Ivan Szomjaska és a pálinkafőzés rejtelmei

Ki ne ismerné, azt a híres dakota anekdotát, amelyben hosszú távollét után hazanéz a család fősulis gyermeke, és a kivételes alkalomból az édesanya egy tyúkot vág le neki. A párbeszéd, ami az édasanya és a fősulis fiú között zajlik le példaértékű. Édesanya: „Fiam, levágtam egy tyúkot a tiszteletedre. Mit főzzek belőle?“ „Pálinkát, idesanyám!“

Félre téve a viccet, volt idő, amikor még mi is fősulisok voltunk. Habár így visszagondolva, elég nagy vicc volt az egész. Bronz-kor. Nevezzük így. Akkoriban, még a 60-as években, mint a Mák felelősségteljes rovatvezetője vettem a fáradtságot és felkerestem a környék legismertebb és legnagyobb tudású mesterét, Ivan Szomjaskát, hogy fedje fel előttünk a pálinkafőzés rejtelmeit. Erről szól a következő írásom:

- Az élet kemény, mint a dinoszaurusz szar,- kezdi meg a felvilágosítást a mester, aztán mint derült égből a ruszki műhold terem a kezében egy literes üveg, amellyel megkínálja a ház vendégét, azaz engem.- Igyá, látom száraz vagy, mint a hóhér szeme!

Én persze köszönöm és mondom, nem lehet, autóval vagyok. Aszongya:

- Olyan ninccs!!! Akkor látott ez a falu zsernyákot, amikor Baumgartner kockás zászlót!

Ez az érv mindenesetre meggyőzött és ha nem is vagyok egy megrögzött pálinkafogyasztó, azért csak legyűrtem, mint Terminátor a gépolajat.

- Én megjósoltam, hogy ez lesz belőle, - tört hirtelen a szobába a szülői felhozatal anyai ága. – Az én kis Ivánkám sosem akart tanulni, azt mondogatta, hogy az iskola nem kocsma, hogy mindennap látogassa. Mindig részegen jött haza. És most nézze meg!

- Nem tudom, min csodálkozik az anyuka, a kocsmábú csak azok gyünnek ki józanú, akik ott dógoznak. Tuggya, riporter úr, kutyábú nem lesz szalmonella....Amúgy meg az vesse rám az első követ, aki maszületett bárlány. No, anyuka, tegye má’ hasznossá magát. Hozzon fel egy üvegge‘ a pincébű!

A kezdetleges sikertelenség és egy-két félrecsúszott pohárköszöntő után aztán mégiscsak sikerült rávennem Szomjaska urat, hogy mesélje el, hogyan kezdődött ez a nagy szerelem közte és a pálinkafőzés között.

- Tuggya a görcs,- feleli.- Az úgy vót, hogy egy napon a nagyfater Don-kanyart is megjárt kisüstyéve’ összefutott a tekintetem...márhogy újságba illően fejezzem ki magam. Oszt míne. Hát így... Akkortájt júniusban olyan herehervasztó meleg vót, hogy a nagymuter oszlásnak indút. Nem vót, aki befőzze a gyümőcsöket. Gondótam egy meredeket, mert én ilyet is tudok, oszt kifőztem mindet. Életembe‘ akkor dógoztam először eccerre nyóc órát. Meg is látszott kérem az eredmínye!

- És hogyan sikerült? – kérdeztem a mester, mire ő úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, az eszéért szeretem Pamela Andersont.

- Öcsém! Még aznap úgy e’tűnt bennem, mint Ciccolinában az óriáskígyó! Máskülönben ismered a mondást: „Ha nem tudsz fölérni a konkurenciáhó, akkor tegyed tönkre.“ Én is azon munkálkodtam akkoriban. Igyekesztem mindenki tartálékát fölemészteni mikor milyen sikerre’, valamikor csak másodcorra sikerűt. A múltkor, mikor 50°-os házipálesszal csúsztattam le a csilibabot, szerintem közel állt a bélésem az öngyulladáshó. De rólam, hál’ az égnek, úgy pereg le a másnaposság, mint gumicsizmáról az ökörhugy.

- És, ha megengedi egy kérdés erejéig, miből érdemes egyáltalán pálinkát főzni?

- Hm...Te, figyeljé má‘. A mútkor is volt nálam egy riporter, az is ilyen hülyéket kérdezett, és úgy beszédültem tőle, hogy aznap már innom sem kellett. Most is közel állok hozzá.... A pálinka nem olyan, mint a bor, hogy bármibű lehet csinálni. Sokéves tapasztalat kell hozzá. De akinek az nincs meg, annak elég egy üst is... No igyá még! De oszt hazafele nemhogy szítkapod a biciglitárolóm!

Ortodox húsvét Göröben

2007-ben abban a szerencsében volt részem, hogy résztvehet-tem a görög húsvéti ünnepeken, és megcsodálhattam annak minden varázslatos pillanatát. Még itt az elején érdemes leszögezni, hogy az ortodox világban a húsvét az év legjelentősebb vallási ünnepe, és ezt tükrözik a történések is. A csendes katolikus, protestáns világ hagyományos húsvéti szokásait felváltják a hangosabb és látványosabb megmozdulások. 2007-ben nálunk március 23-a környékén voltak a húsvéti ünnepek, míg az ortodox hívők április 27-én ünneplték. Ebben a cikkben az ottszerzett élményeimről ismertetem meg a lelkes olvasókat.

Panaglia. Így hívták a falut, ahol az ünnepeket töltöttem. Nem csoda, ha elsőre senkinek sem mond semmit, mivel elég picinyke falucska Evia szigetén, távol Athén zajos központjától valahol az Égei-tengeren. A lakosság télen 40 fő, nyáron felkúszik 1000-re, tavasszal meg gondolom a kettő átlaga. Egyik görög ismerősöm meghívására mentem (tanár a TEI Pireus egyetemen). Ő mondta, hogyha nincs jobb programom hétvégére, akkor töltsem vele és a családjával az ünnepeket.

Pár közeli kép a faluról és a környékről:

Ha már a környékről beszélek, akkor érdemes egy mondat erejéig megemlíteni, hogy rengeteg görög szigeten szélerőművekkel biztosítják a részbeli energiaellátást. És a legtöbb helyen ivóvízhiánnyal szenvednek, amit úgy próbálnak megoldani, hogy ivóvizet szállító tartályhajók járnak a szárazföld és a szigetek között. De ennyit a globális problémákról. Itt van még egy távoli kép a szélerőművekről a dombtetőn:

Voltam már magyar, cseh, szlovák, most meg csak egyszerűen „amerikánosz” vagyok. Legalábbis így szólítanak a helyiek a hátam mögött. Panaglia kellemes kis elrejtett falucska hegyekkel körbevéve egy csodálatos öböl partján. Az öböl a 2.vh alatt német tengeralattjárók bázisa volt, mélysége meghaladja a 100 métert. A szállásom Panosz ismerősének „hoteljában” volt elég jól szituált helyen: mellette a kocsma, az ajtó előtt 20 méterre a tenger. Szóval elvileg az ablakból is bele lehetett volna ugorni a tengerbe egy jó kis nekifutással. Panoszék „hétvégi” háza, ahol többnyire a teóriát vettük át, meg a test energiakészleteit és folyadékhiányát pótoltuk, az is ott volt egyperces gyaloglótávolságon belül.

Még mielőtt rátérnék a húsvéti szokásokra, csak megemlítek egy kellemes pillanatot. Mindjárt az első nap, ahogy szoktam, feltérképeztem a terepet. Épp az ismerősöm házát fotóztam messziről, amikor a hátam mögött elment két lengyel nőszemély, és kuncogva megjegyezték, hogy inkább őket fényképezhetném, mint a házat. Én persze rögtön hátrafordultam egy James Bond-os két vállra fektető mosollyal (vagyis akkor azt hittem, hogy az volt, de most már tudom, hogy még gyakorolnom kell), hogy: „Dobre... odkiaľ ste?” (márhogy elindítsam valamerre a kommunikációt, bár szivem szerint inkább azt mondtam volna, hogy „Dobre... ale bez šiat”). De valami elvont népség lehetett, mert egy csapolt sörrel jobban el lehetett kommunikálni, mint velük (a csapolt sör legalább néha visszaböfög). Másnap korareggel is láttam őket messziről, amikor slapkiban, fürdőgatyában, halászsapkával a fejemen, meg egy hanyagul átdobott törülközővel a vállamon kicammogtam a szállásról a partra azzal a céllal, hogy meglubickolok egy cseppet a tengerben. Az ablakból faintos szép napos idő volt, noha a tenger már nem volt olyan tükörsima, mint előző nap; eléggé felkorbácsolta a szél. Az alvászavarokkal küszködő helyiek jó melegen voltak felöltözve: hosszú nadrág, pulóver, kabát, némelyikükön sapka. Szóval cseppet kilógtam a sorból. Habár az is igaz, hogy lehetett vagy 10 fok. Summa summárum: faintos strandidő volt. A tenger vize tökéletes volt, öt centis, kb. ilyen hőfokon szeretem a sört is inni.

De hogy a húsvétról is ejtsünk már pár mondatot: szóval az ortodox világban ez a legfőbb vallásos ünnep; előrébb van még a karácsonynál is. Ottlétem alatt háromszor voltam templomban „szentmisén”. A legközelebbi templom a szomszéd faluban volt - autóval 10, gyalogosan 40 perc távolságra. Aki még nem volt ortodox templomban, az mindenképp írja be a naptárába. Pl. tippnek ajánlhatom Miskolcot; ott található Közép-Európa egyik legnagyobb ortodox temploma faintos kis múzeummal. Az én templomom mondjuk idillikusabb volt, meg egy cseppet kisebb is, mert így utólag visszaemlékezve az emberek többsége csupán kívülről gyönyörködhetett benne.

A húsvét, akárcsak nálunk, a nagycsütörtökkel kezdődik. Az e napi misén a hivők virágot hintenek a keresztre feszített Jézus körbehordozott képmására, ezzel fejezve ki a majdani feltámadásába vetett reményüket. Mivel ekkortájt már virágokkal telik a görög mezők, nem probléma teljes pompába öltöztetni a templomokat. Ők is ugyanezt teszik. Csodálatos látványt nyújtanak. Ugyanez vonatkozik Jézus „halotti ágyára“ is, amelyet szintén virágokkal díszítenek, és amelyet húsvéti körmenet alkalmával keresztülcipelnek a falun/városon a pénteki szentmise után. Ilyem szép kis hangulatos utcácskákban tekeregtünk (asszem ez a főutca volt):

A mi körmenetünk a falu „főterén” végződött (három-négy utca kereszteződésében), ahol már elő volt készítve a Júdás, meg pár liter benzin, hogy ne akadozzon az események menete. Szóval a nap fénypontja (már ideje volt, mert 3 órás „szentmise” meg körmenet után az ember igencsak megszomjazik) épp az a momentum volt, amikor lángra lobbantották a Júdásnak öltöztett bábfigurát. A szervezőket dicséret illeti (persze ha leszámítjuk a csapolók hiányát), mert amerikai filmekben nem látni akkora látványvilágot, amekkorát ezek produkáltak.

Jézus halotti ágya a háttérben pislákoló Júdással:

Júdás még frissen és egészségesen a délutáni órákban:

Még egy-két kép az egő Júdásról... Kedvem lett volna elővenni a szalonnát meg a kisbicskát.



A harmadnap, azaz szombat, a feltámádás ünnepe. Nálunk karácsonykor van az „éjféli mise”, ott húsvétkor. Csak annyi különbséggel, hogy nálunk a magukat kereszténynek vallók elenyésző hányada megy akkor a templomba, míg Görögben még a halotti ágyukból is felkelnek páran, hogy részt vehessenek rajta. A legtöbb ember kezében ott van a még meg nem gyújtott félméteres gyertya, a „lámbádá”, amelynek szerepe, hogy az örök világosságot jelképezve égjenek a kezekben a mise alatt. Nekem is volt egy. A láng, amellyel meggyújtják őket, egyenesen Jeruzsálemből érezik. Asszem örök emlékként marad meg emlékezetemben, mert elég csunya foltot hagyott a kabátomon.

A templomból aztán a gyertyák meggyújtása után kimentünk a főtérre, ahol továb folytatódott a ceremónia (még a szenttartás részeként). Éjfélkor megkondultak a harangok, petárdák repkedtek mindenfele (nem tudom ki volt az, de 10 pontos dobás volt, amikor a „pap” és „kántálók” közelében robbantott fel egy sorozat), aztán „Christus Anesti!” (Krisztus feltámadott!) éljenzéssel kölcsönösen köszöntöttük meg csókolgattuk egymást. Ha előre ismertem volna a forgatókönyvet, akkor jobban helyezkedek, mert a fehérnép közül csupán az idősebb korosztályhoz volt szerencsém. Mármint ami a csókolgatást illeti. Az éjfeli mise után aztán a jónép hazamegy lakmározni. Ekkor kezdődik csak a hepaj. Mink már a mise előtt letudtuk ezt a kötelezettségünket (az egyik vendéglátóm egészségügyi problémája miatt), de belegondolni is szörnyű, hogy hajnali kettőkör (én momentán akkor értem haza) még nekilátnak lakmározni és mulatozni az emberek reggelig..Vasárnap a báránysütés a hivatalos húsvéti szokás. Az emberek kimennek a természetbe, vagy otthon a kertben megrakják tüzet, aztán így lajtosan elvannak. Mink is (én meg Panosz), míg a többiek a lóbőrt húzták, meg is álltunk egy tengeralattelhárító-kommandósok által sütött bárány mellett. Nem ismertük őket, de hát sosem jelentett számunkra problémát édesanyánk intő mondatai ellenére szóbaelegyedni idegen emberekkel. Beöntöttek egy két pohárkával, aztán mingyárt szélesebben mosolyogtunk. Nagy parti volt.

Persze voltak olyanok is, akiknek már motorizált sütőjük volt. Mondjuk annak is meg van az előnye, de nem valami stílusos, és szerintem a birka sem ízlik olyan tökéletesen, mintha kézzel forgatnánk az izzó parázs fölött órákon keresztül 50 literes boroshordó társaságában, meg persze lajtos szöveggel és jó kis társasággal.

A motorizált konkurencia:
Nem minden birka került az áldozati asztalra. Voltak olyanok is, akik nem bírták az április napsütést és árnyékba menekültek:

Húsvéti ünnepek alatt Göröghonban így néz ki a „tojásos kenyér”:

Másik érdekes szokás a piros tojáshoz kötödik, amelyet (most így hirtelen nem tudom mellik nap) az ünnepi ebéd előtt vagy talán szoktak osztogatni a család tagjainak, és boldog ünnepeket kívánva mindenki a saját tojását a mások tojásához veri, és ha nem törik össze a tojás, akkor az azt jelenti, hogy egész évben egészséges lesz az illető.

Itt van pár pirostojás, meg tipikus görög édességek: (ez a kép már az athéni szobábom készült, a borosüveg mondjuk nem édesség, de le volt szállítva aprópénzre, aztán vettem is a raktárra nyolc üveggel belőle:

Még a szigeten az ismerősöm házában akadt meg a szemem egy üvegen magyar felirattal: „Különleges... blablabla.... minőségét korlátlan ideig megőrzi”. Le is teszteltük, hogy tényleg igaz-e a ráírt szöveg;)

Még egy-két tájkép ínyenceknek:

Készül az ünnepi ebéd:

Kikötőben hazafele ( ill. Athénba). Szép kis három nap volt.

Futottak még

„Hát, már Dévénybe sem volt rövid az út – mégha odafelé busz is szállított. Pontban tízkor nekivágtunk mind a 2900-an – köztük a Körkép háromtagú különítménye, hogy az áprilisi kánikulában leküzdjük a 11625m-t. Tibi kolléga a lámpaoszlopokat kerülgetve verekedte magát előre, de kesőbb úgy látta, hogy ott elöl kicsi a valószínűsége, hogy női társaságba botlik, ezért – okosan - térd- és vizeletvisszatartási problémákra hivatkozva féltávon visszaesett. Nyomkereső a rá jellemző biztonsággal, egyenletesen vette a levegőt, és teljesítve célkitűzését - be is ért a célba. De a jó időhöz ez kevésnek bizonyult. Sör mellett be is vallotta, hogy túlságosan 0:0-ra játszott. Ami - valljuk be - ritkán jön be. Ami engem illet, testi épségemet nem kímélve küzdöttem - másfél perccel meg is javítottam a tavalyi időmet…de a 350 eurós első díj megnyeréséhez még egy kicsit javulnom kell. A rendezvény legnagyobb negatívuma, hogy a szervezők vízzel vártak ránk a célban. Ezért elindultunk másfele pótolni a leadott folyadékot. Délutánra tele volt a város zöldpólós, folyadékpótló, dülöngélő sportemberekkel. Csodálatos volt!”

A fent leírt mondatok Józsi memoárjából kerültek elő. Én azért még a Zsolti nevében is kibővíteném pár megjegyzéssel. Először is a Dévény-Pozsony futóversenyről volt szó, amelyen hárman indultunk a partiból. Az ötletadó és felbujtó Jclayton edzésterve túl erősnek mutatkozott, és ideje előtt kipontozódott. Zsoltit a Józsival ketten szedtük rá taktikusan a Bastion nevezetű vendéglátóipari-egységben, amikor a sör mennyisége túllépte a határértéket. Az edzéstervet Dr. Lelkes Lágyó állította össze, amelyet főleg a légzéstechnikára és a vérnyomás stabilizására („a bor felviszi, a pálinka leviszi, a sör pedig stabilizálja”) alapoztunk. Én személy szerint egész héten csak a vérnyomást próbáltam stabilizálni. Habár az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy egy héttel korábban letekertem egy gyenge 60 km-t, meg előtte azért kocogtam hébe-hóba hetente egy fél órát másnaposan, de az vajmi kevés. A Zsolti is indult egy CSOB-s női stafétában. Gondolom a Józsi vette csak komolyan a felkészülést, mert ő tavaly is volt, és tudta, hogy nem lesz egy leányálom. A Zsoltival mi csak a tudatlanok boldog lelkiismeretével készültünk a versenyre.

A kezdetek

A találkozót az oroszlánszoborhoz beszéltük meg. Nekem mondjuk fogalmam sem volt, hogy hol van az az oroszlánszobor, de amúgy sem lényeges, mert fél óra keresés után kiderült, hogy a szobor már régen nincs a helyén, mert restaurálják. Zsoltinál volt a felszerelés, szóval rá kellett várnunk, ő már a tömeget megelőzve pár nappal korábban protekciós módon megszerezte a pólót és a szükséges hozzátartozókat..Faintos félgatyás idő volt. Csináltunk is pár propagandista képet:

A rajthoz különbuszok szállítottak:

Megérkezésünk után rögtön nekiálltunk átvenni a teóriát:

Amúgy ismeretségben nem volt hiány, én is összefutottam 3 szlovák haverral, Józsi is atvette a teóriát párral, meg a Zsoltinak is akadtak ismerősei az indulók között. Nagy parti volt. Itt van még pár propagandakép indulás előtt:

A futás

A startnál természetesen tömegnyomor volt. A teória az volt, hogy egyszerre elindulunk, aztán mindenki futja a saját tempóját. Vagyis, hogy „taktikázunk”. Hát, én is próbáltam a tömegben maradni, de nem sikerült. Az első hat kilométeren kegyetlen gyilkos tempót diktáltam (a Zsolti csak a „0-0-ra játszott”, Józsinak meg több esze volt, mint pl. nekem). A féltávot teljesítettem 23 perc alatt, Józsinak 24-25 perc, Zsoltinak 33 perc környékén volt az ideje. No, legalább tudom, hogy 6-8 kilométerre elég tűrhető kondícióval rendelkezem;) Kb. a hetedik kilométernél fogott be a Józsi. Nem csak az ő, hanem az én legnagyobb meglepetésemre is. El is dumálgattunk lajtosan, hogy a térdeim kivannak, meg a csibéknek is dobni kellene, meg sörre se lenne hülyeség megállni, meg ilyen hasonlók. Miután a Józsi elhúzott mellettem, cseppet vissza is esett a motiváció, mert szerettem volna lefutni a gyereket. De hát ezt dobta a gép. Ekkor már megengedtem magamnak azt a luxust is, hogy leálljak az út mellé könnyíteni magamon (lehet, hogy nem kellett volna bedobni egy Redbullt és egy liter vizet indulás előtt;). Szerintem vesztettem vagy 2 percet, és a mezőny fele is elhúzott mellettem, amíg meglocsoltam az útmenti fákat. Szerintem én voltam az egyetlen, aki könnyített magán a verseny alatt, de ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Az érzés mindenesetre mindenért kárpótolt. Az erőmöt már csak a cél előtti sprintre összpontosítottam. Csak úgy stílusosan. Nincsen annál nagyobb élvezet, mint amikor az ember 12 kilométer után még sprintel egy 100 métert a célba éréskor. Az utolsó százon viccen kívül 15-20 embert előztem meg. Nagyon nagy stíl volt. Az emberek csak néztek, mint a moziban. A fiúk kérdezték aztán a verseny után, hogy mennyi volt az időm. De fogalmam sem volt, mert abszolút nem néztem az órát. Itt csak a stíluson volt a hangsúly. Meg ha az ember elmegy dobni a csibéknek féltávon, abból már jó idő nem lehet;) De én is meglepődtem, mert még simán befutottam 1 óra alatt. A hivatalos végeredmény:

Józsi, 333.hely, 00:53:09.4
Tibi, 565.hely, 00:56:28.9
Zsolti, 1292.hely, 1.09:23.3

A Zsolti aztán verseny végén megtudta, hogy még Monika Beňová is rávert vagy öt percet, szóval megvan neki a jövő évi motiváció. Én ezzel az idővel elégedett vagyok. Első nekifutásra szép eredmény. Legalább az vigasztal egy cseppet, hogy felkészülés és edzés nélkül 281 női induló közül csak 31-en előztek meg:) A Zsoltit mondjuk többen. Ez még jobban vigasztal;) Mentségére legyen mondva, hogy még nem futott ekkora távolságot, és a Józsival csak nagy nehezen szedtük rá az indulásra, de asszem nem bánta meg. Minden induló és célba érkezett egyén csupa kellemes élménnyel távozott. Mert a cél elérése volt a lényeg, és nem az idő. Az időn már csak javítani lehet. De hobbifutóknak kondi nélkül ez egy csodálatos eredmény. A célbaérés utáni pillanatfelvételek:

A célbaérésünkkor sajnos a legnagyobb megrökönyödésünkre a szervezők csupán ásványvízzel vártak. Hiteles információink szerint a múlt évi futáskor sört kaptak a célbaérők. A bandát szerintem csak ez motiválta. Mélységesen csalódtunk a szervezőkben. De nem estünk kétségbe, és igaz ugyan, hogy a versenynek már fél tizenkettőkör vége volt, de délután négykor még vígan sereztünk, és vettük át a teóriát a futásról és az élet más apró örömeiről. Abban megegyzetünk, hogy jövőre ugyanitt ugyanekkor, és még rábeszélünk pár emberkét az indulásra. Hisz sosem az eredményen van a lényeg, hanem a részvételen. Csodálatos kis nap volt.

Az elnökválasztási kampány tetőzik: Újra előkerült a magyar kártya!

A tegnapi JOJ televízióban lejátszódott vitaműsorban, ahol már csak a két talpon maradt elnökjelölt: Ivan Gašparovič és Iveta Radičová mérette össze intellektuális tudását, hogy melyikük lenne kettőjük közül az ideális elnökjelölt, újra előkerült a magyar kártya. A körkép csapata is jelen volt, hogy hiteles beszámolót nyújtsunk azoknak az olvasóknak, akik a szombati „Föld órája” nevű akció után még mindig nem kapcsolták be a tévét, és ezért tehát a vitaműsor után riportot készítettünk számukra a két jelölttel. Először Gašparovič elnök urat kérdeztük meg.

Elnök úr, hogyan került elő a magyar kártya?
Először is szeretném elmondani a polgároknak, hogy a Slovan kiesése óta mély depresszióban vagyok, de reméljük, hogy ez a természeti csapás nem befolyásolja majd a népszerűségemet. A magyar kártyát Radičová asszony hozta először szóba, amikor lepaktált az MKP-val (a Magyar Kártya Pártjával, Strana Maďarskej Karty, szerk. megj.)

De megbízható szemtanúk szerint az ön zsebéből került elő!
Nos, igen. Mivel nálam mindig van magyar kártya. Gyerekkorom legkedvesebb játékszere volt, és mindig szeretek vele játszadozni. A snapszer az egyik legkedvesebb játékom, mert ott nem mindegy, hogy milyen lappal kezd az ember, és nagyon kell figyelni a lapjárást. Legalább annyira, mint közúton a radarokat.

A snapszer az ugye a 66?
Igen. De nem összekeverendő a 69-cel, amit ugye kocsmai asztalon is lehet játszani, de többnyire intim hálószobákban szoktak, és persze speciális magyar kártya szükségeltetik hozzá. Visa vagy Visa Electron.

Ön milyen ellenfélnek találta Radičová asszonyt?
Még kezdő a magyar kártyában. Az igaz ugyan, hogy ő is nagyon összetudja keverni a lapokat, de az osztáshoz nem ért. A jó lapjárás az osztó könyök- és csuklómozdulatain múlik. Ezért az autóversenyzésben és magányos éjszakákon szerzett tapasztalataim ilyenkor felértékelődnek.

Hogyhogy?
Hát természetesen nem mindegy, hogy hogyan veszünk be egy kanyart a kocsmában.

Radičová asszony, önt nem lepte meg, amikor Gašparovič úr előhúzta a magyar kártyát?
Nem, számítottam rá. Ő mindig ilyen kis kópé, hogy a legváratlanabb helyzetekben húzza elő.

Akkor gondolom kellőképpen fel volt rá készülve?
Igen. A kürti szőlőhegyen szerzett tapasztalataim elégségesnek bizonyultak hozzá, hogy méltó ellenfele legyek Gašparovič úrnak. Ott felkészítettek nemcsak a snapszer, hanem a máriás, vagy magyarosan az ulti szabályaira is. Az a játék cseppet jobban tetszik, mert ott kis lapokkal is nagyobb esélyem van nyerni. Míg a snapszerban Gašparovič elnök úr rendelkezik egy utcahossz előnnyel, mert ott a disznók többet érnek.

Aha. És azt tudta, hogy a magyar kártya valójában sváci?

Mármint, hogy Svájc is hasonló gondokkal küzd, mint Szlovákia? Nem. Nem tudtam. De ha Svájc is a magyar kártya lévén ért el olyan szintet, amilyen jelenleg van, akkor elég szép jövő elé néz Szlovákia.

Fuss, Forrest, Fuss!

Avagy alapozás a Dévény-Pozsony futóversenyre (április 5.)

Ki ne emlékezne a több Oscar-díjat nyert Forrest Gump című filmre, ahol Tom Hanks játszotta a főszerepet, és legemlékezetesebb pillanataira, amelynek az alapját (ha nem számítjuk bele azt az autós szexet, amelyet brutális közbeavatkozással hiúsított meg) a futás képezte. Dr. Lelkes Lágyó is csupa szép emlékekkel emlékezik vissza erre a filmre, mivel a futójelenetekben, kevesen tudják, de ő helyettesítette a főszereplőt. Akkoriban elég jó kondíciónak örvendett, mivel elég sokat futott a lányok után, és még nem ismerte a cseh és belga sereket sem. Mára azonban mindez a múlté. Hiába a maratoni távon szerzett négy világbajnoki cím és három olimpiai aranyérem, az emberek elfelejtették őt. Vagy tegye fel a kezét, aki emlékszik a sikereire!.... Na, ugye.

Nos, Dr. Lelkes Lágyó, a futózseni, a maratoni táv koronázatlan királya, idén április 5-én újra megmutatja a benne kételkedőknek, hogy képes még csodákra. Megpróbálja a lehetetlen, és felkészíti a versenyre a Körkép vegyesfutócsapatát, név szerint Tibit, Józsit, Zsoltit és az idegenlégiós Blackburn Gézát. És megpróbálja a legjobb tudása szerint átadni a fiúknak a lányok után való futás alatt szerzett tapasztalatait a sikeres Dévény-Pozsony táv megtételéhez. Az alábbi beszédtöredékek az első közös edzésükről hangzottak el az edző úr, Dr. Lelkes Lágyó szájából:

„Gyerekek. A sport az egy tiszta játék. Nincs helye benne semmi csalásnak. Szóval Józsikám, kérlek vedd le a talpaidról a sítalpakat, Tibikém, te pedig tedd félre azt a sörösüveget.”

„Ne féljetek. Olyan futózsenit faragok belőletek, hogy ezután állandóan csak a lányok után fogtok futni. Hisz ott az elő bizonyíték! Tom Hanksből a Forrest Gump forgatása alatt egy igazi lúzerből mekkora nőcsábászt faragtam! Azóta csak romantikus filmekbe hívják őt a lányok után szaladgálni!...”

„...Tudom, tudom... Ez jó kérdés volt, Gézukám. Látom, hogy te már edzésben vagy. Aszondod, hogy mit kezdünk majd annyi nővel?...”

„Meghívjuk őket serre???! Na, ne. Ezt meg kimondta?“

„...Ja.... hogy valakinek füzetni is kell.“

„Nos, hogy továbbhaladjunk: a futásnál a legfontosabb a tökéletes légzés. Ki csókolódzott már életében? No, fiúk, azért több jelentkezőt vártam. A következő edzésre mindenki hozzon magának egy lányt, hogy gyakorolhassuk a légzéstechnikát.”

„Nem. A mutert nem lehet.”

„Neeem!!! Több kifogást nem akarok hallani! Hogy akartok így lányok után szaladgálni! Én vagyok az edző, nem?!”

„A második fontos dolog a tökéletes vérnyomás. Ha problémátok akadna, akkor sose feledjétek el: a bor felviszi, a pálinka leviszi, a sör pedig stabilizálja!”

„...A 10-es vagy a 12-es??! ... Ez meg milyen kérdés volt?!...”

„...És cipőtök legalább van?”

„Hétmérföldes?!.... Na ne vicceljünk gyerekek. Kit akartok azzal szájon csókolni?...“

„...Szintén ne feledjétek: azért jó, ha négyhetes zokniban futunk, mert akkor a lányt könnyebben elszédítjük!...“

„...Hogy mit kezdetek egy elszédített lánnyal?! Fiúk, ha má’ legyen egy kis fantáziátok!”

„Meghívjátok serre???!!!!.... Ezt meg megint ki mondta???!!!!...”

„Hogy jobban elszédül tőle?! … Na ne... Ti javíthatalanok vagytok.... És legalább hogy álltok a kondícióval?“

„Micsoda??? Hogy egy ventilátort már felszereltetek a nappaliban?????“

„Hagyjuk. Inkább arra válaszoljatok, hogy ti ezt a futóversenyt tényleg komolyan gondoljátok? Vajon mi motivál titeket?“

„Ja, hogy a haverok egy sörrel fognak várni a célban! Így már érthető. Akkor holnap nekiesünk mégegyszer, és ne felejtsetek el nőt hozni magatokkal! Addig is stabilizáljátok a vérnyomást!“

A legjobb sörreklámok

Az mondjuk nagyon relatív, hogy melyek a legjobb serreklámok, de azok közül, amelyeket hirtelen fel lehet lelni a világhalón, kiválogattam egy 20-as listát, visszafele sorrendben.

20. Akkor kezdjük egy korszakalkotó magyar reklámmal, amely betört a világpiacra.



19. A lista összeállításánal persze nem szabad elfeledkezni a Soproni Ászok négyeséről sem.



18. A kutya az ember legjobb barátja. És ha ehhez még hozzátesszük a sört is, akkor szivet melengető kombinációt kapunk.



17. Nálam csak a 17. helyre került ez az Amstel reklám. Hiába van jó zenéje. (Biztos az Amstel sör miatt fokoztam le ennyire;)



16. Egy haláli Green King Ipa serreklám. Már ittam ilyen fajta sert. Szódavízzel elment



15. Elvont amerikai serreklám a “bud wazzup” szériából. Brutális;)



14. Még egy “bud wazzup”, hogy duplán hasson.



13. És egy paródia a “bud wazzup” szériára.



12. Hogy az angol humor se maradjon ki.



11. Egy örökklasszikus McGaywer video.



10. A finn humor nálam nyerő. Beszorult az első tízbe. Annak ellenére, hogy a sörük csak dupla szódavízzel megy el.



9. Az ausztrál Hahn ser reklámszériájából. Az ausztrálok nagyon értenek a romantikához.



8. Hahn 2.



7. És egy díjnyertes alkotás a Hahn-szériából.



6. Hogy az új-zélandi söröket sem hagyjuk figyelmen kívül:



5. Egy örökklasszikus Tuborg reklám.



4. Negyedik helyre szorult ez a fergeteges alkotás, de csak azért, mert a Guiness egy ihatatlan sör. Fogalmam sincs, hogy mit szeretnek benne az emberek.



És akkor az érmesek:

3. Bronzérmes pozícióban végzett ez a Bergenbier reklám. Még nem ittunk ilyet, de ha ilyen hatása van, akkor nem is szeretném kipróbálni:)



2. Az ezüstérmes a mindennapi szokásos esti családi romantikából merítette az ihletet. Biztos sokaknak nem ismeretlen a téma;)



1. Az elsőhöz pedig szokás szerint nem kell semmi kommentet írni:

jaj... még egy ráadás... erről teljesen megfeledkeztem:

Dr. Lelkes Lágyó, a fociedző 1.

Jól értesült informátoraink szerint a gazdasági krízisen meggazdagodó Hoffenheim Ábrahám Béla időmilliomos a járási harmadosztályban szereplő lajtosapáti kettes munkabarakk focicsapatának elnöke, nem kis ambíciókkal vág neki a tavaszi szezonnak. Az év átigazolása mindenesetre az ő csapata nevéhez fűződik, mivel leigazolta a Real Margit többszörösen kitüntetett fociedzőjét, Dr. Lelkes Lágyót. A fociberkekben csak a „Professzornak” becézett Lelkes Lágyó egyetlen feladata, hogy a lajtosapáti kettes munkabarakkot egy éven belül feljuttassa a szlovák első ligába, és a rákövetkező évben pedig elhódítsák a Bajnokok Ligájának kupáját. Az edző úrral és a csapat elnökével készítettünk riportot.

Elnök úr, úgy tudom, hogy nincsenek valami rózsás kapcsolatai a felvidéki médiával. Az Új Szóban például arról hallani, hogy a múltkori szerdahelyi grillezésnél csúnyán leégette magát.
Sajnos sosem értettem az emberekhez és a médiához, ezért is szerződtettem le Dr. Lelkes Lágyó urat, aki amellett hogy a világ három legjobb edzője (a brazilok már legalább hatszor nyertek volna Európa-bajnokságot, ha ő edzi őket), a médiával is csodálatos kapcsolatai vannak (mivel jópárszor már sikerült bokán rúgnia az Új Szó sportrovatvezetőjét, Harmatgyenge Jóska Bélát). Aki javára legyen mondva, hogy nevével ellentétben állja a sarat, és a kirúgásai igencsak veszélyesek. Főleg azok, amelyek az alkalmazottait érintik.

Egyébként hogyan jutott el ön ahhoz a gondolathoz, hogy a lajtosapáti kettes munkabarakkból világszínvonalú csapatot alkosson?
Régi gyerekkori vágyam volt, hogy valamit tegyek a felvidékért. És mivel a foci igencsak közel áll hozzám, meg ha ránézek este az asszonyra, akkor mindig az jut róla az eszembe, ez magától értetődő volt. A focit meg amúgy is mindenki szereti és műveli, hisz mindenki előtt ismert az a dakota közmondás, miszerint „addig jár a korsó a kútra, amíg focilabda nem lesz belőle“.

Úgy hallottuk, hogy tervben van egy 520 ezres stadion is? Miért kell ekkora?
Hát, hogy mindenki kényelmesen elférjen.

Milyen játékosokból áll a csapat?
Erre a kérdésre Dr. Lelkes Lágyó edző úr tud a legjobban válaszolni, hisz ő állította össze a csapatot.

Nos, edző úr?
Köszönöm a szót. Asszem nem árulok el nagy titkot, ha bejelentem, hogy első lépésként leigazoltuk a Premiership hatszorosan kitüntetett gyepmesterét, Sir John Cannabist, aki nagyon ért a füvekhez. Az ő szerepe kulcsfontosságú lesz a csapat teljesítménye szempontjából. A másik nagy név a csapatban Gesus Tockar Béla, a Blackburn cserejátékosa, volt vietnami harcos, marcelházai bevándorló. Ő lesz a csapat motorja. A kondícióján már elkezdett keményen dolgozni. Már csak a nőkről és az alkoholról kell leszoknia. Előretolt csatár szerepkörben pedig a szécsenkei Bartos-ikrek szerepelnek, akiknek kulcsfontosságuk lesz a tömegverekedéseknél. Középpályára sikerült leszerződtetni egy argentin világklasszis-utánzatot. A nevét még nem árulhatom el, csak annyit mondhatok róla, hogy király üzletet sikerült nyélbeütnünk. A középpálya másik szélén egy sellyei erősítés, Nagykéri Béla. Egyetlen hátránya, hogy havas lejtőn lefele gyorsabban mozog. Majd az elnökúrral igyekszünk lejtőre építeni a stadiont. Legrosszabb esetben én is beállhatok a csapatba, hogy mégiscsak legyen valaki a pályán, aki focizni is tud. Érdemes persze még megemlíteni, hogy az egyik titkosfegyverünk a német keresztény leányanyák kedvence: Bréma Jürgen. Az ő feladata a lányok becserkészése lesz. Persze, hogy minden meccsünk győzelemmel végződjön, kulcsszerep hárul nemcsak Hoffenheim Béla elnök úrra, hanem a csapat főszponzorára, a Strassburgból visszatért Besenyei Golha Péterre is, aki a bírókat fogja pénzelni. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy egy nyomtatóval és 5 labdával nem sokra megy a csapat.

És ki lesz a kapuban?
A kapuba a Barcelona cserekapusát szerződtettük le, Traktoros Mózes Bélát. A nevéből is sejthetjük, hogy kapusposzton már szerzett némi tapasztalatot a Jéerdében. Reméljük, hogy nem csak a vizen tud járni.

Hogyan néz ki egy világszínvonalú csapat edzésterve?

Az első alapozás már megvolt a február 13-ikai diákbálban, ami egyben az elnökké választási kampányom első állomása is volt. Igaz ugyan, hogy csak a csapat fele volt jelen, de a többiek majd minden bizonnyal bepótolják a lemaradásukat. Azt kell hogy mondjam, nagyon megerőltető tempót diktáltak a fiúk, és igencsak nehéz volt tartani velük az iramot. De amint látom, motivációban nincs hiány, és ezzel az erővel bármilyen cél elérésére képesek vagyunk.

Dr. Lelkes Lágyó horoszkópja 2.

A doktor úr második alkalommal (az első az erre volt) már mélyebb transzba esett, amelyben nem kis része volt az általunk titokban a söreibe kevert pár liter becherovkának is. Ez eredményezte, hogy először életében tévedett, amikor igyekezett megjósolni a másnapot. A magnószalagot sem tudta egyedül analizálni, japán tolmácsot kellett hozatni a lefordítására. A japán tolmács segítségével nagy nehezen ugyan, de végül mégiscsak sikerült analizálni a magnószalagot. A következőkben Dr. Lelkes Lágyó jóslatait közöljük az elkövetkezendő évre.

1. A halaknak erre az évre a professzor úr nem ígér semmi jót.

2. Felvidékkel kapcsolatos jóslatai közül érdemes megemlíteni, hogy végre megépül a Komáromot Komárnoval összekötő új híd.

3. A dunaszerdahelyi futballklub elnöksége örökös VIP bérletet biztosít az Új Szó sportriportereinek.

4. Az egész világot átölelő gazdasági krízis miatt új nyakkendődivat kezd el hódítani a bankszektorban dolgozóknál.

5. Szlovákia sem fogja tétlenül nézni GDP-jének stagnálását és új munkahelyeket fog teremteni.

6. De a krízis további kellemetlenségeket fog okozni, és augusztusban eléri az emberek maximális tűréshatárát: felmegy a sör ára!

7. Szlovákia sorozatban immár tizennegyedszer fogja megdönteni az egy év alatt megszavazott új törvények számát. Legújabb javaslatuk a minisztériumokban panaszt tenni szándékozó embereket és a médiát érintik. Panaszemeléshez és interjúkhoz ezentúl sorszámot fog kelleni húzni.

8. A rendőrség ott fog segíteni, ahol tud.

9. Új munkatörvénykönyv lép életbe, amely a dolgozók kényelmére helyezi a hangsúlyt.

10. Az iskolaügyi miniszter kötelezővé teszi a felvilágosító-tanfolyamokat fiatalok számára.

11. A közbiztonság fokozása érdekében a belügyminiszter javaslatára az egész országban rejtett kamerákat helyeznek el.

12. Ez lesz a választások éve. Előkerül egy rég elfeledett dakota közmondás.

13. Nem kizárt, hogy Bugár Béla ismét a politika színpadára lép. A jelenlegi miniszterelnökünk örülne neki, hisz egyszer már nagyon jól összedolgoztak.

14. A kocsmákban is új törvények lépnek életbe.

15. Az állam elfogadja „A férfiaknak otthon a helyük!” feminista mozgalom indítványát. Rossz idők jönnek a besenyőiekre.

16. A szlovák futballszövetség a globális felmelegedést figyelembe véve újítasokkal örvendezteti meg a sportolókat.

17. A szlovák vasút is tartja a lépést a technika fejlődésével, és korszakalkotó módszert dolgoz ki a féktáv csökkentésére.

18. Szlovák tudósok szécsénkei és besenyei csoportjának egymástól függetlenül sikerül hatásos fegyvert kifejleszteniük az egérinvázió megakadályozására.

19. Áprilisban fény derül a Húsvét-szigeteken található rejtélyes kőfejek származására is.

20. Új dízelgenerátor kerül a piacra.

21. Bill Gates bejelenti, hogy az év végére piacra dobják a Windows Vista továbbfejlesztett verzióját, a Windows Jehovistát.

22. Kóreában energiatakarékos képernyőket fejlesztenek ki.

23. Szeptemberben a Sony piacra dobja az intelligens képernyőjű tévéket.

24. Októberben pedig a Panasonic megjelenik a 3D-s mozi otthoni változatával.

25. Galántán sem tétlenkednek, „Júpíszi” márkanévvel betör a piacra az első szlovákiai műholdvevő a szlovák űrkutatás úttörője.

És a legvégére pedig:
26. Az Év Asszonya kiemelkedő díjat Dr. Lelkes Lágyó felesége kapja.