Futottak még

„Hát, már Dévénybe sem volt rövid az út – mégha odafelé busz is szállított. Pontban tízkor nekivágtunk mind a 2900-an – köztük a Körkép háromtagú különítménye, hogy az áprilisi kánikulában leküzdjük a 11625m-t. Tibi kolléga a lámpaoszlopokat kerülgetve verekedte magát előre, de kesőbb úgy látta, hogy ott elöl kicsi a valószínűsége, hogy női társaságba botlik, ezért – okosan - térd- és vizeletvisszatartási problémákra hivatkozva féltávon visszaesett. Nyomkereső a rá jellemző biztonsággal, egyenletesen vette a levegőt, és teljesítve célkitűzését - be is ért a célba. De a jó időhöz ez kevésnek bizonyult. Sör mellett be is vallotta, hogy túlságosan 0:0-ra játszott. Ami - valljuk be - ritkán jön be. Ami engem illet, testi épségemet nem kímélve küzdöttem - másfél perccel meg is javítottam a tavalyi időmet…de a 350 eurós első díj megnyeréséhez még egy kicsit javulnom kell. A rendezvény legnagyobb negatívuma, hogy a szervezők vízzel vártak ránk a célban. Ezért elindultunk másfele pótolni a leadott folyadékot. Délutánra tele volt a város zöldpólós, folyadékpótló, dülöngélő sportemberekkel. Csodálatos volt!”

A fent leírt mondatok Józsi memoárjából kerültek elő. Én azért még a Zsolti nevében is kibővíteném pár megjegyzéssel. Először is a Dévény-Pozsony futóversenyről volt szó, amelyen hárman indultunk a partiból. Az ötletadó és felbujtó Jclayton edzésterve túl erősnek mutatkozott, és ideje előtt kipontozódott. Zsoltit a Józsival ketten szedtük rá taktikusan a Bastion nevezetű vendéglátóipari-egységben, amikor a sör mennyisége túllépte a határértéket. Az edzéstervet Dr. Lelkes Lágyó állította össze, amelyet főleg a légzéstechnikára és a vérnyomás stabilizására („a bor felviszi, a pálinka leviszi, a sör pedig stabilizálja”) alapoztunk. Én személy szerint egész héten csak a vérnyomást próbáltam stabilizálni. Habár az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy egy héttel korábban letekertem egy gyenge 60 km-t, meg előtte azért kocogtam hébe-hóba hetente egy fél órát másnaposan, de az vajmi kevés. A Zsolti is indult egy CSOB-s női stafétában. Gondolom a Józsi vette csak komolyan a felkészülést, mert ő tavaly is volt, és tudta, hogy nem lesz egy leányálom. A Zsoltival mi csak a tudatlanok boldog lelkiismeretével készültünk a versenyre.

A kezdetek

A találkozót az oroszlánszoborhoz beszéltük meg. Nekem mondjuk fogalmam sem volt, hogy hol van az az oroszlánszobor, de amúgy sem lényeges, mert fél óra keresés után kiderült, hogy a szobor már régen nincs a helyén, mert restaurálják. Zsoltinál volt a felszerelés, szóval rá kellett várnunk, ő már a tömeget megelőzve pár nappal korábban protekciós módon megszerezte a pólót és a szükséges hozzátartozókat..Faintos félgatyás idő volt. Csináltunk is pár propagandista képet:

A rajthoz különbuszok szállítottak:

Megérkezésünk után rögtön nekiálltunk átvenni a teóriát:

Amúgy ismeretségben nem volt hiány, én is összefutottam 3 szlovák haverral, Józsi is atvette a teóriát párral, meg a Zsoltinak is akadtak ismerősei az indulók között. Nagy parti volt. Itt van még pár propagandakép indulás előtt:

A futás

A startnál természetesen tömegnyomor volt. A teória az volt, hogy egyszerre elindulunk, aztán mindenki futja a saját tempóját. Vagyis, hogy „taktikázunk”. Hát, én is próbáltam a tömegben maradni, de nem sikerült. Az első hat kilométeren kegyetlen gyilkos tempót diktáltam (a Zsolti csak a „0-0-ra játszott”, Józsinak meg több esze volt, mint pl. nekem). A féltávot teljesítettem 23 perc alatt, Józsinak 24-25 perc, Zsoltinak 33 perc környékén volt az ideje. No, legalább tudom, hogy 6-8 kilométerre elég tűrhető kondícióval rendelkezem;) Kb. a hetedik kilométernél fogott be a Józsi. Nem csak az ő, hanem az én legnagyobb meglepetésemre is. El is dumálgattunk lajtosan, hogy a térdeim kivannak, meg a csibéknek is dobni kellene, meg sörre se lenne hülyeség megállni, meg ilyen hasonlók. Miután a Józsi elhúzott mellettem, cseppet vissza is esett a motiváció, mert szerettem volna lefutni a gyereket. De hát ezt dobta a gép. Ekkor már megengedtem magamnak azt a luxust is, hogy leálljak az út mellé könnyíteni magamon (lehet, hogy nem kellett volna bedobni egy Redbullt és egy liter vizet indulás előtt;). Szerintem vesztettem vagy 2 percet, és a mezőny fele is elhúzott mellettem, amíg meglocsoltam az útmenti fákat. Szerintem én voltam az egyetlen, aki könnyített magán a verseny alatt, de ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Az érzés mindenesetre mindenért kárpótolt. Az erőmöt már csak a cél előtti sprintre összpontosítottam. Csak úgy stílusosan. Nincsen annál nagyobb élvezet, mint amikor az ember 12 kilométer után még sprintel egy 100 métert a célba éréskor. Az utolsó százon viccen kívül 15-20 embert előztem meg. Nagyon nagy stíl volt. Az emberek csak néztek, mint a moziban. A fiúk kérdezték aztán a verseny után, hogy mennyi volt az időm. De fogalmam sem volt, mert abszolút nem néztem az órát. Itt csak a stíluson volt a hangsúly. Meg ha az ember elmegy dobni a csibéknek féltávon, abból már jó idő nem lehet;) De én is meglepődtem, mert még simán befutottam 1 óra alatt. A hivatalos végeredmény:

Józsi, 333.hely, 00:53:09.4
Tibi, 565.hely, 00:56:28.9
Zsolti, 1292.hely, 1.09:23.3

A Zsolti aztán verseny végén megtudta, hogy még Monika Beňová is rávert vagy öt percet, szóval megvan neki a jövő évi motiváció. Én ezzel az idővel elégedett vagyok. Első nekifutásra szép eredmény. Legalább az vigasztal egy cseppet, hogy felkészülés és edzés nélkül 281 női induló közül csak 31-en előztek meg:) A Zsoltit mondjuk többen. Ez még jobban vigasztal;) Mentségére legyen mondva, hogy még nem futott ekkora távolságot, és a Józsival csak nagy nehezen szedtük rá az indulásra, de asszem nem bánta meg. Minden induló és célba érkezett egyén csupa kellemes élménnyel távozott. Mert a cél elérése volt a lényeg, és nem az idő. Az időn már csak javítani lehet. De hobbifutóknak kondi nélkül ez egy csodálatos eredmény. A célbaérés utáni pillanatfelvételek:

A célbaérésünkkor sajnos a legnagyobb megrökönyödésünkre a szervezők csupán ásványvízzel vártak. Hiteles információink szerint a múlt évi futáskor sört kaptak a célbaérők. A bandát szerintem csak ez motiválta. Mélységesen csalódtunk a szervezőkben. De nem estünk kétségbe, és igaz ugyan, hogy a versenynek már fél tizenkettőkör vége volt, de délután négykor még vígan sereztünk, és vettük át a teóriát a futásról és az élet más apró örömeiről. Abban megegyzetünk, hogy jövőre ugyanitt ugyanekkor, és még rábeszélünk pár emberkét az indulásra. Hisz sosem az eredményen van a lényeg, hanem a részvételen. Csodálatos kis nap volt.

Az elnökválasztási kampány tetőzik: Újra előkerült a magyar kártya!

A tegnapi JOJ televízióban lejátszódott vitaműsorban, ahol már csak a két talpon maradt elnökjelölt: Ivan Gašparovič és Iveta Radičová mérette össze intellektuális tudását, hogy melyikük lenne kettőjük közül az ideális elnökjelölt, újra előkerült a magyar kártya. A körkép csapata is jelen volt, hogy hiteles beszámolót nyújtsunk azoknak az olvasóknak, akik a szombati „Föld órája” nevű akció után még mindig nem kapcsolták be a tévét, és ezért tehát a vitaműsor után riportot készítettünk számukra a két jelölttel. Először Gašparovič elnök urat kérdeztük meg.

Elnök úr, hogyan került elő a magyar kártya?
Először is szeretném elmondani a polgároknak, hogy a Slovan kiesése óta mély depresszióban vagyok, de reméljük, hogy ez a természeti csapás nem befolyásolja majd a népszerűségemet. A magyar kártyát Radičová asszony hozta először szóba, amikor lepaktált az MKP-val (a Magyar Kártya Pártjával, Strana Maďarskej Karty, szerk. megj.)

De megbízható szemtanúk szerint az ön zsebéből került elő!
Nos, igen. Mivel nálam mindig van magyar kártya. Gyerekkorom legkedvesebb játékszere volt, és mindig szeretek vele játszadozni. A snapszer az egyik legkedvesebb játékom, mert ott nem mindegy, hogy milyen lappal kezd az ember, és nagyon kell figyelni a lapjárást. Legalább annyira, mint közúton a radarokat.

A snapszer az ugye a 66?
Igen. De nem összekeverendő a 69-cel, amit ugye kocsmai asztalon is lehet játszani, de többnyire intim hálószobákban szoktak, és persze speciális magyar kártya szükségeltetik hozzá. Visa vagy Visa Electron.

Ön milyen ellenfélnek találta Radičová asszonyt?
Még kezdő a magyar kártyában. Az igaz ugyan, hogy ő is nagyon összetudja keverni a lapokat, de az osztáshoz nem ért. A jó lapjárás az osztó könyök- és csuklómozdulatain múlik. Ezért az autóversenyzésben és magányos éjszakákon szerzett tapasztalataim ilyenkor felértékelődnek.

Hogyhogy?
Hát természetesen nem mindegy, hogy hogyan veszünk be egy kanyart a kocsmában.

Radičová asszony, önt nem lepte meg, amikor Gašparovič úr előhúzta a magyar kártyát?
Nem, számítottam rá. Ő mindig ilyen kis kópé, hogy a legváratlanabb helyzetekben húzza elő.

Akkor gondolom kellőképpen fel volt rá készülve?
Igen. A kürti szőlőhegyen szerzett tapasztalataim elégségesnek bizonyultak hozzá, hogy méltó ellenfele legyek Gašparovič úrnak. Ott felkészítettek nemcsak a snapszer, hanem a máriás, vagy magyarosan az ulti szabályaira is. Az a játék cseppet jobban tetszik, mert ott kis lapokkal is nagyobb esélyem van nyerni. Míg a snapszerban Gašparovič elnök úr rendelkezik egy utcahossz előnnyel, mert ott a disznók többet érnek.

Aha. És azt tudta, hogy a magyar kártya valójában sváci?

Mármint, hogy Svájc is hasonló gondokkal küzd, mint Szlovákia? Nem. Nem tudtam. De ha Svájc is a magyar kártya lévén ért el olyan szintet, amilyen jelenleg van, akkor elég szép jövő elé néz Szlovákia.

Év végi összefoglaló

Ez a bejegyzés a körkép.sk-ra készült. Szóval rövidpórázra fogtam magam, és egy komoly írásban próbáltam összefoglalni a 2008-as év eseményeit. Asszem nem sikerült valami rózsásan;-) Ha széjjelszaladja magát a netem odahaza, akkor szilveszterig a Körképre is van esélye felkerülni. Addig is jó szórakozást és BÚÉK mindenkinek!

************************************************

ffff fffff ff Vajon milyen volt az óév? Erre a kérdésre kerestük a választ. Először megkérdeztük Blökit, a jegesmedvénket:

Szerintem azért ennyire nem volt vészes a dolog, hisz barátok közt izgulhattuk végig az Európa-bajnokságot:

... és elkaptunk egy-két olimpiai közvetítést is:
















A kínaiak kitettek magukért, ami a szervezést és az előkészületeket illeti. Igyekezték elsajátítani az angol nyelvet, és az üzletek nevét is lefordították angolra. De ez nem mindig sikerült a legtökéletesebben:




















Pedig csak rossz módszerét választották a nyelvtanulásnak. Egy cseh kutatóközpont korszakalkótó módszert dolgozott ki a gyors és effektív angol nyelv elsajátítása érdekében az egész világon ismert kitűnő lektorok segítségével:

ffff fffff fffffffffffffffff fffffffffff ffffffffffffff ffff fffffffff ffffff f fffffffffff fffff Az olimpiai egyik sztárja minden kétséget kizáróan Májkl Felszp volt:

Voltak azért negatív pillanatai is az évnek. Főleg a szüret utáni időszak, amikor a burcsák még nem forrott ki kellőképpen. Gondoljunk csak a „Nagy Világválságra” elkeresztelt események sorozatára, amikor hatszorosára növekedtek a bevételek a londoni kocsmákban. Sajnos sokan vesztették el munkahelyüket és pénzük egy részét. Hogy a jövőben ilyen veszteségeket megússzunk, a megspórolt pénzünket a leges-legjobb helyre fektessük:
























De hogy megelőzzük a problémákat, legyünk állandóan tettrekészek és képezzük magunkat új mesterségek kitanulásával:





















Az év másik negatív élménye, hogy álltílólag sok helyen újra előkerültek a régi szakácskönyvek:

fffff fffffffffffffffffff fffff ffffffffff fffff ffff fffffff fffff ffff ffff ffff A kormány legnagyobb problémáját mégsem ez, hanem az új tankkönyvek jelentették:

A változás szele hozzánk is elért. Beléptünk a Schengen-i övezetbe és január 1-jétől véglegesen könnyes búcsút mondhatunk a koronának:























A korona/euró kurzust augusztusban hagyták jóvá az istenek. Az ügyesebbek éltek is a lehetőséggel:

„Meníme menu, nie cenu!“ – Ez volt a szlovák kormány reklámkampányának főmondata:



























A másik nagy változás, amely szintén vár ránk és amelyet nem kerülhetünk ki, az az új közlekedési szabályzat. Ne lepődjünk meg tehát, ha új közlekedési táblákba botlunk:

fffffff ffffffffffffffff ffffffffffff fffffffffffff ffffffffffff ffffffffff ffff E célból nem árt feleleveníteni az autóiskolában tanultakat sem:

ffffffff ffffffffff ffffff fffffffffffffffffffff ffffffffffffff fffffff fffffff f De aki a következőképpen szerezte a jogosítványát, annak az új közlekedési szabályokkal sem lesz problémája:

... és annak sem, aki nemrég polírozta a karosszériáját:

ffff ffffffff fffff ffffffff ffffffffff ffff f fAz új évben sem szabad elfeledkezni a régi szép hagyományokról. “Akkor iszunk, amikor jól esik.” Tavaly így köszöntötték keleten az új évet:

Az állatkert sem nézett ki jobb állapotban. Blökit szilveszter másnapján kaptuk lencsevégre:

Persze a globális felmelegedésről sem szabad megfeledkezünk, amelynek kézzel fogható jeleit már ma is tapasztaljuk:

De tekintsünk mindig pozitívan a jövőbe:

ffff fffffffffff ffffffff fffffff fffffffff ffffffff ffff ffff ... és minnél alaposabban készüljünk fel a gazdasági válság következményeire:





















Kellemes és boldog új évet mindenkinek!