„Ja, hogy a haverok egy sörrel fognak várni a célban! Így már érthető. Akkor holnap nekiesünk mégegyszer, és ne felejtsetek el nőt hozni magatokkal! Addig is stabilizáljátok a vérnyomást!“

Belga sörök

2009-03-12T14:03:00.048+01:00

A közelmúltban pár napot kint voltam Belgiumban, a sör mekkájában, és hiba lett volna nem kihasználni az alkalmat, és lecsekkelni a belga serek világpiaci helyzetét. És mivel a bandát a tájképek helyett többnyire jobban érdeklik a helyi serspecialitások, szóval megerőltettem magam, és a kedvükért le is csekkeltem az ottani kínálatot. Amúgy a városka (Hasselt) kicsinyke, közel a német és holland határhoz, tavasszal és nyáron biztos szebben néz ki, de ha igény van rá, akkor pár tájképet is feldobhatok a serek mellé, hogy a női olvasók is örömet leljenek benne.

Még egy kis körítés bevezetésnek: vasárnap 3 órakor rajtoltunk a prágai reptérről Brüsszelbe, onnan szekérrel Louvainbe, egy átszállás után pedig Hasseltbe kb. valamivel este 7 óra után érkeztünk. Fél nyolcra kerültünk a hotelba, ahol három szoba is le volt rezerválva a nevemre;) Az igaz ugyan, hogy a konferenciája való beregisztrálás (és az ahhoz járó ingyen pia) hivatalosan csak 7-ig tartott, de nem volt probléma. 5 perc alatt elintéztük a saját kulcsainkkat, és mint rendes uriemberek a csajokat magukra hagytuk a recepción, majd fel a szobára félperc alatt lecuccolni, és már vissza is voltunk az ingyíí sörön.

1.
Cristal. Ezt dobta a gép. Ez volt az első sör, amelyet aznap ittam (hacsak nem számolom az ebéd mellé legurított Gambácsot, és a repülőben a pincérnőktöl kikért Budvart). Két fajta sert csapoltak a hotelban, nagyon még nem ismertük, hogy mellik a jobbik fajta, úgyhogy az lett belőle, amit letettek elénk. Helyi sör, Alkenben van a főcsapszék. Hasonlított az otthoni sörökre, ízben és színben is. Mivel olyan száraz volt a szánk, hogy vályogtéglát tudtunk volna köpni, így azt kell, hogy mondjam: szódavízzel elment. 10-ből 10 pont. Mármint így elsőre, mert szomjasak voltunk, és akkor az ember nem válogat. De ha a realitás talaján akarok maradni, akkor a többi letesztelt serrel való összehasonlítás után nyugodtan le lehet fokozni 6 pontra. De az igazság szerint az ember mindig az aktuális kedélyállapota után pontozza a söröket (társaság, romantika, gyertyafény), úgyhogy maradhat a 10 pont.

2.
Leffe. Hátha az előbbi 10-ből 10 pontot kapott, akkor ez legalább 12-őt érdemel. Olyan, mint a manna. A Cristal ehhez képest szódavíz, mert ez 6,5-ös alkoholszinttel rendelkezik, szóval kettő után az ember már csak a járdán kötéltáncolhat, de ott kihasználhatja az utca adta szélességet. Mondjuk a Leffet már ismertem régebbről, néhanapján szoktam lefetyelni ( pl. amikor rossz napjaim vannak, és nem csúsznak a hazai serek). Azért a belga serekről tudni kell, hogy úgy általánosságban az édesebb fajtákból vannak, és az itteni emberek a fél liter fogalmát csak a cseh tévéadókból ismerik. Finom volt. Le is csúszott belőle kettő-három. Több nem, mert a banda éhes volt, és ki akartak nézni a városba. Mindenkinek ajánlom a hivatalos oldalát, faintosan összedobták.

3.

Jupiler. Benéztünk egy Döner Kebab féle arab gyorsvályúhoz az óvárosban. A banda nagyja vlmi kebab-féleséget evett (asszem csirkehússal, vagy birkával), én lecsekkeltem az ottani görögsalátát. Meglepődtem rajta, mert görögsalátában még nem találkoztam kilo répával és kukoricával sajt nélkül. De egész tűrhető volt. Csak egyfajta sörük volt, az is üveges: Jupiler. Az üveg dizánja és a neve nem fogott meg (az ízére sajnos nem emlékszem) szóval 10-ből 4 pont. Ha belegondolok, azért akkor fel lehet kerekíteni 6 pontra, mert nem volt semmi baja. Szóval iható sör.

Az üveg dizájnja:

A zsűri kóstolás közben irigykedő szemek keresztüzében:

.... és a banda:

Másnapi csendélet: „Ebédidő szódavízzel”

Mivel elég fárasztóak voltak az előadások, kettőt-hármat ki is hagytam, és kiugortam a városba egy kis sétára felfrissülés céljából. Viccen kívül az óvárosba akartam menni, csak cseppet eltévedtem és ellenkező irányban kötöttem ki. Lehet, hogy a sors keze volt a dologban, mert belefutottam egy faintos kis kocsmába, ahol 40 fajta sert kínáltak.

Az árlap érdekesség kedvéért:

És mivel véletlenek nincsenek, nem is szalasztottuk el a lehetőséget, hogy kettőt kipipáljunk a listáról.

4.
Bink blond. Ez volt az első csapolt ser az itallapon. 10 pontból 13! Nem hittem volna, hogy a Leffét lehet még überelni. Végre egy keserű sör!

Limburgse witte. Mivel a város, ahol voltam (Hasselt), Limburg tartomány székhelye, tehát magától értetődő volt, hogy ez lesz a következő sör. Nem csalódtam. Ízben és színben is sokban hasonlít a világszerte ismert Hoegaardenre, abban meg nincs hiba, csak ha langyosan csapolják. Gy.k. asszem búzaserről van szó enyhe citromízzel. De utána kellene olvasnom. Ez is megérdemli a maximális pontszámot. Vagy eggyel többet, mivel látta a házigazda, hogy törzsvendéggel van dolga, így a ser mellé hozott egy kis harapnivalót is.

Este hattól nyolcig volt a „poszterszekció”, ahol svédasztallal vártak minket. És mivel csak Cristalt csapoltak, és az az igazat megvallva az nem nyerte el a tetszésünket, maradt a szódavíz és a borkínálat.

Vagyis.... azt akartam mondani, hogy szép dolog a teória.

A fehérbor nem volt az igazi (Cabernet Savignont csapoltak asszem, vörösben meg Merlot volt). A Merlot az száraz sör, vörösben jobban csúszik a félédes. Meg aztán a bor az gyorsan a fejbe száll, tehát maradt a Cristal. És még a sorba sem kellett állni érte, mert a pincérek tálcán hordozták:

Tehát nem csoda, hogy nem egyszer volt egy olyan pillanat az este folyamán, amikor egyszerre három pohárral volt a közelemben, a negyedik meg a terem másik végén várt rám;)

Nem tudom mennyi sör csúszott le, de a parti után még megálltam a haverral egy közeli kocsmában, hogy igyunk valami iható sört is, amitől majd szép álmaink lehetnek.

6.
Grimbergen dark. Tökéletes választás volt. 10-ből ez is megérdemli a 12 pontyot. Gyengébb ser, mint a Leffe, de épp az benne a tökéletes. (Update: Habár most mondja a Zsolti, hogy egy Grimbergentől beszédült. Mivel hoztam haza neki kóstolót belőle, meg a Józsinak. Utánanéztem a neten, és ténleg 6,7% benne az alcohol szint. Lehet, hogy nekünk csak azért tűnt gyengének, mert bennünk már magasabb volt ez a szám.)

7-8.

Westmalle (és Duvel). A Grimbergenek után a havernak kikértem egy Duvelt. Az elég erős sör, barátok között is az alkoholtartalom 9 százalék környékén mozog. Már volt vele némi tapasztalatom, magamnak meg egy Westmallet. Mindkét sör teljesítette a határértéket, azaz a 12 pontot

Három spanyollal is megismerkedtünk, akik Ciduadból jöttek a konferenciára. Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy miről beszélgettünk velük, de arra emlékszem, hogy már nagyon nyomattuk a nagy semmit.

Másnap reggel le is kaptam a kocsmát, ahol előző nap megálltunk. 20 méterre volt a szállástól.

Ez az óváros főterén van. Itt is sokfajta sört csapoltak, de elvből egy város főterén sosem ül be egy józan ember sörre. Amúgy is reggel volt, sietni kellett az előadásokra. Meg ez olyan nap volt, hogy rosszul voltam, ha csak a serre néztem. Fogalmam sincs, hogy miért:)

Ínyenceknek: "Cambrinus":)

9.
Grimbergen blond. Este még visszaugrottunk a szállásra ünneplőbe öltözni, mert banket (fogadás) volt hét fogásos menüvel (vagy vlmi hasonlóval, nem számoltam.... a haver fényképezte a kajákot, akit érdekel, annak feldobhatom). Serre egész nap nem tudtam nézni, de sajnos a borok megintcsak gyengék voltak. A fehér túl erős volt, és 5 fokkal melegebb a kelleténél, a vörös meg száraz. Úgy hogy kizárásos alapon a 140 emberből én voltam az egyik, aki aznap serezgetett. De csak öregurasan. Három óra alatt csak 3 sör csúszott le. Cristalt is csapoltak, de a Cristalt már igyekeztünk nagy ívben kerülni.

Az asztaltársaság:

A konferencia szerda délután kettőkör végződött. A haverok akartak venni valami ajándékokat otthonra, szóval elkísértem őket. Én nagyon nem akartam venni semmit, mert még ott volt rá a csütörtök reggel, de úgy alakult, hogy én vettem egy táskával, ők meg másnapra tartogatták a dolgot, mert nem tudtak választani. Most nem rosszból, de néha rosszabbak, mint a nők;)

Az első utunk természetesen a sörökhöz vezetett:

Ááááá, csak vicceltem. Természetesen a csokikat, meg a sajtokat csekkeltünk le először, de azok nem voltak fotogén materiálok.

Üzlet után szétszéledt a banda. A feketekabátos nívós csokiüzleteket ment keresni, a piroskabátossal meg visszaugrottam a konferencia helyszínére, mert még valamit sürgösen el kellett intéznie a neten, és megígérte, hogy utána megállunk egy seren.

Hát. Pechünkre a kocsma, ahova menni szerettünk volna be volt zárva. És mivel már eléggé megszaladt az idő (délután négy óra volt, és ötre voltunk megbeszélve a hotelban a többiekkel), megint csak osztódtunk. A haver még le akart csekkelni pár üzletet a városban, mondtam neki, hogy jó szórakozást hozzá, a hotelban majd találkozunk 5-kor.

10.
Mort Subite Kriek. Beültem még az 5 órás találka előtt a hotelunk melleti kocsmába. Elvileg egy perc alatt is 4 sört meg lehet inni, úgy hogy a fél órácskába kettő biztos belefért.Kipróbáltam a Kriek-et. Cseresznye ízű édes ser. Abban a momentumban tökéletesen ízlett, de nem szoknék rá az biztosan. De csajoknak tökéletes lehet. Aznap este még hozattam is egyet, az egyik kolléganőmnek, és még Leuvainben is olyat ittak a hölgytagok, de ne szaladjunk előre. 10-ből 10 pont. Azért ilyen kevés, mert az első tökéletes. De kettőnél többet már nem lehet meginni belőle. Főleg a cukrosoknak.

Végül is tökéletes volt az időzítés, pontosan 5 órára értem vissza a hotelba, aztán mentünk ki a város szélére egy bevásárlóközpontba, mert a fiúk még mindig nem találtak semmit.

Nálam este így nézett ki a készlet:

Egy karton Grimbergen a Zsoltinak meg a Józsinak (legalább részben fedezik a BL-fogadásokból vesztett sereimet), egy karton Grimbergen otthonra, egy karton Hoegaarden és a sajtok a bandának a pénteki szülinapi buliba. Sajtokat szivesen vittem volna hazulra is, csak veszélyes a szavatossággal.

Szóval bevásárlás után vissza a szobára, összeszedtünk a bandát, aztán kiugortunk vacsorára, majd vacsora után még beülltünk egy habosra átvenni a teóriát.

11.

Mort Subite Guiuze. Hát kezdett csökkeni a kínálat. A Scotch-ot akartam volna lecsekkelni, de nem volt nekik. Amúgy van olyan kocsma Belgiumban, ahol 320 fajta sert kínálnak, és ha a vendég kér a kínálatból és nincs nekik, akkor egész este annyit iszik ingyen, amennyit akar. Na ez a kocsma sajnos nem volt abból a fajtából, tehát másik sert választottunk. Elhagyott a szerencsém. 10-ből 4 pont. Abban különbözik a Kriektől, hogy ennek a sörnek szilva íze van. Cseppet hasonlított a Slivovicára. Hát erős dúsított szódavízzel elment. Egyszer kibirtuk. A bandának rendeltem egy cseresznyesert (a szöszinek...izlett neki), az egyik havernak Grimbergen dark-ot, a másiknak egy Westmolle-t. Mindenki elégedett volt (persze ha magamat nem számítom bele).

12-13.
Tangó (és Mazouka). Jajjaj. Ez van, ha hagyom magam rábeszélni. A havernak megtetszettek ezek a nevek, aztán mindenáron meg akarta kóstolni őket. Az utolsó söröknek szántuk, de 10-ből mínusz 6 pontot kaptak, úgyhogy nem mehettünk úgy aludni, hogy reggel is érezzük a szánkban az ízét. Valójában Cristal serek voltak, csak míg a Mazoukába kólás szirupot öntöttek, addig az enyimbe (Tangó) ismeretlen eredetűt. Mivel szeretem, ha nem csak én szenvedek, odaadtam a többieknek is megkóstolni. Nem szarakodtunk vele sokat, gyorsan leexeltük aztán kikértük a következőt. Így azért mégsem fejezhetjük be a napot.

14-15.
Vedett (és Carlsberg). A haver Carlsbergot kért, hiába próbáltam lebeszélni. Carlsbergot iszik a zember bárhol, és amúgy is dán sör, és ha lehet messziről kerüljük. Magamnak egy Vedett-et rendeltem. Hohohohó:) … 10-ből 14 ponty. Nemcsak, hogy végre nagyobb pohárba csapolták, de hasonlított a hazai sörökre. Csodálatos választás volt. Egy ilyen sör után már szép álmai lesznek a zembernek.

Visszafele a szállóba még leellenőriztem a hűtőszekrényemet, hogy meg vannak-e a sajtok (az a fehér táska ott a háttérben):

Csütörtökön 11.30-kor indult a szekerünk a vasútállomásról, de sikerült elkapnunk egy korábbit is. Leuvainben leszálltunk róla (mert át kellett szállnunk). Volt még 10 percünk, hogy elkapjuk az összeköttetést (azaz átgyalogoljunk az egyik peronról a másikra), de mondtam a bandának, hogy ne hülyéskedjetek, azt nincs esélyünk elérni, negyven perc múlva megy a következő, abba meg pont belefér egy ser. Nem volt nehéz meggyőzni őket.

16-18.
Hoegaarden (és Stella Artois és Flambers). Úgy azért mégsem mehettem haza Belgiumból, hogy egy Hoegaarden sem csúszott le. Tökéletes befejezés volt. 15 ponty. A bandából ketten rendeltek Stella Artoist, a haver, aki a Mazoukával és a Tangóval is „szerencsésen” járt (és magával húzott engem is), most sem járt jól, mert kísérletezésének eredménye egy epeízű ser lett (Flambers). Két csaj meg a jól bevállt Krieket rendelte. Aztán még volt egy Westmolle is az asztalon.

Leuvaini csendélet: „Az átszállás körüli sietség”

A reptéren még megakadt a szemem egy karton Hoegaardenen, és nem volt szivem otthagyni. Gondoltam, jó lesz az esti táncházba a bandának a sok hülye méjlért cserébe;) .... Nem is csalódtam.

Ha összegezni szeretném, hogy mellik ser ízlett a legjobban, akkor nehéz helyzetben lennék, mert valamikor pl. a legjobb ser sem csúszik, valamikor meg a legrosszabb is jól esik. Valamikor meg csak szódavízre szomjazik az ember;) ... De asszem az első nap megivott Leffék tökéletesek voltak. (Update: most a legutóbbi vasárnap is lecsúszott egy Leffe Pozsonyban a Galileóban. Az is tökéletes volt. Főleg a társaság miatt:)

Legközelebb talán írok a cseh serkínálatról is, bár az nem olyan nagy motiváció, mert az emberek többsége ismeri a cseh serpiacot. Bár ahogy mélyebben belegondolok vannak jó kis sztorik, pl. Pardálról, Chodovarról, Ferdinandról, meg ilyen hasonló ínyencségekről. Majd meglátjuk, hogy mit dob a gép. Idő kellene hozzá. (Az meg egyenlő a motivációval) De ha nincs motiváció, akkor nincs idő:)

UI. és akiknek ennyi belga serből sem volt elég, az nyugodtan felugorhat, a belga turisztikai hivatal honlapjára, ahol nyugodtan csurgathatja a nyálát.

A legjobb sörreklámok

2009-02-28T11:52:00.025+01:00

Az mondjuk nagyon relatív, hogy melyek a legjobb serreklámok, de azok közül, amelyeket hirtelen fel lehet lelni a világhalón, kiválogattam egy 20-as listát, visszafele sorrendben.

20. Akkor kezdjük egy korszakalkotó magyar reklámmal, amely betört a világpiacra.

19. A lista összeállításánal persze nem szabad elfeledkezni a Soproni Ászok négyeséről sem.

18. A kutya az ember legjobb barátja. És ha ehhez még hozzátesszük a sört is, akkor szivet melengető kombinációt kapunk.

17. Nálam csak a 17. helyre került ez az Amstel reklám. Hiába van jó zenéje. (Biztos az Amstel sör miatt fokoztam le ennyire;)

16. Egy haláli Green King Ipa serreklám. Már ittam ilyen fajta sert. Szódavízzel elment

15. Elvont amerikai serreklám a “bud wazzup” szériából. Brutális;)

14. Még egy “bud wazzup”, hogy duplán hasson.

13. És egy paródia a “bud wazzup” szériára.

12. Hogy az angol humor se maradjon ki.

11. Egy örökklasszikus McGaywer video.

10. A finn humor nálam nyerő. Beszorult az első tízbe. Annak ellenére, hogy a sörük csak dupla szódavízzel megy el.

9. Az ausztrál Hahn ser reklámszériájából. Az ausztrálok nagyon értenek a romantikához.

8. Hahn 2.

7. És egy díjnyertes alkotás a Hahn-szériából.

6. Hogy az új-zélandi söröket sem hagyjuk figyelmen kívül:

5. Egy örökklasszikus Tuborg reklám.

4. Negyedik helyre szorult ez a fergeteges alkotás, de csak azért, mert a Guiness egy ihatatlan sör. Fogalmam sincs, hogy mit szeretnek benne az emberek.

És akkor az érmesek:

3. Bronzérmes pozícióban végzett ez a Bergenbier reklám. Még nem ittunk ilyet, de ha ilyen hatása van, akkor nem is szeretném kipróbálni:)

2. Az ezüstérmes a mindennapi szokásos esti családi romantikából merítette az ihletet. Biztos sokaknak nem ismeretlen a téma;)

1. Az elsőhöz pedig szokás szerint nem kell semmi kommentet írni:

jaj... még egy ráadás... erről teljesen megfeledkeztem:

Téli prágai képek

2009-02-23T20:38:00.111+01:00

Már régtől terveztem, hogy kiugrok a városba csak úgy céltalanul, aztán csinálok pár képet emlékbe. De eddig mindig elhúzódott a dolog. Egyszer Zsolnán voltam, egyszer Pozsonyban (vagy többször), egyszer hazaugrottam, egyszer diákbál volt (mondjuk ez sem volt valami nyugodt hétvége, mert másnap másnaposan dolgoznom kellett menni, sőt még vasárnap délelőtt is). De a hétvégéim amúgyis mindig érdekesen alakulnak, szóval nem unatkozom.

Tehát a szombat reggeli lassú bootolást és reggelit követően, minekután az óra már lassan 11-et mutatott, bedobtam pár cuccot a táskába vészhelyzetre, aztán felugrottam az első villamosra, ami jött. Nagyon nem volt betervezve az uticél. Gondoltam, majd meglátom, hogy mit dob a gép.

A villanyos többek között ilyen nyugodt kis völgyben is elhaladt:

Aztán cseppet később jött a "Výstavište." Azt kell tudni róla, hogy közvetlenül a Sparta hokistadionja mellett van. Prágában az egyik fő kiállítóközpont (és nemcsak azért, mert a Sparta hokistadionjában sok kiállítás történik). Meg persze az állatkert is mellette van.

A "Čechuv most"-nál ledobtam magam a szekérről, és manuális fokozatba kapcsoltam a rendszert. Gondoltam egy kis testmozgás nem árthat meg. Rögtön készítettem is egy "panorámaképet".

A nap folyamán még csináltam pár "panorámaképet", amelyek művészi értékét növeli, hogy jobban hasonlítanak Picasso Guernica-jára, mint egy tájképre (pl. a prágai várról készített képösszeállítás). Ez abból a prózai okból történhetett, hogy amikor még készítettem a képeket, akkor még nem tudtam, hogy panorámaképek lesznek belőlük. Csak másnap tudtam meg;) ... De nem lettek olyan rosszak. Szódavízzel elmennek. A panorámaképek jobban adják vissza a táj varázsát.

Közben megörökítettem a soros EU-elnökséget bizonyító motívumot is a "Letenské sady" nevezetű faintos kis parkban:

Még egy panorámakép a jónépnek:

Parkrészlet:

Szeretem a parkokat. Nem kell sokat keresni a vécét.

Előtérben az a nagy épület valami cseh minisztérium. Láttam már ott tüntetni grínpisszeseket, arabokat, meg sokmindenki mást. Az első híd a Mánesuv most, a második a Károly.

A prágai vár:

Várárok (gy.k;) ... nem véce:

Szent Vitus:

A vár főbejárata előtti panorámakép (a házak azért vannak ilyen érdekes dőlésszögben, mert restaurálják):

A strahovi kolostor:

Egy amerikai zászlót is találtunk a törzsolvasóknak:

Hátterben a Petrín:

Tipikus városi turista egy literes francia bordóival:

A vár közelében is lehet olcsó sert kapni: 25 koronáért Staroprameň elvételre ("to take away";)
Ahogy néztem, az étlap is elég szivetmelengető volt. De épp nem voltam se szomjas, se éhes (meg az igazat megvallva a Staroprameň sem motivált). Úgyhogy tovább is álltam.

Ez már a strahovi kolostor kapuja. Jól szituált kocsma a frissen házasodott párnak. Míg az asszony a templomban imádkozik, addig a férj nyugodtan gyónhat a csapolónál.

Hohóóó!!!!!!!! Special beer!!!! Biztos tudták, hogy jövök.

"Zabíjačkával" kombinálva maga a Mennyország! Amúgy jó kis cseh népzenével csalogatták oda a naiv embereket, akik azt hihették, hogy valami koncert van és szétdobhatják a néptáncot. De csak magnóskazettáról nyomatták a muzsikát. Sebaj.

(Hogy a nőolvasóim is tudják, hogy mit éreztem, amikor megpillantottam a táblát: szóval olyan érzés volt, mint amikor ők meglátják az árleszállítást a ruhaüzletben;)

Már régen vártak tárt kapuval:

A disznó, ahogy nézem, nem élte túl a dolgot:

Bedobtam egy special beer-t. És mivel kint frisebb volt a levegő, logikus, hogy kiültem a teraszra. Ritkán sörözök kint hóesésben szétgombolt kabátban, aztán gondoltam, kiélvezem egy cseppet az alkalom varázsát.

Jó kis ser volt. Szent Norbert volt a neve. Most más tudom, hogy miért nevezték el szentnek. 59 koronáért vesztegették, de simán megérte. Annyira megtetszett, hogy végigkóstoltam a kínálatot. Szerencsére csak kétfajta sörük volt. A másik is tökéletesen lefedte az elvárásokat.

A második ser után kezdett rémleni, hogy voltam már ebben a kocsmában 2006 szeptemberében, amikor egy konferencián voltam itt a bandával. Nagy hepaj volt. Jól felöntöttünk a garatra, másnap meg adtam elő nemzetközi társaságnak angolul. Az volt az első előadásom konferencián. Itt van egy kép az archívumból;) Jó kis parti volt.

Ja, még egy kép az archívumból. Ez már cseppet más disznó:

Fél óra-40 perc hóesésben való kinti serezés után az embernek szüksége van átmozgatni az átfagyott végtagjait, meg valami parkot keresni hirtelen, ha elfelejti kihasználni a kocsma adotta lehetőségeket. Szent Miklós templom (az a nagy kupolájú):

Ez már a Petrínen:

Ez az előbbi kép egy "barlang-galéria". Jó kis helynek néz ki, asszem idővel majd visszanézek. A jegyszedő csajjal egy cseppet eldiskuráltam. 70 Kc a beléptidíj, és annyi bort lehet meginni bent, amennyit csak akartok;) Nagyon vonzó kínálat volt, de aztán a jegyszedő csajnak mégsem sikerült rábeszélnie a belépésre. Mondtam neki, hogy egyedül nem sok értelme van a "képekben való gyönyörködésben". Meg aztán kanapét sem tudott bebiztosítani a művészetben elfáradt lelkeknek. De megígértem neki, hogy művészkedvelő partival visszanézek rövidesen. Érdemes kihasználni. Este 10-ig vannak nyitva. Csodálatos galéria azokból a képekből, amiket mutatott a belsejéből. Hangulatos kis hely. Hiba lenne nem kihasználni. Amúgy utánakerestem a neten, és ott nem reklámozzák, hogy ingyí bor van;). Habár lehet, hogy nem is, csak a csaj szeretett volna leitatni:) Na, mindegy.

Még pár távolabbi kép a várról:

Nem tudom, hogy az hogyan létezik, de minden út a Petrínből lefele a "Pivnice pod Petrínem"-be vezet.

Az egy faintos kis kocsma. A bibliában erről a kocsmáról mintázták a Paradicsomot. Nem érdemes ide jönni nővel romantikázni, mert csak félig van a söröskorsó, és a csapos már hozza is a következőt. Csak akkor áll meg az italhordással, amikor a vendég feje már az asztalon van;) Az ember észre sem veszi, és 20 perc alatt már öt sört megivott. Igaz ugyan, hogy Staroprameň-t csapolnak, de a jobbik fajtából, és a nakladaný hermelínük is fogyasztható. Be is tértünk egy fordulóra.

Hát egy órát késtem a Welsh Open snooker első elődöntőjéröl, de még valahogy összeszorított fogakkal kibirtam. Este fél hétkor írt a Kitti sms-t, hogy itt van Prágában, aztán ha én is itt vagyok, akkor nem lenne hülyeség kiugorni egy serre. Írtam is vissza, hogy OK, kilenckor a Rudolfinium környékén, de nyolckor módosítottam az információt, mert már nem voltam mozdítható állapotban;)

Azért vasárnap reggel összefutottunk egy füstös kis kocsmában egy kávéra meg egy serre hajnali fél tízkor, mert már fél 12-kor utaztak vissza Berlinbe. Szép kis vasárnapkezdet volt.

A Vénusz titkai

2009-02-19T17:13:00.002+01:00

(ez cikk itt is megtalálható, és főleg képekkel;)

Vajon mi köze van a felvidéknek az Univerzumhoz? És vajon mi köze van az egyszerű embernek hozzá? Hisz a kenyér és a sör ára sem lesz olcsóbb tőle, ha valamivel többet tudunk meg a világunkról. Illetve hozzáállás kérdése. Mert a múltkor pl. vesztettem egy sört fogadásból (ami ritkaság), de az is igaz, hogy nem ebben a témakörben.

Az élet az egy csodálatos dolog. Amikor az ember a Világmindenséget tanulmányozza, mindig rádöbben, milyen egyedi a mi világunk. Hogy a véletlen szülöttei vagyunk. Csupán egy apró felvillanás az emberiség létezése az Univerzum skáláján. Amilyen hirtelen jelent meg a civilizáció a Földünkön, olyan hirtelen is fog elmúlni. Ez nem kérdés. Ilyenkor gyakorta elfog a gondolat, miért is jöttünk létre, miért vagyunk a világon. Mert így első ránézésre az ember csak egy negatív pont a világ fejlődésében. Sokak szerint mi vagyunk a fejlődés csúcsa, de valójában nagyon messze állunk a tökéletességtől. Egy virág tökéletes. Az illat és az esztétikai megnyilvánulás csodálatos kombinációja. Nincs sose egy rossz szava a pincérnek, ha rosszul csapolják a sört, meg az asszonyhoz sincs egy csípős megjegyzése sem, ha elkapcsolja tévét a fociról. A földönkívüliek egy faintos szakmai publikációt írhatnának rólunk, az emberek mozgatórugóiról, amelyek barátok között is többnyire a kapzsiság és a hatalomvágy. Vagy hogy is mondjam. Így felülről nézve a fogyasztói társadalom rabszolgái vagyunk. Uralkodni akarunk egymáson, felsőbbrendűnek képzelni magunkat, rengeteg pénzt szerezni, amit aztán el tudunk költeni minden hülyeségre (a sört nem számítom közéjük;). Furcsa egy dolog az élet. Sokan nem tudják kellőképpen becsülni, és élvezni annak minden pillanát. Az emberek élnek, monotonon mennek előre, valakik apró célokért küzdenek, valakik célok nélkül. De most nem filózni akarok, azokat ráhagyom a bölcsészekre, hanem megismertetni titeket a tudomány szépségeivel. Hogy az ember hogyan tud tanulni mindenből, amivel összefut az életben, hogy milyen csodálatos a mi világunk, és a szépség nemcsak egy tündéri leányzó személyében található meg. Bár megjegyzem, az sem elhanyagolandó.

Kevesen tudják a Vénuszról, hogy a szovjet űrkutatás egyik kimagasló eredménye volt, amikor a 70-es évek közepén több űrszonda is landolt a felszínén. Leküldtek pár képet, egy teljes órán keresztül kommunikáltak, aztán kiégtek az áramköreik. Még kevesebben tudják, hogy a Vénusz vizsgálatakor fedezték fel az üvegház-effektust, amelyet aztán pár kutató a Földön is vizsgálni kezdett. E kutatás eredményeképpen fedezték fel az Antarktisz feletti ózonlyukat. Manapság már elég keveset cikkeznek az ózonlyukról és az üvegházhatásról. Az emberek szinte már hozzászoktak a gondolathoz, nagyon nem is ijednek meg tőle, és nyáron kifekszenek a déli napsütésbe. Pedig nincs ez így rendjén.

A füstös kocsmákban csak Esthajnalcsillagként emlegetett bolygót a rómaiak a szépség istennőjéről, Aphroditéról (habár ez görög, de ne zavarjon meg senkit) nevezték el Vénusznak. Gondoljunk csak Boticcelli festményére, a Vénusz születésére (nem sok köze van hozzá, de érdemes megemlíteni e szép alkotás). A maják pedig a tűzhányó kígyóistennőjének nevezték el. Egy száraz tudós szemében pedig egy jelentéktelen bolygó, az abbamardt fejlődés mintapéldánya. A tektonikai mozgások nulla, a felszíni hőmérséklet 500 fok , az atmoszféra tömény CO2, a Föld légnyomásának 90-szerese, a sűrű felhőzet koncentrált kénsav (amit a Földön csak elektrolitként emlegetnek), talaját pedig 4 milliárd éve tartó szárazság sújtja. Nem csoda, ha nem termesztenek rajta paradicsomot. Csak egy csádinak nyújthat valami örömet a látványa.

De egy tudóst minden megválaszolatlan kérdés izgalomba hoz, pl. miért hozott az asszony spenótot a boltból, amikor ő nem is szereti. Így van ez a Vénusszal is. Az első valamirevaló eredmények (most nem említem az ókor, meg a középkor meg miegymás (ezt a történészek jobban tudják) tudósait) 58-ban keletkeztek, amikor rádióhullámokat küldtek a bolygóra, és azok visszaverődéséből próbálták megrajzolni a felszínét. De akkoriban még elég kezdetleges volt a rádiókommunikáció. Ennek ellenére bebizonyosodott, hogy felszínét tömör kőzet és hegyek alkotják (lehet, hogy innen a vénusz-domb elnevezés). Mi több, elég erős mikrohullámú sugárzást észleltek, ami bizonyította a felszínén uralkodó magas hőmérsékletet. De mint fentebb is említettem, a rádióasztrológia kezdetleges mivoltából kiindulva a tudósok elég nagy rezervával vették az eredményeket.

Az első sokatmondó információk a Magellán nevezetű expedíció során kerültek napfényre, amikor is az amerikaiak egy olyan műholdat állítottak 1989-ben a Vénusz köré, amely speciális radarával át tudott hatolni a sűrű felhőzeten, és röpke 4 év alatt összegyűjtött adatai alapján rekonstruálni tudták a felszínét. A felbontóképessége 100 méter volt, amely viccen kívül is csúcstechnika. Hangsúlyozni szeretném, hogy alacsony költségvetésű projekt volt. Ez nem azt jelenti, hogy szétosztották a maradék pénzt, hanem hogy használt és bevállt űrkütyükből dobták össze a berendezést. Volt is egy kis meglepetés. Kb. akkora lehetett, mint amikor megtudja a kocsma szomjas társasága, hogy elfogyott a ser. Tudni kell, hogy egy bolygó felszínének öregségét a rajta található kráterek nagyságából és sűrűségéből határozzák meg a tudósok. Így van ez a Hold, meg a Vénusz esetében is. Szóval a legmeglepőbb az volt, amikor „csak“ 1000 „kisebb“ méretű krátert találtak viszonylag egyenlő elosztásban az egész felszínen. Ez alapján a felszín öregségét csupán félmillárd, max egy milliárd évre becsülték, és a kráterek keletkezését is belső vulkanikus tevékenységnek könyvelték el. Erre utal a felhőzetet alkotó koncentrált kénsav is. Sőt néhány tudós oda merészkedett, hogy felvetették, hogy a Naprendszer keletkezésének hajnalán a két bolygó, mármint a Föld és a Vénusz, hasonlóképpen fejlődött, és feltételezték, hogy a Vénuszon is lehetett tenger. Erre több bizonyíték is szolgál. Csak előnytelen helyzete révén vízkészlete fokozatosan elpárolgott. A könnyebb hidrogén elillant az űrbe, míg a nehezebb oxigén a légkörben maradt. A vulkanikus tevékenység hatására több millió tonna szén került a mélyből a légkörbe, amelyek megkötötték az oxigént, és CO2 formájában tovább erősítették az üvegházhatást (a napfényt, ill. pontosabban az infravörös sugárzást, amely a felmelegedésért felelős része a fénynek, átengedték, de a felszínről való visszaverődött részét már nem, és így exponenciálisan növelték az üvegházhatás visszaállíthatatlan állapotát; mivel minél több víz párolgott el, annál több oxigén maradt a légkörben, annál több CO2 keletkezett és annál nagyobb lett a hőmérséklet növekedése). A Vénusz felső rétegének vizsgálatakor jöttek rá a klór, és általánosságban a „freonok” káros hatására, amelyek megbontják az atmoszféra felső rétegeiben lévő oxigén hármaskötését (avagy az ózont). Az ózonnak kellene megvédenie a káros sugárzásoktól és egyensúlyba tartani a klímát. A bolygó kutatásából közvetve szereztünk tudomást az Antarktisz felett található ózonlyukról is. Felfedezése óta nem tudom mi változott, vagy hogy mit tettünk ellene. Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy lerohantuk Afganisztánt, Irakot, sikeresen felrobbantottunk pár hidrogénbombát, meg megemeltük a sör árát. De ezt talán nem pozsonyi diákberkekben kellene megoldanunk (talán csak az utóbbit).

Hogy mégiscsak vidám legyen a befejezése, a Vénusz egy másik érdekessége (sajnos a többire már nem marad hely, de majd ser mellett négyszemközt), amire a tudósok máig nem tudják a választ, az az, hogy a bolygó légköre sokkal gyorsabban mozog, mint maga a bolygó. A Vénusz 243 földi nap alatt tesz meg egy kört a saját tengelye körül, míg a légköre 4-5 naponta kerüli meg saját bolygóját! Sőt! Ez az egyetlen bolygó a Naprendszerben, amely az ellenkező irányba forog! Ez még a tapasztalt fizikust is zavarba ejti, és ilyenkor nagyon tudja zavarni az asszony jelenléte. De ha van közületek valakinek valami ötlete, hogy ez hogyan lehetséges, akkor nyugodtan megírhatja a Körképre, hátha Nobel-díjra javasoljuk. Utolsó mondatként pedig: mivel „bebizonyosodott”, hogy nincs rajta élet, a legtöbb erőfeszítés a másik szomszédunkra összpontosul.

Dr. Lelkes Lágyó, a fociedző 1.

2009-02-16T10:03:00.010+01:00

Jól értesült informátoraink szerint a gazdasági krízisen meggazdagodó Hoffenheim Ábrahám Béla időmilliomos a járási harmadosztályban szereplő lajtosapáti kettes munkabarakk focicsapatának elnöke, nem kis ambíciókkal vág neki a tavaszi szezonnak. Az év átigazolása mindenesetre az ő csapata nevéhez fűződik, mivel leigazolta a Real Margit többszörösen kitüntetett fociedzőjét, Dr. Lelkes Lágyót. A fociberkekben csak a „Professzornak” becézett Lelkes Lágyó egyetlen feladata, hogy a lajtosapáti kettes munkabarakkot egy éven belül feljuttassa a szlovák első ligába, és a rákövetkező évben pedig elhódítsák a Bajnokok Ligájának kupáját. Az edző úrral és a csapat elnökével készítettünk riportot.

Elnök úr, úgy tudom, hogy nincsenek valami rózsás kapcsolatai a felvidéki médiával. Az Új Szóban például arról hallani, hogy a múltkori szerdahelyi grillezésnél csúnyán leégette magát.
Sajnos sosem értettem az emberekhez és a médiához, ezért is szerződtettem le Dr. Lelkes Lágyó urat, aki amellett hogy a világ három legjobb edzője (a brazilok már legalább hatszor nyertek volna Európa-bajnokságot, ha ő edzi őket), a médiával is csodálatos kapcsolatai vannak (mivel jópárszor már sikerült bokán rúgnia az Új Szó sportrovatvezetőjét, Harmatgyenge Jóska Bélát). Aki javára legyen mondva, hogy nevével ellentétben állja a sarat, és a kirúgásai igencsak veszélyesek. Főleg azok, amelyek az alkalmazottait érintik.

Egyébként hogyan jutott el ön ahhoz a gondolathoz, hogy a lajtosapáti kettes munkabarakkból világszínvonalú csapatot alkosson?
Régi gyerekkori vágyam volt, hogy valamit tegyek a felvidékért. És mivel a foci igencsak közel áll hozzám, meg ha ránézek este az asszonyra, akkor mindig az jut róla az eszembe, ez magától értetődő volt. A focit meg amúgy is mindenki szereti és műveli, hisz mindenki előtt ismert az a dakota közmondás, miszerint „addig jár a korsó a kútra, amíg focilabda nem lesz belőle“.

Úgy hallottuk, hogy tervben van egy 520 ezres stadion is? Miért kell ekkora?
Hát, hogy mindenki kényelmesen elférjen.

Milyen játékosokból áll a csapat?
Erre a kérdésre Dr. Lelkes Lágyó edző úr tud a legjobban válaszolni, hisz ő állította össze a csapatot.

Nos, edző úr?
Köszönöm a szót. Asszem nem árulok el nagy titkot, ha bejelentem, hogy első lépésként leigazoltuk a Premiership hatszorosan kitüntetett gyepmesterét, Sir John Cannabist, aki nagyon ért a füvekhez. Az ő szerepe kulcsfontosságú lesz a csapat teljesítménye szempontjából. A másik nagy név a csapatban Gesus Tockar Béla, a Blackburn cserejátékosa, volt vietnami harcos, marcelházai bevándorló. Ő lesz a csapat motorja. A kondícióján már elkezdett keményen dolgozni. Már csak a nőkről és az alkoholról kell leszoknia. Előretolt csatár szerepkörben pedig a szécsenkei Bartos-ikrek szerepelnek, akiknek kulcsfontosságuk lesz a tömegverekedéseknél. Középpályára sikerült leszerződtetni egy argentin világklasszis-utánzatot. A nevét még nem árulhatom el, csak annyit mondhatok róla, hogy király üzletet sikerült nyélbeütnünk. A középpálya másik szélén egy sellyei erősítés, Nagykéri Béla. Egyetlen hátránya, hogy havas lejtőn lefele gyorsabban mozog. Majd az elnökúrral igyekszünk lejtőre építeni a stadiont. Legrosszabb esetben én is beállhatok a csapatba, hogy mégiscsak legyen valaki a pályán, aki focizni is tud. Érdemes persze még megemlíteni, hogy az egyik titkosfegyverünk a német keresztény leányanyák kedvence: Bréma Jürgen. Az ő feladata a lányok becserkészése lesz. Persze, hogy minden meccsünk győzelemmel végződjön, kulcsszerep hárul nemcsak Hoffenheim Béla elnök úrra, hanem a csapat főszponzorára, a Strassburgból visszatért Besenyei Golha Péterre is, aki a bírókat fogja pénzelni. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy egy nyomtatóval és 5 labdával nem sokra megy a csapat.

És ki lesz a kapuban?
A kapuba a Barcelona cserekapusát szerződtettük le, Traktoros Mózes Bélát. A nevéből is sejthetjük, hogy kapusposzton már szerzett némi tapasztalatot a Jéerdében. Reméljük, hogy nem csak a vizen tud járni.

Hogyan néz ki egy világszínvonalú csapat edzésterve?

Az első alapozás már megvolt a február 13-ikai diákbálban, ami egyben az elnökké választási kampányom első állomása is volt. Igaz ugyan, hogy csak a csapat fele volt jelen, de a többiek majd minden bizonnyal bepótolják a lemaradásukat. Azt kell hogy mondjam, nagyon megerőltető tempót diktáltak a fiúk, és igencsak nehéz volt tartani velük az iramot. De amint látom, motivációban nincs hiány, és ezzel az erővel bármilyen cél elérésére képesek vagyunk.

Dr. Lelkes Lágyó horoszkópja 2.

2009-02-15T12:18:00.028+01:00

A doktor úr második alkalommal (az első az erre volt) már mélyebb transzba esett, amelyben nem kis része volt az általunk titokban a söreibe kevert pár liter becherovkának is. Ez eredményezte, hogy először életében tévedett, amikor igyekezett megjósolni a másnapot. A magnószalagot sem tudta egyedül analizálni, japán tolmácsot kellett hozatni a lefordítására.

Az első két óra nótázás és egy oldalazva repülő kutya hangja után a következőket fordította le a tolmács:

„... kúúúúúúútya... nyissál még egy dobozosat... ne, gambááááázzz.... asszony, mi lesz ma ebídre? ....”

Majd ezután öt perces síri csend következik. A doktor úr szerint (aki szintén ott volt a magnószalag újrahallgatása közben) most esett transzba, habár a felesége úgy emlészik rá, hogy ekkor hajított egy sodrófát a férje fejéhez. Mindenesetre az ezután feltörő mély horkolás és szuszogás bizonyította, hogy történik valami. Azt a látszatot keltette, hogy a doktor úr nincs egyedül. Olyan háttérzajt keltett, hogy még az euróablakok is beleremegtek. Mondjuk az egyik veszélyesen rezonált, gondolom az amelyiken keresztül a kutya akart kirepülni, de nem sikerült nekije, pedig háromszor is megpróbálta.

A japán tolmács segítségével nagy nehezen ugyan, de végül mégiscsak sikerült analizálni a magnószalagot. A következőkben Dr. Lelkes Lágyó jóslatait közöljük az elkövetkezendő évre.

1. A halaknak erre az évre a professzor úr nem ígér semmi jót.

2. Felvidékkel kapcsolatos jóslatai közül érdemes megemlíteni, hogy végre megépül a Komáromot Komárnoval összekötő új híd.

3. A dunaszerdahelyi futballklub elnöksége örökös VIP bérletet biztosít az Új Szó sportriportereinek.

4. Az egész világot átölelő gazdasági krízis miatt új nyakkendődivat kezd el hódítani a bankszektorban dolgozóknál.

5. Szlovákia sem fogja tétlenül nézni GDP-jének stagnálását és új munkahelyeket fog teremteni.

6. De a krízis további kellemetlenségeket fog okozni, és augusztusban eléri az emberek maximális tűréshatárát: felmegy a sör ára!

7. Szlovákia sorozatban immár tizennegyedszer fogja megdönteni az egy év alatt megszavazott új törvények számát. Legújabb javaslatuk a minisztériumokban panaszt tenni szándékozó embereket és a médiát érintik. Panaszemeléshez és interjúkhoz ezentúl sorszámot fog kelleni húzni.

8. A rendőrség ott fog segíteni, ahol tud.

9. Új munkatörvénykönyv lép életbe, amely a dolgozók kényelmére helyezi a hangsúlyt.

10. Az iskolaügyi miniszter kötelezővé teszi a felvilágosító-tanfolyamokat fiatalok számára.

11. A közbiztonság fokozása érdekében a belügyminiszter javaslatára az egész országban rejtett kamerákat helyeznek el.

12. Ez lesz a választások éve. Előkerül egy rég elfeledett dakota közmondás.

13. Nem kizárt, hogy Bugár Béla ismét a politika színpadára lép. A jelenlegi miniszterelnökünk örülne neki, hisz egyszer már nagyon jól összedolgoztak.

14. A kocsmákban is új törvények lépnek életbe.

15. Az állam elfogadja „A férfiaknak otthon a helyük!” feminista mozgalom indítványát. Rossz idők jönnek a besenyőiekre.

16. A szlovák futballszövetség a globális felmelegedést figyelembe véve újítasokkal örvendezteti meg a sportolókat.

17. A szlovák vasút is tartja a lépést a technika fejlődésével, és korszakalkotó módszert dolgoz ki a féktáv csökkentésére.

18. Szlovák tudósok szécsénkei és besenyei csoportjának egymástól függetlenül sikerül hatásos fegyvert kifejleszteniük az egérinvázió megakadályozására.

19. Áprilisban fény derül a Húsvét-szigeteken található rejtélyes kőfejek származására is.

20. Új dízelgenerátor kerül a piacra.

21. Bill Gates bejelenti, hogy az év végére piacra dobják a Windows Vista továbbfejlesztett verzióját, a Windows Jehovistát.

22. Kóreában energiatakarékos képernyőket fejlesztenek ki.

23. Szeptemberben a Sony piacra dobja az intelligens képernyőjű tévéket.

24. Októberben pedig a Panasonic megjelenik a 3D-s mozi otthoni változatával.

25. Galántán sem tétlenkednek, „Júpíszi” márkanévvel betör a piacra az első szlovákiai műholdvevő a szlovák űrkutatás úttörője.

És a legvégére pedig:
26. Az Év Asszonya kiemelkedő díjat Dr. Lelkes Lágyó felesége kapja.

Szlovákiai elnökválasztás

2009-02-07T19:24:00.001+01:00

Szlovákia jónépe rövidesen új köztársasági elnököt választ. A jelenlegi elnök, a füstös kocsmákban csak az állam nagybácsijának nevezett éleseszéről és igazságérzetéről ismert Ivan Gašparovič, személyes problémáit és családi életét háttérbe szorítva, saját népének boldogulását tartva szem előtt, ismét jelölteti magát. A kaméleon tulajdonságával rendelkező Gašparovič legnagyobb riválisa az ellenzékből kikerülő Iveta Radičová lehet, akit a köztársasági elnökségért való versenybeszállás először az 1. kürti pincefesztivál alkalmával fogalmazódott meg a fejében. Ugye azt nem kell senkinek sem mondanom, hogy milyen fontos funkcióról van szó, mivel hivatalosan az államelnök keresi a legtöbbet az állami szférában, és élete hátralévő részében sem kell foglalkoznia a megélhetési problémával. A csupa intellektuális és művelt induló miatt nagy logikai csatára számíthat a lelkes választó, akik részvételét úgy próbálják ösztönözni a jelöltek, hogy a legtöbb százalékban résztvevő településen emlékkopjafát allítanak a tiszteletükre. A jelöltek listája ugyan már régen kikristályozódott, de lapzárta után kaptuk a hírt, hogy még egy jelöltnek sikerült teljesítenie a jelöléshez szükséges feltételeket határidőn belül. Az illető nem más, mint a felvidéki kultúra elismert „etanolja”: Dr. Duchovný Ladislav, vagy ismertebb nevén Lelkes Lágyó professzor.

Doktor úr, mi a késztette önt a köztársasági elnökválasztáson való induláshoz?
Az asszony már többször mondta, hogy urnában lenne a helyem. Ez volt ugye az egyik ok. A másik, hogy a nyolcadik sör és körte után már nem értették a kocsmában a mondanivalóm lényegét, és állandóan azt mondták a többiek, hogy én egy született politikus vagyok, mert csak ők tudnak így össze-vissza beszélni. Meg aztán az sem elhanyagolható tény, hogy a politikai elit minden tulajdnoságával rendelkezek, tehát nem vagyok válogatós, éppúgy elfogadom a fémbőröndöt, mint a teszkós táskát.

Mi ez a hirtelen névváltoztatás?
Ezt hívják PR menedzsmentnek. A rossz sört is el lehet adni, csak elég mély kivágás kell hozzá. Nem utolsó sorban pedig itt gondoltam az északon élő nomád törzsekre is, akiknek problémái lehetnek a nevem kiejtésével.

Hogyan szeretné megnyerni a választókat?
Kártyán.

Milyen politikai tapasztalatokkal rendelkezik?
Már beiratkoztam egy faiskolába, hogy a fák ültetéséhez szükséges képesítést megszerezzem. És hogy a hivatalba lépésem után is minden gördülékenyen mennyjen, a legnagyobb politikusoktól tanultam ki a kopjafaállítást. A részegen való vezetés ugyan még nem az igazi, de dolgozok rajta.

Egy elnöknek ugye alapkövetelmény az országa kellőképpen való prezentálása. Ehhez bizonyos kultúrára és kommunikációs készségre van szüksége. Ön hogyan áll az idegennyelvekkel?
Azt kell hogy mondjam, hogy az idegennyelvekben nagyon otthonosan mozgok, hisz minden idegennyelv idegen számomra. A kultúrámról is jó hírekkel számolhatok be. A múltkori vastagbéltükrözésnél pl. azt mondta az orvosom, hogy szép nagy kultúrával rendelkezem.

A politikában nem ritkaság az érdekek ütközése és különféle vállalkozói csoportok háttérmunkája. Hogyan igyekszik majd védekezni ezektől a hatásoktól?
Az asszonynak már mondtam, hogy baj lesz, ha világi életet él.

Gašparovič elnöksége alatt kiéleződtek a szlovák-magyar problémák, volt egy visszadobott átfogalmazott honisemereti tankönyvtörvény és többek között az angol királynő látogatásakor is felmerültek kisebb-nagyobb protokollproblémák.
Hát igen. Én javasoltam a királynőt fogadó bizottságnak, hogy kocsmában kellene megszervezni a fogadást, de nem hallgattak rám. A szlovák-magyar kapcsolatok kiéleződésekor pedig Gašparovič ott követett el nagy hibát, hogy nem szervezett rögtön egy országjáró kopjafaállítást. Honismereti tankönyvek helyett szerintem a természettudományival kellett volna foglalkozni, mert sokan azt hiszik, hogy a darwini evolúció csúcsán a szlovák nemzet foglal helyet, és másokról teljesen megfeledkeznek. Persze beszélhetnénk a szlovák politikai elit téves történelmi ismereteiről is, amelyet szintén hiányos tankönyveikből szereztek. És ha ebbe belevesszük a Kárpát-medence fogalmával kapcsolatos ismereteiket is, akkor elég siralmas képet kapunk a szlovákiai iskolák felkészültségéről.

Végezetül pedig mi lesz kampányának fő jelmondata?
A kampányom sikeres lefolyására már összeállítottam egy szécsénkei-besenyei válságstábot, amellyel a lehetőségek szerint minnél gyakrabban vesszük át a teóriát. De ha a Svejkből indulunk ki, miszerint az a kormány megbukik, amelyik felviszi a sör árát, akkor mindenképp szeretnénk kampánymondatunk főhangsúlyát az élet habos oldalára helyezni. A kampánykörút első állomása a február 13-ikai pozsonyi diákbál lesz.

Falusi mesék 3.

2009-01-30T11:34:00.005+01:00

A Falusi mesék keletkezésének is egy külön története van. Még 2005 decemberében hivatalosan kiléptem a MÁK szerkesztőgárdájából, mert gondoltam, hogy 3-4 év bőven elég volt belőle, de az akkori főszerkesztőnő (Titi), nagy nehezen rábeszélt a visszatérésre. Gondoltam magamban, jól van, valami hülyeséget összedobhatok neki meg a bandának, hogy aztán többször ne gondolja meg magát, ha ki akarok szállni;) Na, akkor született az első falusi mese a "Bözse néne szépsége" címmel, aztán még volt egy második is "Ördögűzés Abonyban" címmel. Aztán úgy gondoltam, hogy elég a szórakozásból, és egy harmadik alkotással le is zárom a ciklust. Na, ez van most itt alul. A MÁK most úgy néz ki, hogy a fiatalokat nem nagyon érdekli az újságszerkeztés. 2008 decemberében még kijött még egy utolsó szám, amibe mondjuk már nem írtam egy cikket sem, max. csak a főszerkesztői előszót. Szóval vége egy korszaknak, és úgy néz ki, egy újságnak is. A vershez jó szórakozást!

Diszkó az ivóban

Akkor hát elkezdem, nem váratom a népet,
rímekben tálalom utolsó mesémet.
És hogy benne mindenki örömöt leljen,
szódavíz is legyen a közelben.

Áprilisi tréfának szántam ezt a rímet,
mert sörre gondoltam s nem szódavízre.
Vizet csak azok elébe,
ki a régit új májra cserélte.

És hogy ne mindig ugyanazt halljátok,
legyenek a szereplők taljánok...
mert őket jobben szeretik a lányok,
mint a szerzetes barátot.

De félre ne értsétek,
(csak kocsmában, ha kishuszárt kértek),
én nem gondolok itt az olasz népre,
csak a szereplők szintjére.

Ugorjunk is akkor kocsmából kocsmába,
Mariska néném faintos pultjára...
mert ez az eset ott esett meg,
mikor egy embert nem ismertek fel.

Nyílott az ajtó, mit nyílt, kidőlt keresztbe,
betoppant egy paraszt bicskával nerezben.
Látszott rajta, tapasztalt ember,
körbenéz egy szemmel, másikkal meg rendel.

Mondanom sem kell: felhangzott egy ének,
mint ha ólból törne elő, olyan szépen.
A kocsma többi része sem maradt nyugodtan,
jutalmazták érte öt-hat pofonnal.

Odamegy az ember, rácsap az asztalra,
felreped a kezén a bőre a parasztnak.
Nem celofánból van az, hogy eltörjön alatta,
oldalt nikkelt fa tartja.

Összenéznek páran, érződik a veszély,
fedezéket keresve hull a pohárba egy légy.
Kivillan a bicska, talpon minden ember,
egy kört még sietve mindenki rendel.

Uriemberek ezek kérem,
megvárják míg minden ser készen,
addig dobnak a csibéknek
s megisszák a töményet.

„Csak tisztán, semmi rossz mozdulat”,
hangzik a sarokból egy mondat.
Rögtön leköpték, ki mondta,
mert keverni senki sem szokta.

Az első pofon Mariska nénémet érte,
pangott volt a ser, mit adott a népnek.
A második pofont is ő kapta,
mikor belerohant a falba.

A hangulat tetőfokára hágott,
mindenki asztallal táncolt,
nehezére csak annak esett,
ki már nem látott.

Leesett azonnal, mit feldobtak az égbe,
szék, faláb hullott az emberek fejére.
Sértetlen csak az maradt,
kit az asszony aznap marasztalt.

Nagy hepaj volt, úgy emlékszem rája,
csilláron lógott a Pistike papája.
Egy a pulton, ketten az ablakban
vitatható fogazatban.

Néha belevágott az idilli zajba
egy összetört üveg hangja.
Ilyenkor összenézett a jónép,
nem-e az ő poharuk darabja.

Megkönnyebbülés csak annak az arcán látszott,
ki már gyerekkorában is sósavval játszott.
A többiek csak fogták hasukat nevetve,
mikor bedobtak még egy felessel.

Mondanom sem kell, mi lett a vége,
sodrófa várt otthon a jónépre.
De a legrosszabb csak másnap érte őket,
mert nem lett egy hétre kocsmázás belőle.

Netes kommentelők a bíróságon

2009-01-29T16:53:00.003+01:00

Csehországban megvolt ez első bírói eset, amikor a bíróságnak a szólás szabadsága és az emberi becsületsértés között kellett dönteni. Volt ugyanis, hogy egy csehországi blogger egyik cikkére elég rasszista módon reagált egy olvasó. Idézem: „Když si potomek, dejme tomu syn přivede domů přítele, feťačku, kriminálnici nebo echtovní cikánku, tak máte zaděláno na problémy do konce života…“ Nem lett volna semmi különösebb probléma, hisz már hozzá vagyunk szokva az extrém véleményekhez, és hogy nők helyett fiúkkal csetelünk, de a bloggerünk, aki bizonyára sok lehetőséget és paramétert lefutattott az agyában, mert többek között „rasistický rypák“-nak és „puncovaný blbec“-nek nevezte az illetőt. Aki nem míveli a cseh nyelvet, az hagyatkozzon a fantáziájára....

folytatás a körkép.sk-án

Csirkemell a’la Söntéspult

2009-01-24T23:22:00.016+01:00

Múltkor egy olasz szakáccsal sereztem Prágában, meg Párkányer kollégával, meg egy Írországban dolgozó párkányi lakossal. Mondjuk ezt most nem tudom, hogy miért írom le, mert a főzésről és az ételek elkészítéséről egy szó sem esett, ennek ellenére azért eltanultam a többiektől egy-két fogást. Főleg amik a söröskorsók fogását érintik. Habár, ha jól emlékszem, akkor Párkányer kollégával egy cseppet náthássak voltunk, aztán sör helyett inkább megismertettem őt a rumos tea gyógyító erejével. De valami baj lehetett az arányokkal (pedig az utolsó kört már tisztán ittuk), mert az eredménye elég kínos hajnali háromig tartó ébrenlét lett. No, mindegy. Az olasz szakáccsal való beszélgetések közben azért valami mégiscsak lehetett a levegőben (a bacilusokon kívül), mert az egyik pillanatról a másikra elsajátítottam az olasz konyha csínyját-bínyját. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy már korábban is készítettem hagymásbabot, amely után mindig megnyaltam mind a 10 ujjamat, és nemcsak azért, mert nem csurgott a víz és nem volt törlőrongy a közelben. Annyit azért tudni kell, hogy szakácskönyv csak karácsony előtt szokott a kezemben lenni, és az sem hosszú ideig, főleg az otthoniaknak szántam mindig ajándékba (most a logikus gondolkodásúak azt gondolhatnák, hogy azért veszek haza szakácskönyvet, hogy végre egyek valami ehetőt is, ha hazalátogatok;) ... Pedig tévedés. Azok gondolkodnak helyesen, akik úgy vélik, hogy azért ajándékozom el a szakácskönyveket, mert nincsen rá szükségem.

A következőben a csirkemell egyik elkészítési módjával ismertetlek meg bennetek, amellyel igyekszem bebizonyítani, hogy nemcsak a nők mozognak otthonosan a konyhában;) Hanem a férfiak is! (Persze csak ha a konyhában van a vészsörtartalék;). Mindegy, lehet vitatkozni. Amúgy erre a cikkre Párkányer kolléga rántottája ihletett, meg a Konyhamalac blogja. Bár a Konyhamalac lehet, hogy a szilveszter áldozata lett, és perzselés után belőle csinálták a szlovákiai magyar szalámlit, mert már régen nem írt semmi a blogjára. Reméljük egészséges kocaként születik újra, és mindig tele lesz a vályúja.

Párkányer kollégának mondom, hogy nemcsak a rántottát lehet gyorsan összedobni. A csirkemell a’la Söntéspult elkészítéséhez is csak mindössze 28 perc 35 másodperc szükséges. Akkor íme a recept:

Csirkemell a’la Söntéspult

Hozzávalók:

1 üveg sör, 1 üveg bor (nem szükséges telinek lennie), 4 fej vöröshagyma, csirkemell, tejföl, gomba, rizs, (meg van a képen wasabi is, mondjuk az nem kell hozzá, de jól mutat a képen... meg így utólag a gomba sem kell)

Eredetileg gombás csirkemellet akartam csinálni, de aztán meggondoltam magam (a 28 percbe még ez is belefért), mert nem voltak nyersanyagok a raktáron. Gombás csirkemellet azt egy cseppet másfajta módszerrel kell csinálni: egy kis vaj a serpenyőbe, gomba, foghagyma, majd ha a gomba kellőképpen megpirítva, akkor jöhetnek csirkemellek felöntve egy kevéske vízzel és száraz fehérborral, egy kis fűszerek, aztán miután a hús kiszedve, a végén meg sűrített speciális tejföl, ami majd ez így össze is áll a gombával meg a beleaprított foghagymával egy faintos szósznak. A végeredmény olyan, mint a manna, de most a foghagymás tejfölös gombás szószt inkább hanyagoltam, és egy könnyedebb kaját csináltam a gyomornak.

Szóval az első dolog mielőtt nekiállnánk a főzéshez: bontsuk fel a sört, majd kóstoljuk meg a bort, hogy nem romlott-e. Ha az illető ízlelőbimbói nem működnek rendesen, és az első kortyból nem tudja megállapítani a bor minőségét, akkor egy második próbálkozást is tehet. Az ideális a száraz fehér bor, de nekem most nem volt raktáron (mert az utóbbi időben sokat kísérletezek), így hát be kellett érnem egy spanyol félédessel. Ezt követően megpucoljuk a 3-4 fej hagymát, majd feldarabolva egyenletesen elhelyzezzük a serpenyőben. Így szemre talán elég lesz.

Egy jó konyhában alapfelszerelés a hagyma. Anélkül nem is érdemes elkezdeni főzni. Az adja meg az egész ételnek a lényegét.

Szóval miután a hagymát a serpenyőbe tettük, egy kis olajjal meghintjük, de éppen csak annyival, hogy le ne égjen a hagyma, és odatesszük pirítani. Nagyon vigyázzunk rá, hogy az üveg ser mindig a közelben maradjon!

Ha úgy érezzük, hogy kevés az olaj, akkor ne a Slovnaftot hibáztassuk. És a sört se tartsuk sokáig a tűz mellett, mert megmelegszik. Közben oda lehet tenni a rizst is főni. Akinek van gyorsforralója, annak hamarabb felforr a vize (de épp ezért van a sör, hogy lehűtsük magunkat), és mielőtt még beletennénk a zacskós rizst a vízbe, érdemes előtte megmosni.

Közben megmoshatjuk a húst is, majd tetszés szerint feldarabolhatjuk kisebb és vékonyabb darabokra, hogy hamarabb elkészüljön. A sörösüveg pozícióját mindig az aktuális pozíciónkhoz igazítsuk!

Ha a hagyma már kellőképpen megpirult, beletehetjük a húst a serpenyőbe, és felönthetjük fehér borral (ha még nem ittuk meg). Ha nincs bor, akkor legrosszabb esetben víz is lehet. Azt nem írom, hogy mennyi, mert mindenkinek tudnia kell, hogy hol a határ.

Persze nem árt egy cseppet megfűszerezni sem. Azt mindenki a saját ízlése szerint. Só, kevéske pirospaprika, cseppet több fekete bors, kb. ugyanannyi marianna. Ahogy érzitek. Nagyon kevergetni nem kell, egyszer-kétszer elég megfordítani a húsdarabokat, esetleg, ha kevés lenne a bor, akkor hozzáönteni, vagy ha vastagok lennének a húscafatok, akkor kettévágni. Na, alakulgat ez.

És 28 perc után a vályú terítve. (Aki elfelejtette megsózni a rizst, annak kua pechje van)

A húst persze meg lehet hinteni egy kis evőkanál tejföllel:

Ha mégiscsak elrontottuk volna a rizst, akkor kenyérrel még mindig helyettesíthetjük:

De ez alkalommal sajnos meg kell nyugtatnom a kedves olvasókat, mert a rizs is, akárcsak a hús, tökéletesre sikeredett;) (Mondjuk ez egy pillanatig sem volt kérdéses). A csirkemell volt 41 Kč, a tejföl 10 Kč, hagyma, olaj, ser meg mindig van a raktáron. Szóval tiszta ingyen. Holnapra van még egy csirkemellem raktáron, majd meglátjuk, hogy maradunk a jól bevált módszernél, vagy kipróbalunk egy más variációt is (pl. rizs helyett valami zöldségtállal). Majd meglátjuk, hogy mit dob a gép. Addig is erő, egészség!

Dr. Lelkes Lágyó, a titkosügynök 1.

2009-01-23T19:32:00.003+01:00

A terrorizmusról rengeteg jó kis írást lehet összedobni. A következő MÁK gyöngyszemet még 2006 októberében írtam a prágai reptéri és metrókészültséget követően. Álljon itt most a New York-i WTC, a tokiói és a londni metró, a Bombay-i mészárlás, meg a mindennapi életünkhöz hozzátartazó kisebb-nagyobb robbantgatások emlékére.

**********************************************************

A terrorizmus fenyegetettsége a másfél hónapja lejátszódott prágai incidens után Szlovákiát is elérte. A SIS székházából (Slovenská informačná služba) nemrég olyan információk szivárogtak ki, miszerint a lajtosapáti kettes munkabarakk két kávészünet között eltérít egy Cesnak 127-es légi járművet, amelyben még lángos és gőzkazán helyettesíti a turbógenerátort, és megkísérelnek vele leszállni egy kisebbségi politikus íróasztalára. A SIS meg is tette a szükséges ellenlépéseket a terrorakció megakadályozására. Először is felvásároltak minden szeneslapátot, és az épületet, amelyben az említett íróasztalt foglal helyet, sikeresen eladták nem is egy külföldi befektetőnek. A MÁK jól értesült szerkesztői meg is kérdezték az ügyben érintett egyik tisztet, Dr. Lelkes Lágyót.

- Professzor úr, nem is tudtuk magáról, hogy ilyen közeli szálak fűzik a Szlovák Titkosszolgálathoz.

Hát szó, mi szó, a feleségem már vagy 110 éve ott takarít. Ő mossa tisztára mindig a szennyest. Én ugyan sosem voltam háromperzéperkettes ügynök, csak tízszer tizes, emiatt is hívnak századosnak a fiúk, és mindig szalutálnak, ha felhívom őket a telefonon. De az utóbbi időben egyre ritkábban járok be a hivatalba, amióta kitaláltuk az esélyegyenlőséget és kamera- és lehallgatórendszerrel szereltük fel a főiskolás vizsgahelységeket, egyre kevesebb az időm. Elég csak annyit mondanom, hogy az első lépéseket már régen megtettük, és poloskákat helyeztünk el jópár fősulis diákszállón. De cégi ügyekről sajnos nem beszélhetek, köt az eskü, meg aztán problémák lehetnek belőle. Az is mekkora problémát okozott múltkor, amikor is egy kis zsenge bableves után félreértelmezték fűstjeleimet, és parancsomra robbantották fel az első szlovák atombombát. No, akkor alakult meg az SNS. A kis Kovácsot is csak kirándulni vittük a szomszédba, hagy tanulja az idegen nyelvet. Amúgy mostanság tervezünk egy nagyszabású merényletet a Slovnaft ellen. Valami robbanást. Remélhetőleg nem árrobanást. Van egy beépített emberünk. Nem akarom nevén nevezni az illetőt, hisz magyar gyerek, a minap vezette az exkurziót, és rengetek kellemetlenséget okoznék nemcsak neki, hanem egész családjának, az ikertestvérének és Szécsénkének is, a falunak, ahonnan származik.

- Megtudhatnánk valami részleteket az eltérített Cesnakról?

Mivel államtitokról van szó, csak annyit mondhatok, hogy az akció fedőneve „Remiáš“. Amúgy csak a jövő héten aktuális, de már előre dörzsölöm a kezem, mert igazi mestermunka lesz. Nem sajnáltuk a pénzt a média megtévesztésére, és pár politikus besározására. Már jópár hónappal előre leküldtük a teljes anyagot Lajtosapátira, hogy tudják a fiúk, miért lesznek lecsukva, és persze külön iskoláztatást is szerveztünk a számukra - beírattuk őket egy intenzív arab nyelvkurzusra. Itt szeretném megemlíteni, hogy alkalmazottaink rátermettségével és képzettségével sosem voltak problémáink. Aki intrilakó, az tudja, miről beszélek, mivel ott is a mi embereink ülnek. Portásnénieink magasan képzett szaktudással rendelkeznek. Olyan szemük van, hogy centiliterpontosággal becsülik fel az elfogyasztott alkohol mértékét. Egyik portásunkat dicséri, hogy a Szlovák Metrológiai Intézetben őt használják a térfogat kalibrálására. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az emberi tényező hatása minimalizálva van. A terrorakció a lehető legnagyobb titokban és hozzáértéssel lesz véghezvéve. Az ujjlenyomatok végett például levágtuk minden résztvevő ujjait, és hogy fogsoraik alapján se lehessen őket felismerni, több tízezer koronát költöttünk a fogsoruk rendbehozatalára.

- Mégis körülbelül mennyi halottra számíthatunk?

Sokra. A halottakkal nem lesz probléma. Nemrég találtunk egy zsidó tömegsírt a Breznói Havasokban, meg aztán rendeltünk is párat Zimbabwéból. Ők ugyan nem echte szlovákok, de legalább nem kell elkérni Bógyi sógortól a malacpörkölőt, ha azt akarjuk, hogy égettnek nézzenek ki. De ha van valakinek otthon abálni való szalonna, az nyugodtan hozhatja füstölni.

- Mi a helyzet a technikai felszereltséggel?

Az internetet már behúztuk a gépbe, az 5.1-es házimozirendszer meg alapfelszerelés. Akárcsak a gőzkazán melletti szauna és jakuzzi. A SIS amúgy sem panaszkodhat. Magasan miénk a legnagyobb technika. A múltkor egy konyhaszekrénysort kellett kivinni egy lakásból, hogy beférjen a poloska. De a tulaj rájött. Furcsa volt neki, hogy esténként horkolás hallatszik a konyhából. Nemrég rendeltünk pár észak-kóreai atombombát otthoni használatra. Lefekvés előtt. Az irakiak nem jöttek be. Van pár lopakodónk is – Gizi néni mamuszban. Olyan a füle, mint a denevérnek. Hegyes. Van pár berepülő kamikazepilótánk is. Csak „dohodára” írjuk velük a munkaszerződést. Eddig nem panaszkodtak. Meg van pár óvszerünk is. Fő a biztonság!

- És ha nem titkos, szabadna megkérdeznem, mi is az akció célja?

Hát tikosnak titkos. Én csak annyit mondhatok, hogy mi sem a világbékéért csináljuk. Hisz ismered azt a dakota közmondást, miszerint „Háborúzni a békéért annyi, mint b*szni a szüzességért!” De egyet biztosan állíthatok: nem szarral gurítunk! Amúgy meg szeretnénk egy kis színt vinni a polgárok arcára, hogy ne újságolvasás közben gyakorolják a pókerarcot. Az sem utolsó szempont, ha álmatlan éjszakákot szerzek egy főszerkesztőnőnek, és haját tépve sörösüvegekkel dobál meg majd legközelebb, ha találkozunk, és azt mondja majd, hogy „Jézusmária, mit írtál már megint! Hol van itt a mondanivaló?” Ilyenkor mindig lejátszódik a jelenet, amelyben értetlenül nézek vissza rá: „Nincs... Miért? Kellene?... Akkor dobok bele párat...“

A Teszt

2009-01-13T23:04:00.006+01:00

Még mindig nincs gáz, a csapok még zárva vannak és ilyenkor a jónép csak tesztekkel szórakoztatja magát. Clayton, a Propagandista, Titi és Stella Artoá megmutatták, hogy nemcsak a közvéleménykutatás kérdőívére tudnak válaszolni, hanem a Teszt kérdéseire is. Tehát nem maradt más választásunk, mint megkérni Dr. Lelkes Lágyót is, hogy válaszoljon a Teszt kérdéseire. (Ezúton is elnézést kérünk tőle a tegező viszony használata miatt.)

Ki után kaptad a neved: a nővérem után
Korod:azt mondják, hogy még nem nőtt be a fejem lágya
Nemed: homo erectus
Hajszín: lila akácfa
Szemed színe: habos

Az utolsó:

…film, amit otthon láttál: Bérgyilkos a szomszédom
…ember, akit felhívtál: a rendőrség
…ember, aki felhívott: a szomszéd
…kaja, amit étteremben ettél: gombásleves
…dolog, amire rájöttél: mérges volt gomba
…szám, amit meghallgattál: Nem baj bébi, a bizonyítványt senki sem kéri

Múlt:

Akit a legjobban hiányolsz: egy faintos pincérlány, aki jól csapol
Amit legjobban hiányolsz: hogy nem tankból csapolják a sört
Ha visszamehetnél az időbe, hova mennél: először is beülnék egy kocsmába, kirendelnék egy sert, meginnám, aztán visszamennék egy fél órát és megint meginnám azt az egy sört, és így tovább... így egy sör áráért annyit innék, amennyi jól esik
Egy olyan dolog, amit megbántál: mármint templomban gyónás közben?

Egyik vagy másik:

Tizes vagy tizenkettes: tizes
Barna vagy világos: világos

Hiszel a(z)…
…angyalokban: naná, csak nem engedik magukat megcsókolni
…földönkívüliekben: persze, a Gézával már fociztam is
…Pokolban: párszor már betértem egy csapoltra, faintos kis füstös kocsma
…Mennyországban: néha oda is eljutottam a hatodik feles után
…magadban: persze, hisz az emberek többsége hisz Istenben

Előfordult már valaha is:

Ültél repülőn: kiskoromban, be is szorult a seggembe
Sírtál mások előtt: csak ha hagymát pucoltam
Másztál fára: csak ha ki akartuk főzni a gyümölcsöt pálinkának
Féltél ,hogy szurit kapsz: hát a börtönben egy cseppet, de aztán hozzászokik az ember
Tömték a fogadat: tömték, de nem azzal, amivel szerettem volna
Telefonbetyárkodtál: Jaja, gyakran mutatkoztam be úgy, mint Sobri Jóska
Lógtál az iskolából: csak ha megszomjaztam
Sírt valaki a válladon: csak ha hagymát pucoltam
Fent maradtál egész éjszaka: csak ha az asszony beindult
Táborban voltál: igen, csendes kis cseh városka
Fociztál: Táborban nem
Volt autóbaleseted: hát részegen egyszer nekimentem egy parkoló autónak

Csak úgy:

Plüssállatkával alszol: hátha a tetű annak számít
Kit szeretsz a legjobban: a tetűk közül?
Mi van az ágyad alatt: szőnyeg?
Amitől a legjobban félsz: hogy elvesznek az ízlelőbimbóim
A legrosszabb érzés: barna corgony
Mi jár most a fejedben: vér?
Vannak háziállataid: idomított házilégy, hegyesfogú kaszáspók meg miegymás
Melyik szavakat használod gyakran: jedno desínku, jo

Falusi mesék 1.

2009-01-07T16:28:00.006+01:00

Dr. Lelkes Lágyó első falusi meséje 2007 januárjában jelent meg az azóta már 5 Pulitzer-díjjal kitüntetett pozsonyi főiskolás lap, a MÁK hasábjain. Azóta már 3 musical, 4 színdarab és 5 megzenésített vers forrását képezte. Akkor hát halljuk Bartók Béla elfeledett gyűjteményéből előkerült alkotást.

Bözse néne szépsége

Valamikor réges-régen...

Akkor hát halljátok beszédem,
Mert én most néktek elmesélem,
Hogy lett Bözse néne,
Szép és szerény egy személyben.

De mivel igencsak hosszú történet
És ugyanazt többször elmesélem,
Itt most jobban is tennék, ha letennék
A gyengébb idegzetűek.

Ne búzát vessen az magára, ki nem érti,
Mesét is lehet mondani, ha megéri,
De nem akarom fölöslegesen magam
Szárazra beszélni.

Hogy lássátok komolyan beszélek,
Meg is lepem szerény személyem
Nem is egy serrel, melyet
Rögtön magamhoz veszek.

Ez az értelme a létnek,
Manna a vesének,
A csapszék közelében
Sosincs vége a mesének,

Melyet most végre elmondok néktek.
De hogy ne lankadjon figyelmetek,
Feldobom majd egy felessel
A monoton perceket.

Így szépülget Bözse néne,
A hatodik feles után határtalan szépsége.
De ne örüljön senki előre,
Még nincs vége a mesének.

Annak csak másnap lesz vége,
És nem lenne egy vidám befejezése,
Ha ágyamban fogadna ébresztése.
Mivel ez egy pozitív történet,

Mindenki vésse kicsinyke fejébe:
Ez az egy meg nem történhet.
Más véget kell talánom a mesének...
Így lett Bözse néne húsz éves.

Örült is szegényke, könny ment a szemébe,
Nem kell gyűjtenie koporsófedőre.
Most jutott csak eszébe, mennyit ér az élet,
Mondanom sem kell: másnap mellettem ébredt.

Szép évek voltak, mesések,
Nem volt párja szemének.
Gyöngyhaja úszott a napsütésben,
Mikor moslékot vitt piros köntösében.

Hogy folytassam minő lett,
Mi csúf volt azelőtt, mind elveszett.
Csókolt, ha kellett, ha meg nem kellett
Csak a sört cipelte.

Nem volt a faluban párja,
Ő volt az istenek leánya.
Lenge volt rajta mindig a ruhája,
Nem volt nehéz benézni alája.

Aztán egy perc alatt változott minden,
Hirtelen jött, úgy megjedtem.
Nagyon részeg lehettem,
Mert a Józsi ébresztett:

„Íbredjen kend... a kocsma bezárút...
Aszongya a pincér: fel is út-le is út.
Nem játszótér ez, se biciglitároló,
Hogy itt aludjon minden naplopó!

Tágujjon má innen, oszt vigye meg a hírét,
Hogy itta ki a falu csapszékét,
Oszt vissza ne gyűjön, mert aztán ténleg

Nem lenne vége ennek a mesének.“

Közlekedési körkép

2009-01-06T11:50:00.011+01:00

Sokan mondják, hogy milyen szörnyű a közlekedési helyzet fővárosunkban. Nagyok a dugók, hiányoznak az elkerülőutak, épülnek a lakónegyedek mindenféle épkézláb infrastrúra fejlesztése és főleg tervezete nélkül. És az utak számához, ill. a közlekedési infrastruktúra növekedéséhez viszonyítva exponenciálisan (vagy inkább az ötödik hatványon) nő a gépkocsik száma nemcsak fővárosunkban, hanem az egész világon. Jelenleg alig több, mint félmilliárd autómobil közlekedik a Földünkön, és előrejelzések szerint 2050-ben ez a szám durva 3 milliárdra növekszik. A kérdés csak az, hogy mennyit bír elviselni a Földünk. És épp ezért én kifejezetten örülök annak, hogy Peking kapta az idei olimpiát, mert újságokból és tévéből azok is megismerkedhettek a szmog fogalmával, akik idillikus vidéki környezetben vagy a „viszonylag tiszta” Európában élnek. A témáról majd tervezek összedobni egy mélyenszántóbb cikket is (vagy cikkeket) az aktuális szituációval és előrejelzésekkel, ill. a napelemes vagy hibridkocsik jelenlegi állapotával és a kyotói meg 2010-től az azt követő szerződés e témát érintő pontjaival, addig is itt egy könnyedebb írás, hogy hogyan néz ki a közlekedés más városokban, ill. országokban azoknak is, akik eddig csak a pozsonyi és budapesti közlekedésből ismerik a dugók fogalmát.

Athén

5 milliós városka létére elég nagy a tömegnyomor az utakon és szűk utcácskáin a taliga lenne az ideális közlekedési eszköz. Itt nem olyan letargikus a helyzet, mint mondjuk a közép-európai járatokon, amelyek jobban hasonlítanak valódi temetésre vagy gyászmenetre, itt beszélnek is egymással emberek és mindig történik valami a buszokon, mert olyan, hogy sima járat nincs. Ennek egyik oka a szűk utcák és szó szerint az összevissza parkoló autók. Velem is megesett egyszer, hogy a görög ismerőssel leállítottuk a kocsit a kereszteződésben, aztán mentünk múzeumot látogatni. Tipikus görög szokás két méterrel a szemafor után megállni, és ha úgy érzik, hogy zöld van, azaz tiszta az út, akkor beteszik a kettest, mert gondolom abból indulnak. Azt nem ecsetelem, hogy természetesen sosem indexelnek sávváltás közben. Talán indexelnének, ha tudnák, hogy mik azok a sávok. Pozsonyi autósnak itt nem lenne semmi esélye, a buszsöfőr is csak az áramot tudná vezetni. Amúgy rengeteg a motoros. Logikus. Mert kevés a parkolóhely, nagyok a dugók, és motorral gyorsabban el lehet jutni bárhova, és a parkolással sincsenek problémák, meg az egész évi időjárás is megfelel a motorozásnak.

Athéni pillanatfelvétel

A belvárosi dugókat úgy próbálják enyhíteni, hogy az egyik nap csak páros számmal végződő autók mehetnek a belvárosba, míg a rákövetkező nap páratlan számmal végződőek. Ami ugyan nem sokat segít, lévén hogy aki megteheti, annak két autója van, és cserélgeti őket. Ez a legelején engemet is egy cseppet összezavart, mert a haver az első nap egy Opellal jött értem, a második nap egy Renóval, aztán már viccelődtem, és rákérdeztem, hogy akkor holnap milyen autóra számítsak. Úgy lehet megkülönböztetni az athéni autót a vidékitől, hogy az athénin legalább egy karcolás, vagy horpadás van, amelyiken nincs, az nem is városi kocsi, vagy még frissen vásárolt. A 2004-es olimpia sokat segített a város infrastruktúráján, új metróvonal lett kiépítve, új reptér, új autósztráda keresztül a városon. De a kesődélutáni dugók így is hatalmasak. Egyik pénteki nap gyalogosan mentem haza durva 5-6 km-t, közben meg minimum 10 buszt előztem le, amelyek jók lettek volna nekem.

Így parkolnak a városban

Bukarest

Bukarestnek viszonylag elég szépen ki van építve az úthálózata egy hatalmas körgyűrűvel a város körül. Ennek ellenére merem állítani, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint Athénban. No, nem is az úton keresztbeközlekedő szekerek miatt. Reggel fél héttől délelőtt 10-ig, majd délután 3-tól este 9-ig a város meg van hallva. Csoda, hogy működik valahogy. Egyszer délután egy órakor utaztam a külvárosból a centrum fele. Ami busszal akkor 11 percig tartott, az aznap délután öt órakor autóval már 50 perc felett volt.

Bukaresti pillanatfelvételek....

India és Dominikai Köztársaság

Egzotikus helyekről még nincs sok tapasztalatom. Kétségkívül más a helyzet mondjuk Indiában. Egyik ismerősöm dolgozott Bombayben három hetet. Bár a közlekedésről nem sokat beszélgettünk, csak az ottani állapotokról. Egyszer valmi 4 tonnát kellett felemelni, aztán szólt a helyi főnöknek, hogy kellene valami emelődaru. A főnök azt mondta, hogy emelő daru nincs, de ad még 10 embert. Mondjuk az sem a témába vág, hogy nagyon nics ott kanalizáció, ill. ami van, azt csodálatosan ötvözték az úttesttel. A tömeg megy az úton a finom illatban, aztán ha valakire rájön a szükség, akkor lehúzza a gatyáját és kidobja ott az úttest közepén, míg a többiek kerülgetik. Mondjuk attól nem kell félni, hogy valaki belelép, mert azonnal ott terem egy disznó és még melegében felzabálja. Gondolom a közlekedésben is valami hasonló törvények uralkodhatnak, ahol a duda képezi az irányjelzőt. Akárcsak a Dominikiai Köztársaságban.

Ott egy másik ismerős volt kint. Ő mesélte, hogy akkora káoszt, mint ami ott van, még életében nem látott. Mert ugye közlekedési szabályok nincsenek, sőt még jogosítvány sem létezik. A jogosítványszerzés ott úgy működik, hogy amikor a gyerek már elér valami életkort, egy illető (pl. családtag, rokon), akinek már van jogosítványa, magamellé veszi betanítani, aztán amikor már úgy látja, hogy alkalmas rá, hogy egyedül is elvezesse a szekeret, ír egy papírt a saját aláírásával, amellyel aztán a gyerek kiválthatja a jogosítványát. Ott is a duda a fő irányjelző, és nyugati turista arrafele inkább ne biciglizzen. Egyszerű bekötőúton, amelyen Európában éppen elfér egymás mellett két kocsi, arrafele minimum hárman mennek egymás mellett és nemcsak előzéskor. Nem ritkaság, hogy az előzés az autó jobb felén történik az úttestet elhagyva. Egyszer az ismerőseimet elkapta egy jó kis trópusi zápor. Ők egy métert annyit sem láttak előre, a dominikai sofőrjük meg 120-szal tépetett, mintha mi se lenne.

London, Stockholm

Más a helyzet az északi országokban, ahol az angol hidegvér és a világszerte emlegett „hűvös” északi mentalitás dominál az utakon. Ami így egy cseppet csalóka, én inkább a sokkal magasabb pénzbüntetésekre és a jól kiépített kamerarendszerre vezetném vissza a dolgokat. Így kimondottan olyan hű de nagy dugókkal nem találkoztam Londonban, de az autók és a buszok helyett mindenképp a metrót vagy a vonathálózatot javasolnám, amely százszor gyorsabb a felszíni közlekedésnél. Az északi városokat amúgy is az különbözteti meg a déliektől, hogy tökéletesen kiépített metró- és vasúthálózattal rendelkeznek. Mondjuk azt mondanom sem kell, hogy a sofőrök intelligenciája is sokkal nagyobb, mint hazánkban és a környező országokban.

Buszok a Trafalgar téren

A buszok többnyire külön sávban közlekednek

Ugyanez a helyzet Stockholmban is, ahol a legnagyobb „dugó” is csak pár autóból áll. Az egész városban alig van autót. A legtöbben inkább vonatoznak, akiknek pedig közelebb van a munkahelyük, azok bicigliznek. Egyik ismerősöm mesélte, aki fél évet töltött kint Svédországban, hogy ők még télen is biciglivel járnak melóba, -10 °C fok hidegben, 50°-os lejtőn, jégpáncéllal az úton úgy, hogy közben az arcukra vagy a mosoly.

A stockholmi főpályaudvar kilo biciglivel

Stockholmi külvárosi csendélet

"Dugó" a belvárosban

És még lehetne folytatni a dolgokat más városok bemutatásával is. Gondolom már sokan szereztetek némi tapasztalatot Budapest és Prága közlekedési rendszeréről is. De nem akarom nagyon leterhelni az olvasókat. A lényeg tényleg csak abban van, hogy egy cseppet megismertesselek titeket más városok közlekedési rendszerével is, és levonjuk belőle a tanulságat a jövőre nézve. Mert ezzel a tempóval 40 éven belül optimista előrejelzések szerint meghatszorozódik az autó száma a Földünkön, és az nem lesz piskóta.

Naplóba - Volt egyszer egy Osztrák-Német

2009-01-01T22:12:00.086+01:00

Na, végre sikerült, összedobnom a beszámolót a közös bécsi kiruccanásunkról;) Vége a "karácsonyi semmittevésnek" úgyhogy szerintem egy darabig biztos nem fogok írni a blogra semmit. Vagy majd meglátjuk. Addig is tartsátok magatokat, erő, egészség, és jó szórakozást!;)

**********************************************

Június 16-án kiugortunk Bécsbe lecsekkelni az ottani hangulatot, amely a közös rendezésű osztrák-svájci labdarúgó Európa-bajnokságot kísérte. Már régóta beszélgettünk róla, hogy itt lesz az EB a sógoroknál, és ilyen lehetőséget hiba lenne nem kihasználni. Rá is beszéltük a bandát és egy hétfői nap munka után fel is ugortunk az első szekérre, amely a kívánt irányba haladt.

A sietségre és az izgalmakra bontottunk is egy habosat.

... vagy kettőt...
… és elővettük a szótárat is, hogy az idegen nyelvvel se legyenek problémáink.

Mondjuk a kalauz rögtön kiszúrta, hogy nem babalátogatóba utazunk. Nem jól alakítottuk az anyás-papás szerepünket.

A Südbahnhofra futott be a szekér. Onnan gyalogosan egy kis városnézéssel kombinálva jutottunk el a Karlplaztra. Megcsodáltuk a Belvederét is.

És persze gyakoroltunk az esti összecsapásra is:

Már a vasútállomáson is jelentkeztek a foci EB első jelei, de a városban először az autókon vettük észre a díszítést. Messziről jött idegen azt gondolhatná, hogy a miniszterelnök kocsija.

Bécsi idill...

Egyszer használatos, könnyen eldobható ruházatban mentünk (már aki), mert már szereztünk némi tapasztalatot hasonló akciókról.

... és alkalomadtán megálltunk, hogy elhúzzuk a legkedvesebb nótánkat is:Útközben azért leszólítottunk pár leányt, hogy az osztrák mentalitással is egy cseppet ismerkedjünk (meg hátha osztrák lesz a sógor), de pechünkre három kanadai csaj volt:) Útban voltak, nekünk meg nem volt erőnk kikerülni őket;)

Láttuk, hogy valamit festenek. Ami persze nem nézett ki egy tájképnek, de szép volt. Meg is kértük őket, hogy nekünk is fessenek valamit emlékbe.

A festésért cserébe megkínáltuk őket a szótárunkkal is:

Összefutottunk az indexes kollégákkal is. Sportgézát megkínáltunk serrel, meg odaadtuk nekik a szótárat lapozgatni. Ki is olvasták mindet.

De bármennyire is húzott a szivünk nem maradtunk sokáig és végre elindultunk a szurkolózóna felé.

De a nagy siettségben mindig találtunk időt, hogy lefényképezzük a város nevezetességeit is:

De már tényleg muszaj volt hanyagolni a városnézést és kellett a meccsre menni, mert el akartuk érni a kezdést.

Az első kapuval nem volt valami sok szerencsénk:

Le kellett állni gondolkodni:

Nem nézett ki valami rózsásan a helyzet, ha már a sajtó is csak a cserepadra szorult:

A második kapunál sem volt sok szerencsénk:

Aztán 20 perces várakozás után arra a következtetésre jutottunk, hogy itt soha az életben nem fogunk bejutni. Míg Józsi a Titvel a „sorban” álltak, addig mink más alternatív megoldások után néztünk. Találtunk is két leállósávot, ahol viszonylag csodálatosan lehetett látni a kijelzőt.

.... és ilyen volt a belátás:
De a Jürgen kollégával nekünk nem nyerte el a tetszésünket, és más alternatív megoldások után kezdtünk nézni.

Szóval úgy alakult a dolog, hogy sajnos a csapatszellem egy cseppet megbomlott. Még volt egy kísérlet, amellyel az egyik haver le akarta másolni a mutatványunkat, csak a biztonsági őrök már szemfülesebbek voltak. Tehát a banda háromfele szakadt, mivel a Józsi és a Titi türelmét is siker koronázta, és bejutottak a türelmi zónába. De sajnos velük sem volt esélyünk találkozni a tömegben. Mindegy, azóta már többszörösen kárpótoltuk a sérelmeket;)

A türelmi zóna így nézett ki belülről:

Elmentünk lecsekkelni a ruhaboltot és venni magunkra pár pólót.

Vettem magamnak egy horvát pólót, és Jürgennel elvegyültünk a tömegben:

Cseppet megszomjaztunk a nagy fizikai munkában, és kerestünk egy csapolót:

Végre elkezdődött a foci is:

A félidei szünetben sem unatkoztunk:

Szünet után pedig elkezdődött a második félidő:

A meccs alatt megismerkedtünk pár szurkolóval is:

Egy nullára nyertek a németek egy felejthető színvonalú meccsen, de a hangulattal nem volt probléma. Itt már hazafele tart a tömeg:

Csináltunk egy-két fotót is füzetett statisztákkal:

A belvárosban és a tereken még nagyban zajlott az éjszakai élet. Itt pl. jamaikai zenészek húzták a talpalávalót:

Visszafele is megálltuk a Gézáéknál lecsekkelni a nap eseményeit, és megkínáltuk őket a sereinkkel. A szótárból már hiányoztak a lapok.

Tisztességes úton szereztünk egy osztrák zászlót is emlékbe:

Mondjuk nem örülhettünk neki sokáig, mert az egyik pillanatról a másikra nyomtalanul eltűnt valahol. Ezt a rejtélyt a mai napig nem tudtuk felderíteni.

Nincs is szebb dolog, mint meleg nyári éjszakán gyönyörködni a csillagokban:

A főállomásra villamossal utaztunk. Viccen kívül futottunk a villamosra, hogy aztán feketén utazzunk vele ötven métert a következő megállóig, ami már a főállomás volt. Ezt dobta a gép. A főállomás közelében azért útbaigazítottunk két turistát:

A főállomáson aztán ismerősökbe futottunk. Asszem erre mondják azt, hogy „kicsi a világ”;)

Csináltunk egy gyors létszámellenőrzést is:

Aztán mivel mindenki itt volt, és még volt egy kis időnk, amíg kihozzák a szekeret az istállóból és felponyvázzák a lovakat, mentünk gyönyörködni a csillagokban:

Befutott a szekér a peronra és felszálltunk rá.

A bandának szereztem pár bécsi várostérképet emlékbe:

Fárasztó nap volt. A hétfők amúgy sem szoktak valami rózsásak lenni a melóban. Itt már elkezdtük gyűjteni az erőt a másnapi munkanapra:

Cca. hajnali egy vagy fél kettő fele szerencsésen meg is érkeztünk a pozsonyi főállomásra:

Naplóba – Kb. ez történt 2008-ban

2008-12-31T08:38:00.057+01:00

napló, emlékbe, magamnak meg a haveroknak, meg esetleg a szülőknek;)

**************************************************

Hááááát a blog elsődleges célja az volt, hogy pár írást összedobjak a bandának a közös élményekről, utazgatásokról és sörözésekről, hogy legyen mire visszaemlékezni nyugdíjas évekeinkben, ill. hogy ne kelljen mindenkinek külön-külön mesélnem az egyes történéseket, és otthon se harapófogóval húzzák ki belőlem a szavakat. Meg aztán mindenről egyszerre amúgy sem lehet beszélgetni, úgyhogy ez a „napló” lett belőle/vagy lesz belőle. Vagyis ez a teória, aztán majd meglátjuk, hogy a kezdeti lendület mire lesz elég. De azért mindenképpen szeretnék pár élményt (amelyek közül párat lejjebb megemlítek) hosszabban is kifejteni, hogy nyugdíjaséveinkben is majd tisztán emlékezzünk rájuk és meséljünk róluk unokáinknak egy habos mellett;-)

Nos, milyen volt a 2008-as év? Hát, elég szódavizes. Szívesebben ültem volna egész évben valami csöndes kis halastó partján pecabottal a kezemben, meg egy láda ser társaságában;) De valahogy ez nem jött össze. A 2007-es évet faintosan elbúcsúztattuk a helyi csemadokosok által szervezett szilveszteri bálban, hajnalig tartó táncikálással meg nótaszóval, ahogy illik. Volt egy szécsénkei, a Kriszti, meg egy besenyei vendégmunkás, a Peti, akik májra dolgoztak, Kérről a Rado húzta külön kívánságra csak nekünk a talpalávalót, meg asszem rajtunk kívül volt ott valami 250 emberke, akik közül 24-en az asztalunknál ültek. Jó kis parti volt. De idén lajtosabb szilveszter elé nézünk, szaunázással meg maratoni pingpongpartival remélhetőleg, egy kis borkóstolóval serezéssel kombinálva meg miegymás, aztán vagy a szőlőhegyen kötünk ki nótaszó mellett, vagy átnézünk valami lányos házba;) Majd meglátjuk, hogy mit dob a gép.

Szóval, amit a képarchívumból kihalásztam, meg amire sikerült visszaemlékeznem (ill. amire szerettem volna visszaemlékezni, mert a kettő nem ugyanaz;), szóval a 2008-as évem képekben, meg pár mondatban magamnak archívba, meg a bandának:

Január 15.

Lizsó, elismert felvidéki értelmiségivel, csináltam egy riportot a MÁK-ba. Jelen volt még a Peti is, aki biztosította a felnőttfelügyeletet és a beszélgetéshez szükséges segédeszözöket. Helyszín a „Ponorka“ nevezetű köpködő. (A kép kicsit csalóka, mármint ami a serek számát illeti, mert ténleg csak hárman voltunk;)

Január 23-24.
Kiugortam Brüsszelbe egy gyors fordulóra. Majd összedobhatok róla egy képösszeállítást. Pár óra „szabadidő“ alatt lecsekkeltem az egész várost. Reptérről Atómium, onnan főtér, hotel, első nap négytől este 11-ig hivatalos akció, másnap egész nap hivatalos akció, majd éjfélre vissza Pozsonyba. Azért sikerült legurítanom két Duvelt, meg egy Hoegardenn-t a főtéren. Nehogy, má;)

Február 13.
Volt egy pozsonyi diákbál is a JAIK szervezésében. Szép kis este volt, annak ellenére, hogy másnap reggel munkába kellett mennem. Vittem pár tombolaajándékot, egy-két faintosabb bort saját fogyasztásra. A táncpartnerekkel sem volt probléma;)

Február 24.
Volt lent Pozsonyban egy görög diák a Pireuszi Műszaki Egyetemről. Ottani haver, Panayotis Giannakopulous (róla még szó lesz), aki ezeket a Leonardó meg ilyesmi-olyasmi programokat csinálja, kiküldte a főnökhöz. Gyerek kijött papírok meg minden nélkül;) Két hét után haza is ment, mert kegyetlen lassan és eléggé darabossan dolgoznak az egyetem adminisztrációs részlegén. De nem is az, hanem nálunk nincs angol nyelvű tanítás, aztán egy hétig szenvedtünk a főnökkel, meg az egyik haverral, amíg leegyeztük a dékánnal a dolgokat, meg egy két professzorral, akiknek a tantárgya rokon volt az ő tanulmányaival, és akik hajlandóak lettek volna tanítani őt. No, mindegy. Szóval egy hét kínkeserves egyeztetések után elintéztük, ami még nem volt az egyetemen, aztán a gyerek meggondolta magát és hazament, azzal az ürüggyel, hogy egyedül Pozsonyban egész szemeszterben azért cseppet magányos lenne, aztán majd visszajön szeptemberben, meg hozza két haverját;) Hát. Mondjuk ismerem a görögöket, voltam kint 3 hónapot, szóval nem lepődtem meg dolgon. A gyerek, mint később kiderült, vissza is jött szeptemberben két kísérettel, akik közül az egyik a volt athéni főnökömnek a fia volt. Írt is, hogy alkalomadtán nézzek rájuk, de hál istennek szeptember óta már Prágában züllöttem.

No, szóval amíg a görög haver (Dimitri Kalomiris) itt volt Pozsonyban, a haverral (Krisztivel) bemutattuk neki a várost, meg elvittuk hokimeccsre. Slovan-Trencsény meccs volt. Nem volt egy jó ötlet, mert először látott életében hokimeccset, aztán még utána is az eltávozása napjáig énekelte, hogy „My sme Slovan, my sme doma“;-) Amúgy nagy Greenpeace-s (akárcsak minden fiatal Görögben). Ő asszem benne van valami „mentsük meg a barnamedvéket“ csoportban. Bár Görögben nincsenek barnamedvék. Mindenesetre ürügynek jó, ha ki akar ugorni az ember a bandával pár serre.

Február 29.

Három szülinapot ünnepeltünk egyszerre, meg lezártuk a február végét. Nagy hepaj volt:) 9-10 személyes meghitt hangulat, pezsgő, tánc, nótaszóból csak egy kis magánakció, meg egy lefejelt ajtófélfa;)

Március 8.

Részt vettünk egy lagziban is. Unokatestvérem ment férjhez. Cseppet praxoltam a vőfélységet és megsirattam a rokonságot. A tánc mellett az öregekkel is muszaj volt szítdobni a nótaszót.

Március 28.

Kriszti nyert két jegyet a Nemzetközi Teniszcsarnokba Goran Bregovic koncertre, aztán nem tudta senkinek sem elpasszolni. Kényszerből elnéztünk rá, azzal az ürüggyel, hogyha rossz lesz, akkor otthagyjuk, aztán megyünk serre. De nem volt rossz. A bárban vettünk egy karton sert, aztán beültünk a VIP szektorba (annak ellenére, hogy állójegyek voltak;) Hiába, aki tud, az tud. Mi már öregek vagyunk az ugrálásra.

Március 30.

Csináltam egy csendes kis nyugodt hétvégét. Vettem a hátizsákomat, teleraktam pár dobozossal és lecsekkeltem pár dombocskát a Kis-Kárpátokban. Hááát... Gondoltam, hogy egy lélekkel sem futok össze, de jópárral sikerült, és közülük hármat még ismertem is;) Csapolót nem találtam.

Április 4-11.

Kiugortunk Nottinghambe lecsekkelni a Forest stadionját, meg az ottani serkínálatot. Céges akció. Erről majd összedobok egy hosszabb cikket, mert van mit mesélni.

.... és itt egy kép, amely azt bizonyítja, hogy az utolsó fontunkat is serre költöttük;)

(áááá ... csak vicceltem)

Április 19.

Babalátogatás Újvárban. Egyik ritka szép pillanatok egyike, amikor összeül a régi banda. Hát erről is érdemesebb lenne többet írni;) De asszem a maradék mondanivaló nem tűri meg a nyomdafestéket;)

Május 9.

Mariannal a régi szép idők emlékére leugortunk Paksra leellenőrizni a reaktorok állapotát, megebédelni a kantinban, hazafele meg letesztelni a magyar serek állapotát. Neki volt ott egy kis elintéznivalója a „DéHás” nyári szakmai gyakorlatokkal kapcsolatban. (A vezérigazgatóval bedobni egy felest, vagy valami hasonló;)

Május 10-11.

Májusban a régi szobatársakkal is megálltunk pár serre és megnéztük a régi helyeket, hogy mennyit változtak azóta. Béla feljött Budapestről, Peti Galántáról, Laci Ružinovból, én meg Paksról;) Én voltam a fény az út végén.

Május 30.

Egy másik bandával a Vox Juventae-s felvidéki pályázat zárókonferenciáját szerveztünk meg a pozsonyi Bonbon hotelben.

Belőttük a projektort, meg biztosítottuk a technikai hátteret...

... hogy aztán este a Bazsant feszten pihenjük ki a nap fáradalmait;)

Az is egy érdekes este volt, mert a Bonbon Hotel után először még a Česká Pivnicában volt jelenésem, és csak utána értem ki a helyszínre. Ládamászás idén nem volt. Mármint a részemről. De jó sok diákommal futottam össze, akik egymás után hozták a sörököt nekem. Asszem jó nevelést kaptak;) Nanoelektronikát meg kvantumfizikát tanítottam nekik, ill. gyakorlatoztattam. Szemeszter közben az volt az egyik legkellemesebb pillanat, amikor azt mondta az egyik diák, hogy én jobban elmagyarázom a tananyagot, mint a tanító az előadáson. Bár jópárszor elragoztam magamat, de fasza gyerekek, kijavítottak, aztán folytattuk tovább. Respekt meg volt.

Április-Június
A munkahét legszebb pillanatai minden kétséget kizáróan a szerdai véres focimeccsek voltak a Dunai-utca gimi pályáján, és az azt követő serezések a Prešporská Kúriában .... hehe... tonhalas pizza,mi:)

Június 5-8.

Csorba-tó. Szokásos akció. Letná škola vákuovej techniky. Ezt a nyárit a csehekkel szoktuk szervezni közösen. Az előadások mellett azért időt szakítottunk egy kis túrázásra is. Csak az volt a baj, hogy mint az egyik szervezőnek, ott kellett lennem minden előadáson. Szopacs.

Május-Június X.?
Májustól többé-kevésbe viszonylag rendszeresen teniszezni jártam a haverral, hogy a foci mellett legyen egy kis könnyedebb testmozgás is;) Egy alkalommal (június vagy július lehetett) Szencen volt egy maratoni teniszcsata lubickolással kombinálva. Este visszafele Pozsonyba, meg megismerkedtem három szerb gyerekkel, aztán úgy alakult, hogy slapkiban, fürdőgatyában meg teniszütőkkel éjfélkor még az Irish Pub-ban söröztem;)... No, az is szíp kis nap volt.

Június 16.

Labdarúgó Európa-bajnokság a sógoroknál. Ilyen lehetőséget nem is hagyhattunk ki, és kiugrottunk az Osztrák-Német rangadóra Bécsbe. Szigorúan alkoholmentes partival csupa nőkísérettel;-) Erről majd egy hosszabb cikket érdemes lenne összedobni emlékbe.

Június 24-27.

Leugrott Pozsonyba Panos is (Panayotis Giannakopulous). Régi cimbora.

S ha már lent volt, akkor meg is álltunk egy habosra.

Hogy aztán másnap frissen és kipihenve érkezzünk meg Liptovský Ján-ra egy konferenciára (mondjuk erről is többet lehetne írni alkalomadtán).

Július 2.

Železná studienka. Csináltunk egy kisebb tábortüzet:) … Céges akció. Nagyon nagy parti volt ... Szintén hosszabb élménybeszámolót igényel. Itt pl. egy utánfutót amortizáltunk:

Én már reggel óta a helyszínen biztosítottam az előkészületek problémamentes folyását, ami közel sem volt az. Mert pl. amikor dél fele a tábortűz már jól szét volt futtatva, az egyik havernak cseppet átkattant a tűző napsütésben, aztán arra a kérdésére, hogy „Na, öntsem a tűzre ezt a kanna vizet?”, én hanyag elenganciával meg egy fehérfröccsöt kortyolgatva azt válaszoltam államnyelven: „ha öntsd”. No.... Két órán keresztül nem öntöttünk neki egy kortyot sem, mi meg mehettünk vissza az erdőbe száraz gallyakért újraéleszteni a tüzet.

Többnyire a csapoló közelében találhattak meg a többiek;) Muszaj volt józan emberre bízni a csapolást;)

Két hordó sörünk volt, de viszonylag gyorsan elfogyott. Foci közben azért kiizzadja az ember, bár mondták a kollégák egy hétre rá, hogy úgy fociztam, mint a terminátor;)Az utolsók között hagytuk el helyet valamikor éjfél fele (bár ketten voltak, akiket otthagytunk aludni a fűben... szép csillagos volt az ég). Na. Csak az volt a kellemetlen a dologban, hogy másnap hajnali négykor meg mentünk Prágába kétnapos szolgálati útra, aztán még be is kellett valamit pakolni, meg három óra alatt ki is kellett volna aludnom magam. Kellemetlen út volt.

Július 12.

Havernak van jachtja, aztán cseppet szétfuttattuk a Dunán. Szép kis nap volt. Szombat délelőtt nála volt meló, Honkának a lapátjából raktuk fel a haverokkal az 50-70 kilós vasablakokat a műhelyében, aztán délután meg a megérdemelt pihenő egy láda serrel olyan láblógatós meg stírölgetős stílusban Párkányból le Szentendréig, a Duna-kanyarba, onnan meg vissza. Egy zászlót azért sikerült elhagynunk. Meg egy alkalommal kikötöttünk lecsekkelni a magyar serek színvonalát, meg bedobni egy babgulyást, hogy hazafele is jó szelünk legyen. Erről is lehetne többet írni, vagy legalább is szép képekkel feldobni.

Július 18-20.
Hétvégén leugortunk nosztalgiázni Gímesre a nyári DéHá táborba. Lacit rábeszéltük egy ingyen fuvarra, meg még a Kriszti jött, akivel meg is bontottunk egy üveg bort, miután beszálltuk Pozsonyban a kocsiba, hogy levezessük a munkahét fáradalmait:) Mondjuk az első éjszakára nem igazán emlékszek. Másnap mondták, hogy részt vettünk a műveltségi vetélkedőben és holtversenyben megszereztük a második helyet;) Volt minden. Paintballban kiélvezhettük elfojtott gyerekkorunkat;) Szíííítszedtük az ellenfelet. Olyan jól ment, hogy a havert a saját csapatból kétszer is kilőttem. Igaz, nekem sem kellett már fodrászhoz mennem hajfestésre. Meg ha jól emlékszem, akkor még hangfalakat is szereltem a bicskámmal. A bicskámnak amúgyis nagy hasznát vettem, főleg amikor a kullancsokat szedtem ki magamból.

Vasárnap hazafele felvettünk egy „stoppost“ is ;-), beugortunk Mlynany-ba, az arborétumba, hogy felszedjünk még egy kullancsot ;-) ....

... majd megcsodáltuk a koloni vendégszeretet és dedikáltattunk pár könyvet karácsonyi ajándéknak vagy csak emlékbe. A kullancsok és a törött szemüveg ellenére az egyik legszebb nap volt az évben:)

Július 24.

Megnéztünk egy thébai kiállítást, majd a Viva Musica fesztivál keretén belül meghallgattuk John Williams filmzenéivel egy komolyzenei koncertot.

Július 26-27.

Az első kürti pincefesztivál. Kétnapos akció. Több mondatot érdemelne. Mink az első nap egy gulyás- meg halászlépartival kezdtünk, nem kevertük (legalább is én), tisztán csak ser. Másnap, vasárnap, azért megkóstoltam a borainkot is, annak ellenére, hogy ki sem akartam nézni a hegyre, mert estére Pozsonyban szerettem volna lenni. Aztán vasárnap este hétre értem ki a szőlőhegyre azzal a naivsággal, hogy legurítok egy kofolát, aztán egy óra múlva megyek haza kialudni magamat. De aztán úgy alakult, hogy behoztam a szombati lemaradást, mármint ami a borokat illeti, aztán hajnali kettőkor még hangfalakot pakoltam, hajnali hatkor meg már vonatoztam vissza Pozsonyba...ccc... A szombat este volt a legcsodálatosabb, amikor a Pepesékkel nótáztunk este 8-tól hajnali kettőig. Annál több nem is kellett, faintos kis nótázás volt. Csepp negatív élménye a dolognak, hogy nem csináltam sok fotót, mert már szombat koradélután amortizáltam a gépet:-)

Augusztus 9.

Hétvégi akció. Kitti magyarországi csaj, Pozsonyban volt kint tanulmányi úton, aztán elugrott Pozsonyba a barátja is meglátogatni őt. Még a gímesi déhátáborban ismerkedtünk meg, őt is furikáztuk vissza Pozsonyba. Gondoltam összedobunk valami rövid egynapos szlovákiai körutat a számukra. Szereztünk egy kocsit (cégi autó ingyen benzinpízzel... iga, Lágyó;), aztán felugortunk először a trencséni várba (itt kellemes meglepetés ért, mert alkalmunk volt megcsodálni a Stanley-kupát, és ez nem is volt benne a szervezésben), majd egy rövidke séta a bajmóci kastély körül serezéssel kombinálva. A napot a koloni templom megtekintésével és egy kedves látogatással koronáztuk meg;)

Augusztus 10.

Red Bull Air Race párosverseny Bessenyei Péterrel, meg egy osztrák versenyzővel. Majd egy belvárosi séta, és a legvégén egy tonhalas pizza a nap megkoronozására.

Augusztus 13.

Felugortam Prágába egy gyors fordulóra. Hagytam nekik vizeletmintát, aztán este meg vissza Pozsonyba.

Augusztus 15-16.
Szécsénkei legénybúcsúztató. Asszem Besenyőről mentünk kocsival a Golha Petivel, meg a Májkival. Aha, meg a Jutkával. Jó kis hepaj volt kint a focipályán, gulyás a katlanban, nótaszó ezerrel.

Augusztus 17-18.

Megálltam otthon is egy napra, majd vasárnap Pozsony, hétfőn hajnalban meg Prága cseppet huzamosabb időre.

Augusztus 27-31.

27-28. Pozsonyban meló, 29-ike Szécsénke, majd 30-án lagzi Kassán. Szép kis nap volt. Megint egy cseppet vőfélyeskedtem (tesó, már felégethetnéd a DVD – t az esküvőről nekem is;). Mondják, hogy az újasszonytáncnál már nagyon mosolyogtam meg akadozott a beszédem;), de szódavízzel még biztos elmentem. (Azt nem szeretem a keleti lagzikban, hogy az első öt órában csak a pálinka folyik, aztán meg nem hallgattam a szivemre és nem sereztem lagziban, mint a többiek, hanem mint becsületes szőlőtermesztő lecsekkeltem az ottani bort is, ami ugyan ismerős lehetett, főleg Jutka jóvoltából, mert már szereztünk általa régebben is némi tapasztalatot;).

Augusztus 31.- Szeptember 1.

Előbb nagyon meg kellett magam erőltetni, mert hirtelen nem emlékeztem rá, hogy hogyan jutottam Kassáról Prágába, de aztán eszembejutott:) Kassáról Szécsénkére lagzisbusszal, 3 óra alvás, majd kocsival Újvárba (asszem), majd onnan vonattal Pozsonyba, hetfő hajnalban meg vonattal Prágába.... ccc... kemény ez az élet.

Szeptember 15-17.

13-14.-én otthon voltam, néha ott is meg kell állni. Aztán hétfőn benéztem melóba Pozsonyba, majd este repültünk a főnökkel Bukarestbe. Hát, sajnos nem volt időm lecsekkelni a román csapolt sört, csak üvegesre futotta. De azért ez is hosszabb bejegyzést érdemel (legalábbis képekkel).

Szeptember 18-26.

18-21. Pozsonyban meló, majd 21.-től 26-ig Balatonalmádi, Joint Vacuum Congress. Hát mondjuk ez is több szót érdemelne. Pl. összefutottam egy falubeli csajjal is. Aztán volt egy szép este a Sümegi vár alatti pincében középkori vacsorával, előtte meg várjátékok. Szlovák meg cseh partival voltam, de ez nem akadályozott meg benne, hogy eleresszek pár magyar nótát. Nagy hepaj lett belőle. Igaz ugyan, hogy rajtam kívül nemigen nótáztak. Asszem ekkor kezdett egy cseppet elegem lenni az össze-vissza életből aztán a haverral egy cseppet túlságosan is felöntöttünk a garatra... ccc... Másnap a haver délután négykor kezdett el bootolni, én azért ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak, mert aznap adtam elő, aztán még a prezentációt is be kellett fejeznem. Csunya világ van.

Október 5-8.

alatonalmádi után egy otthoni meg pozsonyi kitérővel azért visszakerültem Prágába. Október 5-én meg Pozsonyból repültem Londonba, hogy részt vegyek egy iskoláztatáson (van még egy harmadik munkahely is, ahova hébe-hóba bedolgozok... nehéz egyeztetni, de eddig még kidobja az időből). Kolléga az már kint volt, hotelban várt rám, aztán mentünk lecsekkelni a londoni serkínálatot. Mondgyuk ez a bejegyzést is több mondatot kíván.

Október

Hát, Prága is több mondatot kívánna. Azt szeretem benne, hogy kegyetlen kevés embert ismerek (relatíve) és végre vannak csendes kis hétvégéim is:) Bár az igazat megvallva eddig elég ritkán volt, mert sokat ingázok Prága meg Pozsony között. Valamikor októberben szervezett az ottani magyar diákság egy focitornát. El is kezdtem szervezni a csapatot, de elég silányan néztek ki a kezdetek. Aztán egy kocsmában (Hrádek), ha nem is a legelején, de aztán a végére összeformálódott valami csapat. A fiúk csak kocogni készültek, mondták, hogy nem focisták. Mondtam, hogy sebaj, szítszaladjuk magunkat, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle;) Öcccséim, a második helyet simán megszereztük. Az elsőre nem volt esélyünk. Bár a második helyért kegyetlenül leamortizáltam magam, de megérte. Egy hétig csak háton feküdtem, meg a jobb csuklóm is olyan állapotban volt, hogy a kilincset sem bírtam vele lenyomni. Kénytelen voltam bal kézzel emelgetni a serespoharat;)

Október

Az egyik nap ilyet találtam az irodában. Kollégát megkérdeztem, hogy mit ünnepelünk, azt mondja, hogy „Semmit. Miért, kellene valamit ünnepelnünk?” :) ... de csak húsz literes volt.

November 11.
Szereztem három jegyet a Slavia-Aston Villa meccsre. Csodálatos meccs volt. Erről jut eszembe, hogy valamikor augusztusban voltunk a bandával Artmedia-Juventus meccsen is. No, az ehhez képest egy pogácsaszaggatós meccs volt, de azért maradt meg az emlékemben, mert Prágából egyenesen a Slovan stadionba mentem. Késett a szekér, de a kezdést hajszálpontosan elértem;). Ja, a Slavia-Aston Villa meccset a „Kotel”-ból szurkolhattuk végig.

November

Szokásos hrádekbeli serezés a prágai jelenlegi és volt magyar diáksággal. Összedobtam nekik ott helyben egy 10-12 versszakos pogácsaszaggatós verset a krónikájukba.

November 27-30.

Ismét London. Magánakció a bandával, meg a testvéreimmel. Zsebbetours utazási iroda. Előtte ellátogattunk magyarbuliba, meg táncházban is kitáncoltuk magunkat. A táncház jó kis akció volt. Kár, hogy gyorsan vége szakadt. Londonról majd írok hosszabbat is a banda felkérésére. Az elsődleges célunk a londoni serek lecsekkelése volt, meg egy másodosztályú derbi a Crystal Palace és a Queen Park Rangers között.

December 18.

Valahogy így nézett ki az irodám karacsony előtt:) Amúgy négyen ülünk benne, azok közül senki sincs a képen. Készülődés a Vánoční besídkára. Kiosztottam a munkát a csajoknak;) … meg volt egy talán 2 éves kiscsaj is az irodában, ő a Krteket nézte a gépemen.

Jó kis hepaj volt. Egész nap borozgatás, énekelés. Én zártam a haverral este 10-kor, aztán mentünk levezetni a fáradtságot egy kocsmába serrel meg billiárddal;)

December 20-21.

Marian a Jutkával felnézett Prágába. Szolgálati útja volt, aztán lecsekkeltünk a cseh serkínálatot. Velük voltak még a Marian martini szlovák kollégái is. Nagy parti volt. Az U Fleku nevezetű kocsmában szét is dobtuk velük a nótaszót. Cseh, szlovák, magyar nóta, ami jött. Csak az volt a baj, hogy a harmonikás két magyar nótán kívül nem tudott semmi egyebet, a szánkról meg nem tudta leolvasni a kottát. Sebaj, prágai nótaszó kipipálva.

Aztán ami így hirtelen kimaradt magamnak lábjegyzetbe, amelyekről jó kis humoros írásokat lehetne írni: az a „törzshely szódavízzel“, indiai-libanoni resti, slovenská sporitelňa a rolóival, egy „uefa kupa meccs“;), szokások karácsonyi vásár, meg volt egy Bastionos esetem is egy stoppossal meg egy hajléktalannal Rusovcen, az is egy csodálatos nap volt, sok tanulságot lehet írni róla... Talán majd idővel. Mindenesetre ez a rövidke „karácsonyi szünet” elég volt arra, hogy egy cseppet összefoglaljam magamnak meg a haveroknak a 2008-as évet emlékbe. Aztán legközelebb majd bővebben írok az bécsi kiruccanásról, amikor lecsekkeltük az Osztrák-Német meccset.

Dr. Lelkes Lágyó horoszkópja

2008-12-28T12:27:00.002+01:00

Mostanság, így szilveszter előtt, nagy divat lett a jóslás. Egyik-másik újságban lehet olvasni a különféle horoszkópokat és előrejelzéseket az új évre. Eddig még nem említettem, de Dr. Lelkes Lágyó is e egzakt tudományág jeles képviselője. Mesterségét a tehetséges és tévedhetetlen tenyérjós Nagy Ficó szláv istentől és a szlovák egészségbiztosító jelenlegi elnökétől tanulta. Csak azért nem lépett erre pályára, mert látta a saját jövőjét és egy idő után cseppet unalmassá vált számára, hogy minden lépését előre látja. Ezt úgy lehetne elmondani, hogy pl. azért nem ült le tévézni, mert már jóval előtte látta a filmet, azt amely még ki sem jött a moziban és azt is, amelyet még le sem forgattak, de nemcsak ezt, hanem ő előre látta, hogy nem fog leülni a tévé elé, és pont azért mert már látta a filmeket, de ha mélyebben belegondolok, akkor ő már azt is látta, hogy ő azt fogja látni, hogy ő ezen fog gondolkodni. A jóslás többnyire nagyon kifárasztotta. De nem is emiatt a prózai okok miatt, hanem mert míg egyesek csontokból, állatok belső részeiből, vagy egy óvódásoknak készült képes olvasókönyvből (mint pl. a szlovák egészségbiztosító jelenlegi elnöke) jósolnak, addig Dr. Lelkes Lágyó sörhabból. Nála az a sajátságos eset lép fel, hogy a jósoláshoz szükséges transzállapot előidézésére muszáj legalább 10 korsó sert legurítania. De sajnos még ekkor sem garantált a jóslás tisztasága és a beszéd érthetősége. Ezt úgy szokta orvosolni, hogy magnószalagra rögzíti a transzállapotban mondott mondatait és másnap elemzi őket.

Szóval miután biztosítottuk a transzállapot eléréséhez szükséges felszerelést, felkerestük Dr. Lelkes Lágyót, hogy jósoljon nekünk is valamit az új évre. Miután feltettük neki kérdéseinket, magára hagytuk a doktor urat dolgozni és csak másnap mentünk el hozzá, hogy meghallgassuk a jóslatát. Amikor ajtót nyitott nem nézett ki valami rózsásan. Gondoltuk, hogy biztos a rossz és borúlátó látomások és a reménytvesztett jövőkép miatt, de mint később kiderült csak a transzállapot utózengései.

De nem is húzom tovább az időt, biztos kíváncsiak vagytok, hogy milyen jövőt jósol nekünk a doktor úr. Szóval kedvesen megkértük, hogy fedje fel előttünk a látomásait:

Doktor úr, na mi jót látott?
- Hát, Tibikém. Sajnos magnószalagra vettem a történéseket, nem videóra. De az asszony mondta, hogy belőle már kettőt láttam, pedig az egy is már túl sok.

Gondolok én itt a jövőre, mármint hogy milyen jövőt tetszik nekünk jósolni?
- Hát azt megmondom én! Ugyan nem kis erőmbe telt megfejteni a tegnap este mondottakat, de aztán végre sikerült. Majd odaadhatom a kazettát emlékbe, hogyha unatkoznál akkor meghallgathatod. Az első két órában elég jó kis nóták vannak rajta. Aztán egy csöndes csobogó vízesés fütyszóval kísérve, amelyet még most sem sikerült megfejtenem, de mintha az asszony öntözné a virágokat.

De doktor úr, és a jövő?
- Türelem, Tibikém, türelem. Előbb-utóbb oda is eljutunk.... Meg kell értened, hogy nekem is nem kevés időmbe és szenvedésbe telt, amíg sikerült eljutnom a transzállapotba. De aztán sikerült! Tegnap például tisztán láttam, hogy ma te engemet fel fogsz keresni. És nem is tévedtem sokat! ... Ne, ne, ne... Ne mondj semmit! Tudom, hogy mit akarsz kérdezni. Hogy milyen lesz a következő év... Na ugye. És te még kételkedtél bennem. ... De sajnos csalódást kell, hogy okozzak neked. Azt hiszem sokmindent lebecsültem. Például azt, hogy mennyi sört bírok meginni. A tegnapesti transzállapot csak arra volt elég, hogy előre lássam a mai napot. És hidd el fiam, nem volt egy leányálom, amit láttam. Most már tudom, hogy helyes volt a jóslatom. Ha nem lennének euróablakok a házban, akkor nem is tudnám kibírni a fejfájást. Már én sem vagyok a régi. Ahhoz, hogy lássam mit hoz a 2009-es év, több sört kellett volna meginnom. Sajnos nem sikerült. Ez van. De azért ne szomorkodjatok. A magnószalagból kiindulva jövőre is sok vidámságban lesz részünk.

BÚÉK 2009 ;-)

Év végi összefoglaló

2008-12-27T15:11:00.067+01:00

Ez a bejegyzés a körkép.sk-ra készült. Szóval rövidpórázra fogtam magam, és egy komoly írásban próbáltam összefoglalni a 2008-as év eseményeit. Asszem nem sikerült valami rózsásan;-) Ha széjjelszaladja magát a netem odahaza, akkor szilveszterig a Körképre is van esélye felkerülni. Addig is jó szórakozást és BÚÉK mindenkinek!

************************************************

ffff fffff ff Vajon milyen volt az óév? Erre a kérdésre kerestük a választ. Először megkérdeztük Blökit, a jegesmedvénket:

Szerintem azért ennyire nem volt vészes a dolog, hisz barátok közt izgulhattuk végig az Európa-bajnokságot:

... és elkaptunk egy-két olimpiai közvetítést is:

A kínaiak kitettek magukért, ami a szervezést és az előkészületeket illeti. Igyekezték elsajátítani az angol nyelvet, és az üzletek nevét is lefordították angolra. De ez nem mindig sikerült a legtökéletesebben:

Pedig csak rossz módszerét választották a nyelvtanulásnak. Egy cseh kutatóközpont korszakalkótó módszert dolgozott ki a gyors és effektív angol nyelv elsajátítása érdekében az egész világon ismert kitűnő lektorok segítségével:

ffff fffff fffffffffffffffff fffffffffff ffffffffffffff ffff fffffffff ffffff f fffffffffff fffff Az olimpiai egyik sztárja minden kétséget kizáróan Májkl Felszp volt:

Voltak azért negatív pillanatai is az évnek. Főleg a szüret utáni időszak, amikor a burcsák még nem forrott ki kellőképpen. Gondoljunk csak a „Nagy Világválságra” elkeresztelt események sorozatára, amikor hatszorosára növekedtek a bevételek a londoni kocsmákban. Sajnos sokan vesztették el munkahelyüket és pénzük egy részét. Hogy a jövőben ilyen veszteségeket megússzunk, a megspórolt pénzünket a leges-legjobb helyre fektessük:

De hogy megelőzzük a problémákat, legyünk állandóan tettrekészek és képezzük magunkat új mesterségek kitanulásával:

Az év másik negatív élménye, hogy álltílólag sok helyen újra előkerültek a régi szakácskönyvek:

fffff fffffffffffffffffff fffff ffffffffff fffff ffff fffffff fffff ffff ffff ffff A kormány legnagyobb problémáját mégsem ez, hanem az új tankkönyvek jelentették:

A változás szele hozzánk is elért. Beléptünk a Schengen-i övezetbe és január 1-jétől véglegesen könnyes búcsút mondhatunk a koronának:

A korona/euró kurzust augusztusban hagyták jóvá az istenek. Az ügyesebbek éltek is a lehetőséggel:

„Meníme menu, nie cenu!“ – Ez volt a szlovák kormány reklámkampányának főmondata:

A másik nagy változás, amely szintén vár ránk és amelyet nem kerülhetünk ki, az az új közlekedési szabályzat. Ne lepődjünk meg tehát, ha új közlekedési táblákba botlunk:

fffffff ffffffffffffffff ffffffffffff fffffffffffff ffffffffffff ffffffffff ffff E célból nem árt feleleveníteni az autóiskolában tanultakat sem:

ffffffff ffffffffff ffffff fffffffffffffffffffff ffffffffffffff fffffff fffffff f De aki a következőképpen szerezte a jogosítványát, annak az új közlekedési szabályokkal sem lesz problémája:

... és annak sem, aki nemrég polírozta a karosszériáját:

ffff ffffffff fffff ffffffff ffffffffff ffff f fAz új évben sem szabad elfeledkezni a régi szép hagyományokról. “Akkor iszunk, amikor jól esik.” Tavaly így köszöntötték keleten az új évet:

Az állatkert sem nézett ki jobb állapotban. Blökit szilveszter másnapján kaptuk lencsevégre:

Persze a globális felmelegedésről sem szabad megfeledkezünk, amelynek kézzel fogható jeleit már ma is tapasztaljuk:

De tekintsünk mindig pozitívan a jövőbe:

ffff fffffffffff ffffffff fffffff fffffffff ffffffff ffff ffff ... és minnél alaposabban készüljünk fel a gazdasági válság következményeire:

Kellemes és boldog új évet mindenkinek!

Falusi mesék 5.

2008-12-24T16:02:00.009+01:00

Megkértük Dr. Lelkes Lágyót, hogy idézzen fel valamit gyerekkori emlékeiből és karácsony alkalmából örvendeztesse meg pár sorral a kedves olvasókat. Az alábbiakban erről olvashatunk.

Karácsonyi történet

Örömmel üdvözlöm a népet,
Egy újabb falusi mesével,
Melyben egy karácsonyi történetet
Tálalok majd elétek.

Hogy félre ne értsétek,
(bár színvonalát tekintve lehetne)
Ez nem egy Dickens-történet,
Csak a puszta szeretet,

Amelyben rímekkel örvendeztetem meg
Nemcsak a pozsonyi diáksereget.
S mivel ez egy karácsonyi történet,
Domináljon benne a béke és a szeretet.

E célból legyen benne
Egy késelős jelenettel kevesebb,
S történet helyszíne
Egy feldíszített kocsma legyen.

Mariska néném, ki a kocsma lelke,
Lelkifröccsöt önt minden este.
Nem csoda hát, hogy minden ember
Mise helyett ide tér be.

De ami miatt minden ember
Felnéz rá egy fél fejjel,
Hogy a csapszék felett
Is ő rendelkez.

Amúgy igencsak szerény lélek,
Nem kér ő „obcsánszkit” sem,
s annak is csapol tiszta szívvel egyet,
ki az utolsót (a gyomrából) a földre tette.

Így zajlik hát az élet,
Nyugodtságban, megértésben,
Ennél szebb idill szerintem
Nem is lehet egy mesében.

No de hogy valami fordulat is legyen,
Azt kellene, hogy mondjam: „összetört a serem”,
De nem kell megijedni, mert ilyen horrorjelenet
Sohasem következhet be.

De ami miatt elkezdtem mesémet,
Az a karácsony, kérem szépen.
Mariska néném, mint egyszerű ember,
Megérdemli, hogy szeretetben hemperegjen.

(Legalábbis így gondolkozott Pista bátyám,
Mikor a bort fejtette).

És ez a gondolat úgy összeforrott benne,
Hogy a teóriát tett követte -
S így lett az öreg csapszék
Arannyal kövezve...

Csak vicceltem…
Ő azért komolyabb lélek,
Nem tesz ilyen hülyeséget...
Pláne, ha nőnek készül meglepetése.

S hogy mi volt a meglepetés, kérem?
Egy romantikus vacsora „nakladaný hermelínnel“.
A titka a dologban abban rejlett,
Hogy hagyma után a csók is frissebb.

(Aki nem hiszi, az járjon utána szépen,
De ne lepődjön meg, ha kérdésére
Monoklit kap aláfestésnek.
Helyette inkább térjen be egy csapoltra
Valami faintos talponállóba,

Ne pedig dobozosért a közértbe.)

Az Élet nagy kérdései 1.

2008-12-24T11:14:00.006+01:00

Ebben a rovatunkban, mint néhány olvasónak már a címe is sejtetni engedi, az élet nagy kérdéseivel foglalkozunk. Dr. Lelkes Lágyót nem volt nehéz megtalálni, kedvenc kocsmájában bukkantunk rá véletlenül, amikor az ötödik alkoholmentes sert fogyasztotta. (No jó. Ez egy cseppet durva vicc volt). Első kérdésünk, amellyel igyekeztünk megfogni őt: “Honnan tudjuk, hogy Afrika felett járunk?”

Dr. Lelkes Lágyó bemutatkozik

2008-12-24T10:14:00.003+01:00

Akik eddig csak a tévéből vagy Nobel- és Oscar-díj átadásokról ismerik őt, azoknak mindenképp szeretném megemlíteni, hogy Dr. Lelkes Lágyó a parapszichoanalízis, a tumorgyógyászat és az elektrolízis nemzetközileg elismert professzora. Doktorátusi munkáját a biológia tanszéken írta a „Sejtosztódás problematikája a modern világ embere számára, avagy az élesztők sörre kifejtett hatása” címen, amelyet ‘68-ban védett meg az Idült Alkoholisták Kongresszusán, Zsolnán. ’59-ben házasodott először, és mivel nagyon megtetszett neki a dolog, vagy ötször megismételte. Pechére mindig ugyanazzal a nővel.

Híres mondatával, amelyet még maga Einstein és Planck is több éven át eredménytelenül keresett, megalapozta a modern fizika alapjait és utat tört az Univerzum kvantumfizikai megközelítéséhez. Mondata, amelyben összefoglalta a tér, az idő és a tömeg közötti összefüggéseket, a következőképpen hangzik: „Ha jó az idő, a tömeg lemegy a térre.” Ő volt az első, aki először használta a térfogat használatára a „háromdimenziós szekér”, a vegetáriánus madárra a „legelészölyv” és az öreg AIDS-esre az „archív” kifejezést. Ebből is láthatjuk, hogy Doktor Lelkes Lágyó nemcsak használja, hanem műveli is a nyelvet. Jelenleg több egyetemen és karon is tanít, mégpedig természettudományin szexológiát, bölcsészetkaron orálisztikát, vegyészeten alkoholizmust, a gépészeten pedig a kenőanyagokról tart előadást. Az elektron nem tanít, mert ott ezek a tantárgyak felvételi követelmények.

Először a MÁK nevezetű pozsonyi fősulis diáklap kérte fel, hogy szakítson időt a nem átlag pozsonyi fősulis gondjainak orvoslására. Hogy (akárcsak az újság többi sörrel és féldecivel füzetett külső munkatársa) necsak a hétköznapi gondokkal, az egzisztenciáját megtermeteni kívánó fiatalok problémáival, a párkapcsolatok zsákutcába történő cselekedeteivel, egyes generációk más-más értékeivel és gondolkodásmódjával foglalkozzon, hanem kérdést próbáljon találni a mai átlagemberre oly jellemző enyhe közömbösségre, életük motiváló tényezőire, értékeinek és közösségre kifejtett cselekedeteinek hanyatlására, miképp az élet és gyorsuló világunk mikéntjének és miértjének, szóval az „Élet nagy kérdéseinek“ megválaszolására.

Noha a tapasztalt és nagytekintélyű professzorúr már régen a megérdemelt nyugdíjidőszakát tölti, azért sikerült őt rábeszelni, hogy alkalomadtán ismét válaszoljon kérdéseinkre, és tapasztalatával segítse a társadalom boldogulását. Szóval ez az oldal főleg az ő gondolatainak és mondanivalójának állít emléket. Legyen ez az ő 2008-as karácsonyi meglepetése a kedves olvasóknak.