Falusi mesék 1.

Dr. Lelkes Lágyó első falusi meséje 2007 januárjában jelent meg az azóta már 5 Pulitzer-díjjal kitüntetett pozsonyi főiskolás lap, a MÁK hasábjain. Azóta már 3 musical, 4 színdarab és 5 megzenésített vers forrását képezte. Akkor hát halljuk Bartók Béla elfeledett gyűjteményéből előkerült alkotást.

Bözse néne szépsége

Valamikor réges-régen...

Akkor hát halljátok beszédem,
Mert én most néktek elmesélem,
Hogy lett Bözse néne,
Szép és szerény egy személyben.

De mivel igencsak hosszú történet
És ugyanazt többször elmesélem,
Itt most jobban is tennék, ha letennék
A gyengébb idegzetűek.

Ne búzát vessen az magára, ki nem érti,
Mesét is lehet mondani, ha megéri,
De nem akarom fölöslegesen magam
Szárazra beszélni.

Hogy lássátok komolyan beszélek,
Meg is lepem szerény személyem
Nem is egy serrel, melyet
Rögtön magamhoz veszek.

Ez az értelme a létnek,
Manna a vesének,
A csapszék közelében
Sosincs vége a mesének,

Melyet most végre elmondok néktek.
De hogy ne lankadjon figyelmetek,
Feldobom majd egy felessel
A monoton perceket.

Így szépülget Bözse néne,
A hatodik feles után határtalan szépsége.
De ne örüljön senki előre,
Még nincs vége a mesének.

Annak csak másnap lesz vége,
És nem lenne egy vidám befejezése,
Ha ágyamban fogadna ébresztése.
Mivel ez egy pozitív történet,

Mindenki vésse kicsinyke fejébe:
Ez az egy meg nem történhet.
Más véget kell talánom a mesének...
Így lett Bözse néne húsz éves.

Örült is szegényke, könny ment a szemébe,
Nem kell gyűjtenie koporsófedőre.
Most jutott csak eszébe, mennyit ér az élet,
Mondanom sem kell: másnap mellettem ébredt.

Szép évek voltak, mesések,
Nem volt párja szemének.
Gyöngyhaja úszott a napsütésben,
Mikor moslékot vitt piros köntösében.

Hogy folytassam minő lett,
Mi csúf volt azelőtt, mind elveszett.
Csókolt, ha kellett, ha meg nem kellett
Csak a sört cipelte.

Nem volt a faluban párja,
Ő volt az istenek leánya.
Lenge volt rajta mindig a ruhája,
Nem volt nehéz benézni alája.

Aztán egy perc alatt változott minden,
Hirtelen jött, úgy megjedtem.
Nagyon részeg lehettem,
Mert a Józsi ébresztett:

„Íbredjen kend... a kocsma bezárút...
Aszongya a pincér: fel is út-le is út.
Nem játszótér ez, se biciglitároló,
Hogy itt aludjon minden naplopó!

Tágujjon má innen, oszt vigye meg a hírét,
Hogy itta ki a falu csapszékét,
Oszt vissza ne gyűjön, mert aztán ténleg

Nem lenne vége ennek a mesének.“