Dr. Lelkes Lágyó, a fociedző 1.

Jól értesült informátoraink szerint a gazdasági krízisen meggazdagodó Hoffenheim Ábrahám Béla időmilliomos a járási harmadosztályban szereplő lajtosapáti kettes munkabarakk focicsapatának elnöke, nem kis ambíciókkal vág neki a tavaszi szezonnak. Az év átigazolása mindenesetre az ő csapata nevéhez fűződik, mivel leigazolta a Real Margit többszörösen kitüntetett fociedzőjét, Dr. Lelkes Lágyót. A fociberkekben csak a „Professzornak” becézett Lelkes Lágyó egyetlen feladata, hogy a lajtosapáti kettes munkabarakkot egy éven belül feljuttassa a szlovák első ligába, és a rákövetkező évben pedig elhódítsák a Bajnokok Ligájának kupáját. Az edző úrral és a csapat elnökével készítettünk riportot.

Elnök úr, úgy tudom, hogy nincsenek valami rózsás kapcsolatai a felvidéki médiával. Az Új Szóban például arról hallani, hogy a múltkori szerdahelyi grillezésnél csúnyán leégette magát.
Sajnos sosem értettem az emberekhez és a médiához, ezért is szerződtettem le Dr. Lelkes Lágyó urat, aki amellett hogy a világ három legjobb edzője (a brazilok már legalább hatszor nyertek volna Európa-bajnokságot, ha ő edzi őket), a médiával is csodálatos kapcsolatai vannak (mivel jópárszor már sikerült bokán rúgnia az Új Szó sportrovatvezetőjét, Harmatgyenge Jóska Bélát). Aki javára legyen mondva, hogy nevével ellentétben állja a sarat, és a kirúgásai igencsak veszélyesek. Főleg azok, amelyek az alkalmazottait érintik.

Egyébként hogyan jutott el ön ahhoz a gondolathoz, hogy a lajtosapáti kettes munkabarakkból világszínvonalú csapatot alkosson?
Régi gyerekkori vágyam volt, hogy valamit tegyek a felvidékért. És mivel a foci igencsak közel áll hozzám, meg ha ránézek este az asszonyra, akkor mindig az jut róla az eszembe, ez magától értetődő volt. A focit meg amúgy is mindenki szereti és műveli, hisz mindenki előtt ismert az a dakota közmondás, miszerint „addig jár a korsó a kútra, amíg focilabda nem lesz belőle“.

Úgy hallottuk, hogy tervben van egy 520 ezres stadion is? Miért kell ekkora?
Hát, hogy mindenki kényelmesen elférjen.

Milyen játékosokból áll a csapat?
Erre a kérdésre Dr. Lelkes Lágyó edző úr tud a legjobban válaszolni, hisz ő állította össze a csapatot.

Nos, edző úr?
Köszönöm a szót. Asszem nem árulok el nagy titkot, ha bejelentem, hogy első lépésként leigazoltuk a Premiership hatszorosan kitüntetett gyepmesterét, Sir John Cannabist, aki nagyon ért a füvekhez. Az ő szerepe kulcsfontosságú lesz a csapat teljesítménye szempontjából. A másik nagy név a csapatban Gesus Tockar Béla, a Blackburn cserejátékosa, volt vietnami harcos, marcelházai bevándorló. Ő lesz a csapat motorja. A kondícióján már elkezdett keményen dolgozni. Már csak a nőkről és az alkoholról kell leszoknia. Előretolt csatár szerepkörben pedig a szécsenkei Bartos-ikrek szerepelnek, akiknek kulcsfontosságuk lesz a tömegverekedéseknél. Középpályára sikerült leszerződtetni egy argentin világklasszis-utánzatot. A nevét még nem árulhatom el, csak annyit mondhatok róla, hogy király üzletet sikerült nyélbeütnünk. A középpálya másik szélén egy sellyei erősítés, Nagykéri Béla. Egyetlen hátránya, hogy havas lejtőn lefele gyorsabban mozog. Majd az elnökúrral igyekszünk lejtőre építeni a stadiont. Legrosszabb esetben én is beállhatok a csapatba, hogy mégiscsak legyen valaki a pályán, aki focizni is tud. Érdemes persze még megemlíteni, hogy az egyik titkosfegyverünk a német keresztény leányanyák kedvence: Bréma Jürgen. Az ő feladata a lányok becserkészése lesz. Persze, hogy minden meccsünk győzelemmel végződjön, kulcsszerep hárul nemcsak Hoffenheim Béla elnök úrra, hanem a csapat főszponzorára, a Strassburgból visszatért Besenyei Golha Péterre is, aki a bírókat fogja pénzelni. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy egy nyomtatóval és 5 labdával nem sokra megy a csapat.

És ki lesz a kapuban?
A kapuba a Barcelona cserekapusát szerződtettük le, Traktoros Mózes Bélát. A nevéből is sejthetjük, hogy kapusposzton már szerzett némi tapasztalatot a Jéerdében. Reméljük, hogy nem csak a vizen tud járni.

Hogyan néz ki egy világszínvonalú csapat edzésterve?

Az első alapozás már megvolt a február 13-ikai diákbálban, ami egyben az elnökké választási kampányom első állomása is volt. Igaz ugyan, hogy csak a csapat fele volt jelen, de a többiek majd minden bizonnyal bepótolják a lemaradásukat. Azt kell hogy mondjam, nagyon megerőltető tempót diktáltak a fiúk, és igencsak nehéz volt tartani velük az iramot. De amint látom, motivációban nincs hiány, és ezzel az erővel bármilyen cél elérésére képesek vagyunk.